Önzetlenség. Mindenki szereti önmagát. De akit csak saját énje, saját java érdekel, az közelebb áll az állati, mint az emberi létezés szintjéhez. Az érettség jele: nem magamért, hanem másokért élek. Az Úr Jézus is csak értünk élt és halt!
Bensőséges szeretet. Az érett lelkiségű ember vigyáz arra, hogy ne legyen a másik terhére. Tudja, hogy mindenki szenved, küzd. Vigyáz arra, hogy a másik szabadságát ne tépázza meg. Van bénító és gúzsba kötő szeretet is.
Érzelmi biztonság. Az igazi ember elfogadja önmagát. Tudja, hogy életében sikertelenség sikertelenséget követ, kudarc kudarcot. Azt is tudja, hogy mindenkinek változik az érzelmi világa. Saját magán is tapasztalnia kell: hol így, hol úgy érzi magát. Mindezt hősiesen elviseli.
Önismeret. Ez a legnehezebb tudomány. Tisztában kell lenni képességeinkkel, jellemünkkel, múltunkkal, bűneinkkel, erényeinkkel, azzal hogy mennyi boldogságot avagy szenvedést okoztunk a világnak. Ha valaki úgy gondolja, hogy mindenki tévedésben van jellemét illetően, azt aligha cáfolhatjuk. Rá kell hagyni. A jó Isten ismer minket. Bárcsak ismerném magamat.
Elhivatottság. Az igazi ember pontosan tudja, hogy mi az élete célja. Azt is tudja, mi az ő végrehajtandó, lényeges feladata ezen a világon. Itt minden attól függ, hogy számára mi a fontos, mi az igazi érték. Ez lehet a tudás, a pénz, a hatalom, a szépség, a szeretet, és végül valami az életben, ami a legértékesebb, ami átfog mindent, ami tapasztalatunk határán belül, s azon túl esik.
A mi Istenünket keresni, hozzá eljutni, maga a boldogság.
Erdődy Imre atya írása.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
