Egy fiatal indián vadkacsákra vadászott a folyó partján. Fegyvernek csak egy parittyát vitt magával. Összegyűjtött pár kavicsot az ártérben, és teljes erejéből dobálni kezdte azokat. Főképp a folyó partján leszálló madarakat vette célba. Az eldobott kövek nagy csobbanással estek a folyóba, kivéve azt a kettőt, amelyek halálra sebeztek két madarat.
Amikor az indián visszatért a városba, hátizsákjában két kacsa, a kezében pedig egy kavics volt.
A bazár környékén az egyik ékszerész meglepetten felkiáltott: – Hiszen ami a kezedben van, az egy gyémánt! Legalább ezer rúpiát ér!
A fiatal vadász elsápadt, majd elkeseredetten azt mondta: – Milyen ostoba voltam! A gyémántokat arra használtam, hogy megöljem a madarakat… Ha jól megnéztem volna őket, most gazdag lehetnék, a folyó viszont már régen tovasodorta azokat.
*
Minden napunk olyan, mint egy értékes gyémánt. Ami számít, az az, hogy ne pocsékoljuk el őket „vadászatra”.
Keresztény Élet portál
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
