A középkori feltámadási liturgiában volt egy nagyszerű pillanat, mikor az élet kinevette a halált.
„Élet itt a halállal megvív csoda csatával, és a holtnak vélt élet győz!”
Talán ez a régi – sajnos elfelejtett – hagyomány ihlette meg Dino Buzatti olasz írót, aki egyik groteszkjében a következőket írja:
Egy aszkéta, aki gyötri magát, találkozik az ördöggel. Az ördög leszólja gyakorlatait (böjt, önostorozás stb.). Mi haszna ennek az egésznek? Amíg gyötröd magad, a lelked kicsit öntetszelgésbe is merül, hogy lám, milyen nagyszerű ember vagyok. Inkább végezz hedonisztikus gyakorlatokat, melyeket gyűlölsz. Így fájdalmat okoznak lelkednek, és igazi aszkézissé válnak.
Az aszkéta belátja, hogy valóban nem utál semmit annyira, mint a falánkságot, a bujaságot és a kapzsiságot, és követi az ördög tanácsát.
Olyan mélyen elmerül ebben az életformában, hogy a végén mint köztörvényes bűnözőt halálra ítélik, és a kisváros főterén kivégzésére készülnek. Szerencsétlen jó ember ott áll a bitófa alatt, mikor meglátja a tömegben a kísértőt, és felismeri benne a sátánt. Iszonyú fájdalom járja át szívét, mikor látja, hogy az ördög örvend, hogy az addig tiszteletben álló aszkéta hamarosan a pokolba kerül.
Az aszkéta mély fájdalmában az Úrhoz kiált, hogy bocsásson meg neki, hogy ilyen ostoba volt, és követte az ördög tanácsát. A Jóisten, látva őszinte bánatát, megbocsát neki. És mielőtt megfeszülne a kötél a nyaka körül, a sátán meglátja a glóriát az aszkéta feje fölött. Az eddig kacagó sátán dühöng, és a Jóisten nagyot nevet az ördögön.
Az Isten humora megtanít minket is, hogy miként legyünk úrrá életünk kritikus pillanatain.
Ezekben a vészterhes napokban egy kedves ismerősöm, Márta tanított meg nevetni a „sátánon”.
Szívműtétem előtt Márta (hihetetlen jó humorú hölgy) hív telefonon, hogy ne legyek pofátlan, hogy „beelőzöm őt a célszalag előtt”! Mártikám (mondom neki), csak nyugodtan, nem sietek. Előre engedlek.
Ekkor meséli a történetet:
Mártát (46 kilogrammal, kopaszon), egy ismerőse felkeresi az onkológián, és bárgyú mosollyal közli vele: „Milyen jól nézel ki, drágám!”
Most mondjuk meg őszintén, mit mondhatott volna szegény Márti ennek az álszent léleknek? – Hát, igen- igen…
Még aznap este egy ismerős, aki a látogatótól értesülhetett Márti állapotáról, jelzi, hogy holnap szeretné meglátogatni. Talán ő is szeretné Mártát látni és valami vigasztalót mondani? Ki tudja?
Mártának helyén van a humorérzéke. Megjegyzi: „Picim! Ez nem katasztrófaturizmus. Tudod, mit?! Ne gyere!”
Márta a napokban küld nekem jó néhány jobbnál jobb viccet, hogy egy kicsit felvidítson.
Csak ennyi a válaszom: Márta! Utolérhetetlen vagy! Köszönöm, köszönöm!
Márta válasza:
Jaj, de jó, hogy visszaírtál. Most az esztergomi hospice osztályon tuningoltattam fel egy kicsit magam. Nemsokára hazamegyek, ott majd a kaszással nyugodtabban tudok beszélgetni a dolgokról.
Huncut, gyémántosan csillogó szemek egy pici arcban.
Kaszás, hol a te fullánkod?
„Élet itt a halállal megvív csoda csatával, és a holtnak vélt élet győz!”
Legyőzhetetlen vagy, Márta!
Köszönöm!
Hofher József jezsuita szerzetes
- Bűnnek számít az önkielégítés?
- Hány imaszándékot mondhatok egy-egy imádság elején?
- Tizenkétezer beteget láttak el az orvos nélkül maradt kistelepüléseken
- Szerda este a pápa már dolgozni is tudott
- A kegyelem állapota
- Mit tegyek, hogy erősebb legyen a hitem?
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek zene áldozás élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
