Tisztelt Lelkiatya! Tizenkét éve éve elváltam, egyházi esküvőnk volt. Tíz éve polgári esküvőnk volt jelenlegi párommal. Szeretném tudni, járulhatok-e szentgyónáshoz és szentáldozáshoz.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy szeretne a szentségek forrásából részesedni. Isten azért lett emberré, azért hozta létre a történelemben az Ő népét, az egyházat és annak szentségeit, hogy a maga életét, szeretetét, irgalmát közölje velünk, nekünk adja.
Krisztus arra tanít minket, hogy a házassági igen, a házassági kötelék felbonthatatlan, végérvényes odaadás. Ezért, aki egy érvényes házasság után egy másik kapcsolatba kezd, az vét az első házastársának ígért hűsége, szeretete ellen.
Ebben az esetben fontos megvizsgálni azt, hogy az első házassága valóban teljes értékű, érvényes házasság volt-e. Azt az igent az esküvőn valóban őszintén, egész lényükkel és akaratukkal kimondták-e, vállalták-e a sírig tartó hűséget, szeretetet? Javaslom, hogy keressen fel egy atyát, és mesélje el neki az első házassága történetét. Ha az tűnik ki, hogy az első házassága nem volt Isten előtt teljes értékű, akkor lehetséges azt utólag semmissé nyilvánítani, és a mostani élettársával szentségi házasságot kötni, ami után aztán újra gyónhat és áldozhat is.
Természetesen addig is, amíg a helyzetük szentségi szempontból tisztázódik, járjanak Szentmisére, imádkozzanak otthon, legyenek aktív tagjai a plébániai közösségnek!