„Felfedeztem, hogy az elhagyott Jézus az Istennel való egység kulcsa, és azt szeretném, hogy Ő legyen az első jegyesem az életben, szeretnék felkészülni arra, amikor eljön. Őt választom mindenekelőtt! Megértettem, hogy megtalálhatom Őt azokban, akik távol vannak tőle, az ateistákban, és hogy különleges módon kell szeretnem őket, érdek nélkül” – egy egyszerű, tizenkét éves olasz lány fogalmazta meg ezeket a gondolatokat 1983-ban. Hét évvel később, hősiesen viselt súlyos szenvedések után hunyt el.
Chiara Badano 1971. október 29-én született egy kis hegyvidéki településen, az észak-olaszországi Sassellóban. Szülei tíz évet vártak a gyermekáldásra. Érthető, hogy nagy örömmel fogadták a kislányt, és valóban Isten áldásának, ajándékának tekintették. A kis Chiara Badano derűs, kiegyensúlyozott családi légkörben nőtt fel. Anyja még állását is feladta, hogy állandóan mellette lehessen gondoskodó szeretetével. „Ez volt az egyetlen örökség, amit rá hagyhattam: hogy megtanítsam szeretni” – emlékezett vissza később.
Szülei szeretetük ellenére ügyeltek rá, hogy ne kényeztessék el. A nevelésben a szigorúbb, fegyelmező szerepet az édesapa vállalta. De ő is mindig ügyelt rá, hogy ha int vagy fegyelmez, azt is szeretetből és ne emberi indulatból tegye. Legfőbb feladatának feleségéhez hasonlóan ő is azt tartotta, hogy Isten atyai szeretetét közvetítse és egyben meg is tanítsa lányának, hogy van egy égi Apukája, aki nagyobb nála.
A szülők szeretete mellett tágabb környezete is jó hatással volt Chiara személyiségének alakulására. Szülőfalujában mindenki kedvelte az életvidám, barátságos és segítőkész kislányt. A hagyományos keresztény értékeket őrző családi és plébániai közösségben Chiara spontán módon megtanulta szeretni Istent, önmagát és embertársait.
Lelke így valóban jó talajjá vált Isten Igéjének befogadására. Még nem volt kilencéves, amikor először találkozott a Chiara Lubich által alapított Fokoláre Mozgalommal. Ez a találkozás döntő fordulatot hozott életében. Olyan vele egykorú fiatalokkal került itt kapcsolatba, akiknek az volt a legfőbb vágyuk, hogy egyénileg és együtt, egymást segítve Isten akaratát éljék a jelen pillanatban. Nemcsak rendszeresen olvasták az evangéliumot, de meg is akarták érteni annak legmélyebb üzenetét, hogy azután életük iránytűje lehessen. Chiara fiatalos lelkesedéssel vetette bele magát ebbe a nagy kalandba. Egyre mélyebben megértette, mit is jelent a valóságban, hogy Isten a Szeretet, és minden vágya az lett, hogy ezt a szeretetet viszonozza, és egyben közvetítse is mások felé. Gyermekkori hite is fokozatosan elmélyült. Tizenkét éves volt, amikor Chiara Lubich-nak, a Fokoláre Mozgalom alapítójának arról írt, hogy „újra felfedezte az elhagyatott Jézust” és elhatározta, hogy Őt tekinti jegyesének. Az elhagyott Jézus iránti szeretet a fokoláre lelkiség meghatározó eleme, mély belső vágy az után, hogy osztozzunk Jézus legnagyobb szenvedésében, amikor a keresztfán átélte az Istentől való elhagyatottság fájdalmát. A mozgalom tagjai az alapítóval együtt vallják, hogy ez a szeretet a kulcsa az emberek közötti, de az ég és a föld közötti egységnek is.
Chiara Badano nemcsak az Istentől eltávolodott emberek iránti szeretetével mutatta ki az elhagyott Jézus iránti szeretetét, de egyre inkább megtanult osztozni Jegyesével az elutasítottságban, a fizikai szenvedésben és végül a halál elfogadásában is. Az Úr maga vezette ezen az úton.
1988 nyarán teniszezés közben váratlanul erős fájdalmat érzett a vállában. A fájdalom néhány nappal később újra jelentkezett. Az orvosi vizsgálatok során áttétes csontrákot diagnosztizáltak szervezetében. A következő két évben Chiara a keresztény önátadás magaslataira jutott el. Szenvedéseit korát meghaladó bátorsággal, hősiesen viselte. Soha nem panaszkodott. Mindvégig kapcsolatban maradt legkedvesebb barátaival és a Fokoláre Mozgalom tagjaival. Halála előtt arra kérte környezetét, hogy temetésén ne sírjanak miatta, hiszen Jézushoz megy azért, hogy egy új életet kezdjen. 1990. október 7-én, vasárnap reggel négy órakor jött el érte az égi Jegyes. Két nappal később fehér menyasszonyi ruhában temették el. Halálának és derűs légkörű különös búcsúztatásának híre gyorsan elterjedt. A sokat szenvedett és fiatalon elhunyt lány a világ minden táján példakép lett egy olyan korban, amely a szenvedés misztériuma előtt egyre értetlenebbül áll.
Az egyház 2010. szeptember 25- én hivatalosan is boldoggá avatta. Liturgikus emléknapja október 29.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")