Kezdőlap Egyéb Az áldozat nélküli jólét zsákutcája

Az áldozat nélküli jólét zsákutcája

Bernard Nathanson 2

Gyakran halljuk a jóléti világ kifejezést. Mintha a jólét lenne az a legfőbb érték, amelyet akár az erkölcsi normákat is feladva kellene elérni és megtartani. E furcsa jólét „fenntarthatósága” miatt nem kell gyermek, így nem is kell megőrizni azt a földet, amely megilletné őt. A jólétet zavarná a felelősségtudat, az önkorlátozás, a méltányosság.

A jóléti eretnekségben élő Amerika újabban nagyon nem érzi jól magát. Az okát nemigen találja. Csak hőzöng, forrong, elégedetlenkedik. Most éppen a Legfelsőbb Bíróság döntése miatt. Abolálta azt a hetvenéves korlátlan abortusztörvényt, amelyet annak idején hazugságok tömegével indokoltak. Bernard Nathanson orvosprofesszor Amerika legnagyobb abortuszklinikáját vezette, és az abortuszpártiak szószólója volt. Gyűlölte az életpártiakat és a katolikusokat, saját kezűleg, mintegy kéjjel végezte a terhességmegszakításokat, beleértve a saját magzatjának elpusztítását is. Hamis statisztikai adatokkal és hazug felmérésekkel „igazolta”, hogy Amerika boldogságát és szabadságvágyát leginkább az abortuszhoz való jog korlátozása akadályozza. A Legfelsőbb Bíróság Nathanson „adataira” támaszkodva mondta ki 1974-ben a gyakorlatilag korlátlan abortuszhoz való állampolgári jogot. Nathanson statisztikájában az szerepelt, hogy évente kétezer nő hal meg illegális abortusz miatt. Ez a szám valójában nem érte el a húszat. Bernard Nathanson nagy győzelemként élte meg az abortuszpártiakkal együtt a Legfelsőbb Bíróság döntését. Ám még ebben az évben megjelent az ultrahangvizsgálat a nőgyógyászatban. Nathanson döbbenten figyelte, hogy mi zajlik az anyaméhben egy abortusz kapcsán, hogyan menekül a szike elől a négyhetes magzat. Összeomlott. Elkészíttette a Néma sikoly című filmet. Egyetlen amerikai televíziós csatorna sem volt hajlandó leadni. Az abortuszpártiak gyűlölt közellenségként néztek egykori vezetőjükre. A zsidó Nathanson azonban katekumennek jelentkezett, katolikusnak megkeresztelkedett, és napi áldozó lett. Krisztus Testének mély tiszteletével igyekezett elégtételt adni az emberi testek elpusztítása miatt. Járta a világot, és életpárti előadásokat tartott. Az amerikai televíziókban azonban többé nem jelenhetett meg.

Valószínűleg Amerika a maga sírját ássa. A jólét-bálvány felfalja őt. Amikor Benjamin Spoke a fia öngyilkossága után megtagadta addigi liberális nevelési elveit és kimondta, hogy könyveivel hozzájárult egy nehézségeket vállalni képtelen depressziós, narkomán nemzedék kialakulásához, ő is közellenség, de legalábbis unalmas és érdektelen lett. Miről szól a korlátlan abortuszhoz való jog követelése? A nő és a társadalom jólétének megteremtéséről és fenntartásáról? Ugye, ezt senki sem gondolja komolyan, akit nem az amerikai közvélekedésformálók irányítanak, és nem vált az amerikai jóléteretnekség kisdobosává? Bizony, az ilyen ember saját eredetének történetét és ezzel együtt önmagát veti meg. Ez a depresszió legfőbb oka. Ahogy a magzatra tekint, úgy tekint saját magára is. Ha a magzat a jólét akadályaként – Cheryl Burke szavaival „Sz*ar dologként” – jelenik meg, akkor ott ketyeg a pusztulás visszaszámlálásának órája. 1992-ben Észak- Amerikában azzal szembesültem, hogy az idősek legfőbb kérdése az volt, vajon a macskájuk vagy a kutyájuk üdvözül-e. Nem a szivárványos unokáik sorsa miatt aggódtak. Egy fiatalember azért esett mély depresszióba, mert nem tudott három dolgot együtt csinálni: az egyetemet, válogatottként a vízilabdázást, és a világ izgalmas országainak a látogatását a barátnőjével. Ezeket ő azonnal és együtt tudta csak elképzelni.

Melyek az Amerikából lesajnált, avítt nevelési elveink? Megtanítani a gyermeket várakozni, választani, lényeglátóan kérdezni, küzdeni, alkalmi vereséget elviselni, együtt érezni, felelősségteljesnek, nagylelkűnek lenni. A valódi jóléthez ezek a belépők. S ezt visszaigazolja az ezeréves államiság.

Amerikában újra feléledt a 19. századi abolicionizmus. (Abolúció: valamely törvény hatályon kívül helyezése.) Eredetileg a rabszolgaságot legalizáló törvényeket akarták felszámolni, de hamarosan valamennyi olyan törvény eltörlését követelték, amellyel az állam korlátozta a „szabad” polgárokat. Érdemes megjegyezni, hogy a mozgalom Harriet Elizabeth Beecher Stowe ellen fordult, holott híres regényét, a Tamás bátya kunyhóját kezdetben erkölcsi hivatkozási alapul használták. Később észrevették, hogy benne a bosszú nélküli egyetemes humanizmus eszméje rejlik, s Stowe ezt ugyanolyan határozottan képviselte, mint később Mahatma Gandhi vagy Martin Luther King.  Ez a mozgalom százötven éve elhalt. Most újra feléledt. Ne legyenek rendőrök, hiszen a szabad ember tud felelősséget vállalni magáért, ne legyenek törvények, hiszen a szabad ember tudja, hogy mi a jó neki. S vadul kell gyűlölni mindenkit, aki a törvényre emlékeztet: államot, Egyházat, Istent, legfőképpen pedig az anyaméhben minket korlátozó és felelősségre nevelő „izét”. Kit is gyűlöl az ilyen ember?  Azt az emberi torzót, amellyé vált és amelyet önmagában kénytelen (képtelen) elviselni. Mennyire szüksége van a Megváltóra! Mikor ismeri fel?

Szabó József László

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút