22.3 C
Budapest
csütörtök, 2021. június 17.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Szükséges-e „életgyónást” végeznem, ha új lakhelyre költözöm?

Tisztelt Lelkiatya! Új helyre költöztem, és most készülök az első gyónásomra az itteni templomban. Kérdésként merült fel bennem, hogy ilyenkor szükséges-e egy „életgyónás”, vagy csak az utolsó alkalom óta eltelt időről kell számot adnom az új gyóntatómnak? Másik dolog, ami gondot okoz, hogy amikor befejeztem bűneim megvallását, az atya kérdezhet-e már feloldozott bűneimmel, illetve a gyónás menetében nem említett dolgokkal kapcsolatban?

Kedves Levélíró! Egy új helyen nem szükséges életgyónást végezni, hanem a legutóbbi gyónás óta történt bűnöket kell Isten elé hozni. Ha egy új lelkivezetőt talál, akitől mélyebb problémákra, életdöntéseire vonatkozóan szeretne tanácsot, segítséget kérni, akkor az ő számára fontos az egész életéről az alapdolgokat elmondani. Ez sem feltétlenül életgyónás, csak egy részletesebb elmondása az élete eddigi fontos történéseinek, személyeinek.

Az atya kérdezhet az élete egészéről is, hogy jobban értse az egyes nehézségek hátterét, és így jobban tudjon segíteni. Nem szabad kérdeznie a bűnök részleteivel kapcsolatban, nem kérdezhet a bűnben szereplő más személyek azonosságával kapcsolatban. Ön nem köteles a múltbeli, már meggyónt bűneit sem újra feltárni egy következő gyónásban, erre sem szabadna az atyának rákérdeznie, vagy legalábbis el kell fogadnia, ha a gyónó erről már nem szeretne beszélni.

Kívánom, hogy a gyónásai igazi, örömteli találkozások legyenek az Irgalmas Atyával, aki magához öleli a hazatérő gyermekét!

Vannak olyan szentek, akik árva gyermekeket neveltek?

Vörösmarty Mihály: A szegény anya

Kedves Lelkiatya! Úgy alakult az életem, hogy öt saját gyermek mellett még két gyermek nevelőanyukája is lettem, akiknek meghalt az édesanyjuk. Ez egy szép, ám sokszor nehéz hivatás is egyben. Tudna esetleg olyan szenteket ajánlani, akiknek a példájából erőt meríthetnénk, esetleg közbenjárását kérhetnek? Akik szintén nem saját gyermekeiket nevelték, vagy valamilyen módon része volt az életüknek ez a dolog, esetleg árvákat fogadtak be?

Kedves Édesanya! Isten áldja meg Önt sokszorosan, amiért bőkezűen, nagylelkűen mondott igent a gyermekei életére, majd pedig az elhunyt édesanya gyermekeit is magához vette! Sok ilyen nagyszívű emberre volna szükség ebben a néha egyre önzőbbnek tűnő világban!

Árpád-házi Szent Erzsébet a maga 3 gyermeke mellett sok-sok árvának építtetett árvaházat a Wartburg-i vár alatti domboldalban. Szinte minden nap meglátogatta a gyerekeket, akik édesanyának szólították őt. Gyakran vitt nekik játékokat, ajándékokat. Szent László felnevelte az elűzött lengyel király Boleszló fiát Mieskót, majd amikor felnőtt, megszerezte neki apja trónját. Számtalan Szent létesített otthont árvák számára, így Páli Szent Vince vagy Prágai Szent Ágnes. Nem szentté avatott, de szentéletű asszony volt Henitsné Paizs Anna, aki négy fia mellé még örökbefogadott hármat, és olyan nagy hittel, szeretettel nevelte őket, hogy végül mind a hét fiából pap lett. Róla emlékezik meg Gárdonyi Géza a Paizs Anna c. versében.

Reformátusként imádkozhatok katolikus templomban?

