Serafino Morazzone Milánóban született 1747. február 1-jén egyszerű, becsületes olasz szülők négy gyermeke közül a harmadikként. A szegénység és a fájdalom gyermekkorától hűséges társa volt, így érthető, hogy később papként is különös gondja volt a rászorulókra és a szenvedőkre. Édesanyja fiatalon halt meg, néhány nappal Serafino bérmálkozása előtt. Édesapja gabonakereskedésből igyekezett a család megélhetését biztosítani.
Serafino Morazzone Isten hívását gyermekkorától hallotta szíve mélyén. Bár abban a korban a papság a tanulmányi költségek miatt szegény származású fiatalok számára nehezen elérhető hivatás volt, Serafino bízott a Gondviselésben. Hitte, hogy az Úr, aki elültette szívében a papság iránti vágyat, megteremti a lehetőséget is annak megvalósítására.
Tanulmányait a jezsuiták közeli kollégiumában végezte. Mivel az iskola vezetősége is tudta, hogy papnak készül, őszinte jámborságát és a család nehéz anyagi helyzetét ismerve elengedték a tandíjfizetési kötelezettséget. Serafino kötelességtudatával és szorgalmával viszonozta az iránta tanúsított bizalmat. Tizennyolc éves korától akolitusi szolgálatot vállalt a milánói dómban. Délelőtt az oltárnál szolgált, délután pedig teológiát tanult, hogy gyermekkori álmát megvalósítva egyszer valóban egészen Isten szolgálatának szentelhesse életét. Nyolc év telt el így, míg végül a kisebb rendek felvétele után 1773. május 9-én pappá szentelték.
Másnap meg is kezdte lelkipásztori szolgálatát egy észak-olaszországi kis egyházközségben, amelynek megüresedett plébánosi hivatalára rajta kívül egy pap sem pályázott. Az Alpok lábánál fekvő Chiuso, amely ma Lecco város egy kerülete, abban az időben szegény kis falu volt, állandó lakóinak száma nem érte el a kétszázat sem. Többnyire egyszerű földműves és halász családok lakták. Itt mutatta be első szentmiséjét Don Serafino 1773. május 10-én. Negyvenkilenc évet töltött ezután a kis plébánián elöljárói iránti engedelmességben, hívei odaadó szolgálatában, Istennel való bensőséges egységben. Soha nem keresett jobb, népesebb vagy gazdagabb plébániát. Akkor sem hagyta el Chiusót, amikor később előnyösebb ajánlatokat kapott. Élete végéig a szegény kis falu egyszerű plébánosa maradt, hűségesen szolgálva a rábízottakat.
Papi életének középpontjában az Eucharisztia állt. Szemtanúk vallomása szerint hosszú órákat töltött a templomban térden állva, elmerülve Isten szemlélésében és imádásában. Szentmiséit mindennap mély áhítattal mutatta be. Mindig talált időt a gyóntatásra, lelki beszélgetésre. Sokan fordultak hozzá, hogy nehéz helyzetekben tanácsot és imát kérjenek tőle. Híre idővel túljutott a falu határain, egyre többen keresték fel Leccóból és a környező településekről is. Gyóntatószéke mindig nyitva állt a bűnbánó és segítségre szoruló emberek előtt.
A szentségi élet mellett nagy hangsúlyt fektetett az evangélium hirdetésére. Fontosnak tartotta a gyermekek és a felnőttek hitéletének elmélyítését, ezért sok időt szentelt a katekézisre. A gyerekek számára egyfajta elemi iskolát nyitott saját házában, ahol írni, olvasni és számolni tanította őket. Nemcsak szavaival tanított azonban, de életével, példájával is.
Istent és a rábízottakat szolgálta Serafino Morazzone atya sokoldalú karitatív tevékenysége által is. Mindenét megosztotta a rászorulókkal, ő maga radikális szegénységben élt. Fáradhatatlanul látogatta egyházközsége betegeit. Gyakran imádkozott, virrasztott súlyos betegek mellett, szükség esetén az egész éjszakát ágyuknál töltötte. A haldoklókat felkészítette az Úrral való találkozásra, vigasztalta a gyászoló családtagokat. Így telt egész élete Isten és a hívek áldozatos szolgálatában. Bár sokan már életében szentként tisztelték, ő magát csak egy szegény bűnösnek tartotta, akinek nagy szüksége volt Isten irgalmára és mások imádságára.
Hálás hívei szeretetétől övezve, az életszentség hírében hunyt 1822. április 13-án. Boldoggá avatási eljárását az 1996 óta szintén boldogként tisztelt Ildefons Schuster bíboros indította el, aki a nagy tisztelettel övezett arsi plébánoshoz hasonlította az egyszerű olasz pap alakját és papi szolgálatát.
Serafino Morazzonét, az áldozatos papi szolgálat példaképét XVI. Benedek pápasága idején avatták boldoggá 2011-ben.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")