Kezdőlap Egyéb A tisztaság vértanúja – Boldog Pierina Morosini (1931–1957)

A tisztaság vértanúja – Boldog Pierina Morosini (1931–1957)

„Az én szerelmem egy Megfeszített Isten, erőforrásom a Szentáldozás, legkedvesebb idő számomra a Szentmise ideje, mottóm: egy senki vagyok, célom a mennyország” – ezekkel az egyszerű, mégis radikális elköteleződést sugárzó szavakkal fogalmazta meg élete értelmét és célját az a fiatal olasz munkáslány, akit a megszentelt világi élet példaképeként és a tisztaság vértanújaként tisztel az Egyház.

Pierina Morosini 1931. január 7-én született kilencgyermekes szegény olasz parasztcsaládban, elsőszülöttként. Az Úr gyermekkorától a lemondások és áldozatok útján vezette az életszentség felé. Tehetséges és érzékeny lelkű lány volt, szeretett volna diplomát szerezni és tanítani. Vonzotta a szerzetesi és missziós hivatás is. Végül mégis egyszerű munkáslányként érte el az életszentséget a mindennapi élet megszentelésével.

Álmairól korán le kellett mondania. Iskolai tanulmányait sem fejezhette be. Szülei kis családi gazdaságuk bevételéből nemcsak taníttatni nem tudták, de ők szorultak lányuk segítségére. Pierina gyermekkorától részt vett a háztartási munkákban. Tizenöt éves korától pedig egy közeli textilgyárban vállalt munkát. Egy évvel később közölte szüleivel, hogy szeretne szerzetes lenni. Anyja, bár mélyen vallásos asszony volt, nem támogatta hivatásában. Ebben az időben valóban nem tudták nélkülözni Pierina segítségét. Az ő fizetése volt a család egyetlen biztos bevétele.

A fiatal lány alázattal elfogadta sorsát és folytatta korábbi életét. Az Istennek szentelt életről azonban nem mondott le. 1947-ben magánfogadalommal kötelezte el magát az evangéliumi tanácsok követésére. Egy napirendet is összeállított, amelyet egyfajta „szabályzatának” tekintett. 12 pontban fogalmazta meg azokat az elhatározásokat, amelyeket követni akart személyes megszentelődése útján. Szándékai, törekvései korához képest különösen mély lelkiséget tükröznek. A mindennapok csendes megszentelésének vágya tükröződik gondolataiban. „Időben felkelek, lustálkodás nélkül, majd felöltözöm, szerényen, és a napomat Jézusnak ajánlom, Szűz Mária kezei által” – írja az első pontban, majd hasonló formában meghatározza legfontosabb napi tennivalóit. Különös hangsúlyt fektet az imára, valamint kötelességei teljesítésére, de viselkedésével kapcsolatban is megfogalmaz szabályokat: „igyekszem mindenkire mosolyogni”, „törekszem szerényen, visszafogottan öltözködni, ülni és járni”. Lelki érettségét tükrözi a napirend végén szereplő külön megjegyzés is: „Elhatározom, hogy mindezt hűségesen megvalósítom szeretettel és örömmel, de felesleges aggályosság nélkül; egyes jámborági gyakorlatokat elhagyhatok vagy megszakíthatok, ha az elöljáróim iránti engedelmesség vagy kötelességeim ezt kívánják, mivel biztos vagyok abban, hogy a Madonna a szívem és akaratom áldozatát várja tőlem az élet minden körülménye között”.

A következő tíz évben Pierina – elhatározásaihoz hűen – a hétköznapi életszentség útjait járta.

A gyárban három műszakban dolgozott. Ha délelőttös volt, már hajnali négykor fel kellett kelnie, hogy odaérjen a munkakezdéshez. Az otthona és a munkahelye közötti távolságot mindennap gyalog tette meg. Útközben rendszerint a rózsafüzért imádkozta. Megtapasztalta ezek alatt az évek alatt a munkásélet nehézségeit, de örömeit és szépségét is. Megtanulta imával átszőni napjait, és ezáltal fokozatosan bontakozott ki előtte saját hivatása. Megértette, hogy a kolostorok falain kívül, az egyszerű hétköznapi életben is lehet egészen Istennek szentelt életet élni. Örömmel és szeretettel gondoskodott családjáról, testvéreiről. Lelkesen bekapcsolódott a plébániai közösség és a Katolikus Akció tevékenységébe. Környezete tanúsága szerint megbízható, udvarias, bár némileg távolságtartó lány volt, akit, mint nőt és mint hívő keresztényt a gyárban egyfajta tisztelet övezett. Ezen kívül azonban semmiben nem különbözött a hozzá hasonló egyszerű fiatal lányoktól.

Egyszerűsége mögött igazi lelki nagyság rejlett. Bensőséges kapcsolatban élt Istennel és a Szűzanyával. Csodálatos tisztasággal és őszinteséggel napjait szüntelenül az Úr jelenlétében élte. Imaéletében és Istennel való kapcsolatában különösen fontos volt az Eucharisztia. Az Oltáriszentségből merítette az erőt kötelességei teljesítéséhez és a mindennapi áldozatok türelmes viseléséhez.

1947. április 27-én Rómában részt vett Goretti Mária boldoggá avatási szertartásán, ami mélyen megérintette. Ettől kezdve mély tisztelettel övezte a fiatal vértanúlányt, aki tisztaságáért áldozta életét. Tíz évvel később halálában is hasonlóvá vált példaképéhez.

1957. április 4-én Pierina hazafelé tartott a gyárból, amikor útközben egy fiatal férfi megtámadta és erőszakoskodni kezdett vele. Pierina elszántan védekezett. Támadója erre megragadott egy követ, amivel fejbe verte, majd miután a lány összeesett, otthagyta az úton. Pierinát aznap hiába várta haza családja. Miután keresésére indultak, eszméletlenül találtak rá az úton, amelyen a gyárba járt. Kórházba szállították, ahol két nap múlva belehalt sérüléseibe. Tisztelete azonnal elterjedt. Már a temetésén mindenki igyekezett megérinteni a koporsóját, mivel biztosak voltak benne, hogy szent vértanút kísérnek utolsó útjára. Boldog Pierina Morosini édesanyja még megérte lánya boldoggá avatását. A tisztaság vértanúját 1987. október 4-én avatta boldoggá II. János Pál.

Koncz Éva

A Boldog Pierina Morosini -ről szóló írás a Keresztény Élet hetilap március 28-i lapszámában jelent meg.


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

Ha tetszett Boldog Pierina Morosini életével foglalkozó írásunk, kérjük ne felejtse el megosztani a közösségi médiában!