Tisztelt Lelkiatya! Tizennyolc éves, református, kollégiumi bentlakó diák vagyok. Iskolába menet útba esik a katolikus templom. Már kétszer voltam misén, egyszer pedig mielőtt bementem volna reggel suliba, beültem a padba a templomban, és néhány percet imádkoztam Istenhez. Pár barátom furcsán néz rám ezért. Nem szeretnék áttérni a római katolikus hitre, csak egyszerűen ez a templom van a legközelebb, nyitva is van az ajtaja mindig. Ön szerint helytelen dolgot csinálok? Én nem egy katolikus templomot látok benne, hanem megnyugvást, békét és Isten házát, ahol könnyebben megy az imádkozás.

Kedves Fiatal Testvérem! Nagyon örülök a nyitott szívének, annak, hogy keresi azt a békét, amelyet csak Isten adhat! Nagyon jó, hogy betér a templomba. Mi, reformátusok és katolikusok egyaránt Krisztust követjük, ugyanannak a Mennyei Atyának vagyunk a gyermekei, ugyanőt keressük és imádjuk. Én is szívesen térek be református (evangélikus, unitárius stb.) templomba imádkozni.

Ráadásul a katolikus templomban jelen van Krisztus Teste, az Eukharisztia, amelyről Ő mondta: „Aki engem eszik, általam él”, így még jobban át tudjuk élni az Ő kisugárzó jelenlétét. Bátran térjen be a templomba reggelenként, hallgassa az Isten szelíd, csendes hangját, merítsen erőt az Ő kegyelméből!

Álom vagy valóság?

A kép forrása: Pixabay.com

Kedves Lelkiatya! 19 éves lány vagyok, a barátom 21 éves. 4 éve vagyunk együtt és 2 éve megbeszéltük, hogy a második tisztaságot választjuk. Azért fordulok Önhöz, mert kíváncsi vagyok Ön mit gondol a következőről. A családommal és barátommal egy lakásban élünk, barátommal egy ágyban alszunk. Sajnos összeházasodni még nincs pénzünk. Az utóbbi időben kétszer előfordult, hogy éjszaka egyszer csak barátom elkezdett simogatni, csókolni engem. Olyan volt, mintha álmodtam volna. Elmondtam a barátomnak, aki szintén azt mondta, hogy olyan, mintha álmodta volna a történteket. Nekem most lesz bérmálkozásom, a barátom lesz a bérmaszülőm. Ő úgy gondolja, lehet, hogy a gonosz próbál minket megkísérteni. Tudjuk jól, hogy valószínűleg megoldást jelentene, ha külön aludnánk, amit meg is próbálunk.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy szeretettel, hittel készülnek az esküvőjükre! Örülök, hogy szeretnék megélni a második tisztaságot. Nagy segítség lesz ez, amely az egész házaséletükre ki fog hatni. Teljesen más lesz az esküvő élménye, óriási bizalmi tőkét gyűjtenek össze azzal kapcsolatban, hogy a társamnak van gerince, nem pusztán az ösztönei irányítják, és így megbízhatok a hűségében továbbra is. Teljesen más lesz az udvarlásuk ideje, mert így szükségképp a kapcsolat, lelki, emberi, mélyebb szintjeit kell kiépíteniük, és erre szintén egy életen át tudnak majd támaszkodni.

Nem ritka dolog, hogy ami éjszaka, két félálom között történik, annak az emléke sokkal homályosabb, bizonytalanabb, mint egy nappal történt eseményé.

Fontos volna, ha tényleg szeretnék megőrizni, élni a második tisztaságot, akkor ne egy szobában aludjanak. Sőt, ha a külvilág felé is szeretnének a házasságra való helyes készület tanúi, jelei lenni, akkor ne is egy lakásban. Ez elsőre egy hideg zuhanyként fog hatni, fájdalmasnak tűnik, de egy-két hét után érezni fogják, hogy ez a helyes, felszabadító, helyzetüknek megfelelő kapcsolat.

A házasságkötés időpontját ne az anyagi helyzetüktől tegyék függővé. Ez annál sokkal fontosabb kérdés. A szerelem nem olyasmi, amit be lehetne tenni a hűtőszekrénybe, aztán három év múlva elővenni. Egy fiatalkori jóbarátom 19 évesen házasodott, amikor még tanult ő is és a felesége is, nem volt lakásuk, és egyből érkeztek a gyerekek (egymás után 5 gyermek). Mind a mai napig látszik, hogy ez volt életük egyik legjobb döntése. A szerelmük annyira beérett, hogy nem volt szabad tovább várni az esküvővel, az évekig tartó várakozás elronthatta volna a kapcsolatukat. Ha a kapcsolatuk beérett, a döntésük megszilárdult, az egymás iránti szeretetük és bizalmuk felépült és erős, akkor bátran kössenek házasságot. A lakás és egyéb kérdések majd lassanként megoldódnak.

