Egy író története: Aki elveszítette önmagát

A Titanic katasztrófájával kapcsolatban sok valótlan és sok valós történetet feljegyeztek. Most egy író megtörtént esetéből következik egy részlet.

A hajón utazott egy író. Nála volt a könyvének a kézirata, amelyet sok éven át írt. Amikor a hajó süllyedni kezdett, beletette a kéziratot egy dobozba, és belevetette magát a vízbe, hóna alatt a dobozkával. Amikor beesett a vízbe, észrevette, hogy nem messze tőle egy gyermek van a vízben. Odaúszott hozzá, de mielőtt ezt megtette volna, el kellett döntenie, hogy mi a fontosabb: a kézirat, vagy az, hogy megmentse a gyermeket. Elengedte a dobozt, és a gyerekhez úszott. Amikor odaért, látta, hogy a kisgyermek már halott. Aztán nem messze onnan észrevett egy másik gyermeket, aki még élt, de kétségbeesetten fuldoklott. Odaúszott, megragadta, maga fölé tartva elevickélt egy mentőcsónakhoz, de mivel az túlterhelt volt, nem engedték őket beszállni. Aztán észrevett egy nagy szöget a csónak oldalán. Abba belekapaszkodott, s bár a kettős súly szinte belevájta a kezét a szögbe, végül mind a ketten életben maradtak és megmenekültek.

A kézirat elveszett, de egy lelket megmentett. Tettének története túlélte őt. Talán, ha megírja azt a könyvet, és kiadják, lehet, hogy nem emlékszik rá senki. De amit tett, arra sok-sok évtizeddel később is emlékezni fognak.

Ez az ember bizonyos értelemben elveszítette önmagát, hogy megmenthessen valaki mást.