Hetvennégy éves vagyok. Öt éve műtötték a szívemet. Most 21 éves leányunokánkat operálták kétszer. Szegény rákos, a méhét is kivették. Az orvosok nem nagyon biztatnak. Atya, mérhetetlen fájdalmunkban fordulunk Önhöz. Miért engedi a Jóisten, hogy ezek megtörténjenek? Újra kérdezem, miért? Nevében is benne van, hogy jó. Ez nem jóság!
Úgy gondolom, illetékesen írok, mert magam is sokat szenvedtem. Egy orvos mondta: Azt megértem, hogy valaki felszed egy-két betegséget, de azt nem, hogy egy ember egymaga kínlódjon ennyi bajtól. Azért írom bevezetőül ezt, hogy próbáljon hinni nekem. Bőven nyílt arra időm, hogy kórtermekben és műtőasztalokon gondolkozzam az élet legmélyebb kérdéseiről. Segített ebben II. János Pál pápa Salvifici doloris című enciklikája. Ennek pontos fordítása: A szenvedés, amely különös módon jóvá, egészségessé, megigazulttá teszi az embert. A szenvedő olyasvalamit él át, ami szükséges az igazi élethez. A pápa is hatvan oldalon át csupán érinti a legfontosabb kérdéseket, mihez kezdjek én itt pár sorral?
A legfontosabb ez: A szenvedést úgy kell elfogadni, mint titkot, amelynek az emberi értelem nem képes a mélyére hatolni. Hiába kérdezzük ezerszer: miért? Csak az Isten tudja. De majd mi is, ha az élet sok megpróbáltatása után odaát leszünk.
Ha az ember elmélyül élethivatásában, akkor ez a tapasztalat felettébb boldogító: Krisztus által és Krisztusban fény derül a szenvedés és a halál rejtélyére. Megváltásunk misztériuma a szenvedésben gyökerezik. Csak a kereszt vezet az égbe! Ennek bizonysága, hogy a szentek élén a vértanúk járnak. De azok is, akik nem ontották ugyan vérüket Jézusért, viszont sokat szenvedtek. Az a fontos, írja a pápa, hogy a jó s a rossz erőinek szörnyű harcában győzelmet arasson szenvedésetek Krisztus keresztjének erejében.
A szenvedés kiemelkedő alkalom arra, hogy az ember megtérjen, új életet kezdjen. A megtért szenvedő ember sok érdemet szerez, pótolhatatlan jel ő a világ számára. A szenvedő ember iránt szeretet, segíteni akarás ébred bennünk. Olyan jóságot érzünk, ami különben elveszne.
*
Keresztedet viseld tisztelettel s a Gondviselésben bízva. Nincs senki kereszt nélkül, s a zúgolódás nem használ, s még felingerli a fájdalmat, a szenvedőt lealacsonyítja. Ne csüggedj el, nemes szenvedő! Isten ott vigasztal meg, hol nem vártad. Ő tudja, mit teszen, te nem tudod.
(Kazinczy Ferenc levele leányához)