„Uram, Jézus! Elestem már én is sokszor, volt, amikor senki nem látta, s nagyon egyedül éreztem magam. Máskor anyukám vigasztalt, megölelt, megpuszilt. Neked, Uram, ki adott gyógypuszit, amikor sebes lett a hátad, a fejed?!…” – hangzott nemrég a gyermeki ima a Veszprém megyei Márkó templomában, ahol az idén kisiskolások járták a keresztutat plébánosuk, Primász Gábor Róbert (Robi atya) vezetésével. A stációk előtt saját gondolataikat fogalmazták meg az apróságok. Szüleik, nagyszüleik meghatódva hallgatták vallomásaikat a padokban. Robi atya kezdeményezése volt e rendhagyó keresztút, amint a havi bábos diákmisék is. Bábos misék?! – kaphatják fel többen a fejüket, talán rosszallóan is, mondván: a mise nem mese… Ám Primász Gábor Róbert, Robi atya diákmiséin a bábokkal evangelizálni tud, közösséget épít, olykor hatvan-hetven kisgyerek is lelkesen részt vesz ezeken a bensőséges szertartásokon.
A Primász Gábor Róbert plébános úr egy zirci nyolcgyermekes mélyen hívő család sarja. Így vallásos élményei – a napi imádságok, a vasárnapi szentmisék, ünnepi előkészületek – is a családból erednek.
– Liska Szilveszter atya volt nagy hatással lelki fejlődésemre – idézi –, aki akkor plébánosként szolgált Zircen, mivel a diktatúra idején ciszterci hivatását nem gyakorolhatta. Ő volt a lelkiatyám, elsőáldozó koromtól kísért, támogatott, az ő példája nyomán lettem később ciszterci szerzetes.
Robi atya 1991-ben lépett be a rendbe. A novíciusi év után Rómában a Pápai Szent Anzelm Egyetemen kezdődött meg a növendékek képzése, majd hazatérve a piaristáknál fejezték be teológiai tanulmányaikat. Az utolsó tanévben Robi atya a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen megkezdte történelem szakos tanulmányait is. Menetközben aztán a rend Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumában már tanítani is kezdett. 1997-ben szentelték fel. Jelmondatául egy ószövetségi igét választott: „Örök szeretettel szerettelek tégedet, ezért vontalak hűségesen magamhoz.” (Jer 31,3)
– Éreztem – vallja –, hogy örök szeretettel szeret engem az Isten, kiválasztott valamire, és soha nem hagy el. Jelmondatom persze forradalmi választás is volt, mivel egyedül nekem volt ószövetségi igém a szentelendők között. S arra pedig csak később döbbentem rá, hogy szentelésem időpontja (március, azaz 3. hónap 31-e) is összecseng választott igémmel.
Mivel akkoriban annyian voltak a szerzetben Budán, hogy nem jutott mindenkinek misemondási lehetőség, ezért örömmel fogadták el a Karolina úti Gyümölcsoltó Boldogasszony-kápolna felkérését a lelkipásztori kisegítésre. Itt kezdődött Robi atya ifjúsági pasztorizációja, a diákmiséken. E vasárnaponkénti szolgálat indította el a bábos igehirdetés útján. Mivel igen eleven gyermekek jöttek a templomba, gondolkodott, mivel tudná őket jobban lekötni, s mellette a szülőknek is adni lelki táplálékot. Urr Zsolt Ipoly szerzetestestvérétől kapta az első bábot, amelyet ő már hitoktatóként eredményesen használt.
– E bábbal – mutatja is! – mentem először a diákmisére, s a gyerekek már az első pillanattól elcsendesedtek, mindenki a bábut figyelte.
Nagyon szerette mindig a bábszínházat, vallja, de soha életében nem bábozott addig. Megtalálta viszont a Lélek segítségével a hangot és a módot, hogy a báb közvetítésével eljusson az evangéliumi tanítás a legkisebbekhez is. Bevonta őket is a misébe. Nevet is a gyerekek adtak a bábnak: Csipetke lett belőle. Ez volt az első bábja, majd e mellé sorakozott hamarosan egy fészekalja, öt madárka, akik aztán beszélgettek egymással az evangéliumi történetekről. Ma már egy zsáknyi báb birtokosa Robi atya, mindet úgy kapta szülőktől, fiataloktól, s a napi evangéliumi témának megfelelően válogathat belőle, melyik alkalmasabb az „igehirdetéshez”. Közben egyre többen lettek a gyerekek is a misén, volt olyan alkalom is, amikor hetvenen is összegyűltek a pici kápolnában, a csecsemőtől a tinédzser korosztályig. Ami a kísérő szülőket, nagyszülőket leginkább megfogta, az a spontaneitás, fűzi hozzá. A vezérelv mindig, hogy a szituációkból mi hozható ki, mivel mozgathatók meg a gyerekek, hogyan alakítható az igehirdetés párbeszéddé, hogy a báb kérdéseire megnyíljanak a kicsik. Mert igazából ez a többlete a bábmisének, vallja. Amikor a báb beszél és magyaráz, az nem annyira köti le őket, de amikor bekapcsolódhatnak kérdéseikkel, válaszaikkal, akkor élővé, személyessé válik a mise.
– Sokszor a gyermekek spontán megnyilvánulásai nyomán a szülők elbújnak szinte a padban, mert előjönnek néha olyan titkok is a gyerekszáj nyomán, amin még apa- anya is meglepődnek.
Szerzetesi szolgálatát 2011-től Zircen folytatta Robi atya, s e mellett a környékbeli falvakban, Nagyesztergáron, Lókúton és Pénzesgyőrön is lelkipásztorkodott. A bábozást Nagyesztergáron is folytatta a havonta egyszer megtartott diákmiséken. Ekkoriban fogalmazódott meg benne a szándék, hogy a lelkipásztori szolgálat az ő igazi karizmája, ami a néppel való közvetlenebb kapcsolatra, a közösségépítésre is alkalmat ad, s ebben tudna/szeretne világi papként igazán kibontakozni, hivatását betölteni. Ezért 2018-ban kilépett a rendből és a Veszprémi Főegyházmegye papjaként Márkón lett plébános. Ott már volt egy olyan kicsikből és kisiskolásokból álló gyermeksereg, akik plébános-elődje, Vasáros József mellett egy lelkes ifjúsági közösséget hoztak létre, de az atya súlyos betegsége, majd halála e folyamatot megszakította. Sok évig nem volt állandó papjuk, s mikor Robi atya megérkezett, egyszerre éledni kezdett a közösség, a diákmiséken itt is bábozott. A templom megtelt a szülőkkel és a gyerekekkel. Mert itt a szülők nemcsak kirakják gyerekeket a templom előtt, s mennek tovább, mint sok helyen, hanem együtt ülnek be a szentmisére. És rendkívül közvetlenek, megbeszélik, mivel tudnak segíteni a szertartás során. Most közösségi ház építésén fáradoznak, hogy további lelki alkalmakat szervezhessenek ott.
Robi atyát 2020-tól Herend plébánosává nevezte ki Udvardy György érsek, s mellette ellátja Márkót és Városlődöt is a hívek segítő közreműködésével.
- Hogyan beszélgethetnék őszintén a férjemmel?
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
Primász Gábor Róbert
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")