Kedves Lelkiatya! Miért érezheti egy nő, hogy az Úr hívja papnak, ha nem lehet? Jelenleg ott tartok, hogy haragszom azokra, akik lehetnének, de nem lesznek papok, és a miséken majdnem elsírom magam, amikor az atya hálát ad, hogy pap lehet.
Kedves Levélíró! Az identitásunkat kapjuk. Kapjuk a nemünket, a történelmi kort, a nemzetiséget, az anyanyelvet és a családot, amibe beleszületünk. Nem volna helyes, ha egy férfi szomorkodna, hogy ő miért nem lehet édesanya. Nem volna jó, ha valaki azon bánkódna, miért nem élhetett a középkorban, vagy miért nem lehet más nemzetiségű. Istentől hálás szívvel kell elfogadni az ajándékot, és a lehető legjobbat kihozni belőle.
A Szűzanya nem volt pap. Nagyobb ő minden papnál, nagyobb a pápáknál. Sziénai Szent Katalin nem volt pap, de pápákat tanított, segített el a megtérésre. Kis Szent Teréz nem volt pap, de embermillióknak lett lelki útmutatója, vezetője.
Próbálja felírni egy papírra mindazt, ami kincs a nőiségében. Az empátiát, érzékenységet, az alázatra és a szolgálatra való készséget, az anyai szeretet hatalmas, erős ajándékát, az Isten dolgaira való nyitottságot, a kitartásra és hősiességre való képességet. Próbálja ezeket megköszönni.
Kérdezze meg Istentől, hogy milyen utat szán Önnek, mire hívja Önt? Milyen adottságokat adott, mi van elültetve a lelke legmélyén, milyen lehetőségeket nyit meg Ön előtt?
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