Hogyan tudnék jobban imádkozni?

Kedves Lelkiatya! Erős figyelemzavarom van, mindig „csinálnom kell valamit”, és ez sajnos az ima vagy a szentírásolvasás közben is így van. Reggel egy gyors „jó reggelt, Jézusom” köszönés után már muszáj bekapcsolni a számítógépet, ahol dicsőítéseket hallgatok, közben viszont a közösségi oldalamat is használom. Este a rózsafüzér-hallgatás mellett is mindig csinálok valamit. Bűntudatom van, hogy nem tudok csak Istennel lenni.

Kedves Levélíró! Nagyon jó, hogy vágyik az imára, az Istennek való mély találkozásra. Jó, hogy reggelenként imával kezdi a napot.

Este is fontos volna időt szánni Istenre. Ahogyan ha a legjobb barátaival őszintén beszélget, akkor közben nem hallgat zenét, nem mosogat, mert akkor nem tudna kellőképpen rájuk hangolódni a szívével és az értelmével, és így megbántaná őket, ez ugyanígy van Istennel is. Próbáljon semmi mást nem csinálni, csak meggyújtani egy gyertyát, ölébe tenni a kezét, és átélni, hogy Isten jelen van, és Ön is jelen van. Csak egyszerűen legyen ott. Ez az ima kezdete.

Megromlott a házasságom

Vita vagy veszekedés?

Tisztelt Lelkiatya! Első feleségemmel 2002-ben kötöttünk házasságot, amely sajnos nagyon hamar, fél év elteltével megromlott a házasságom és 2003-ban el is váltunk. Ezt követően megismerkedtem egy református lánnyal, akivel 2011-ben kötöttünk polgári házasságot. Akkor az volt az elhatározásom, hogy szeretnék újra egyházi házasságot kötni új feleségemmel. Ezért a korábbi házasságom érvénytelenítése iránt kérelmet nyújtottam be, amelynek eredményeként 2012-ben érvénytelenítették az első egyházi házasságomat.

Sajnos az egyházi esküvő nem köttetett meg, időközben kidomborodtak a vallási különbözőségek is köztünk, de ami ennél is rosszabb, megromlott a kapcsolatunk és jelenleg egymástól külön élünk (Itt megkérdezném, hogy ilyen élethelyzetben lehet-e gyónni, áldozni). Házasságunk még nem bomlott fel, ám én úgy érzem, hogy válaszút elé kerültem. Az egyedüllétem újra felkeltette bennem a vallás iránti vágyat, a Mennyei Atya közelségének fontosságát, ami már gyerekkoromtól fogva belém van ültetve, de olykor-olykor elhalványult. Szeretnék újra teljes jogú katolikus lenni, szeretnék gyónni, áldozni. Három lehetőséget vázoltam fel magam előtt:

1. Rendezem a kapcsolatomat feleségemmel, elsimítva a vallásbéli különbségeket és egyházi házasságot kötünk.

2. Felbontjuk a házasságunkat, belátva azt, hogy feloldhatatlan ellentét van köztünk és egyedül próbálok tovább élni.

3. Felbontjuk a házasságunkat, belátva azt, hogy feloldhatatlan ellentét van köztünk és új párt keresek, leginkább katolikus hittel élő társat.

A vallásosság jelen van mostani életemben, de úgy érzem, nem elegendő, hiányzik a gyónás, áldozás szentsége. Kérem, lelkiatya segítsen abban, hogy melyik utat válasszam, szeretném az Úr elé letenni bűneimet, ez nagyon fontos lenne számomra.

Kedves Levélíró! Örülök annak, hogy keresi Isten akaratát, és hogy szeretné e szerint élni az életét, szeretné Isten szándéka szerint meghozni az élete legfontosabb döntéseit.

Ha jelenleg egyedül él, akkor gyónhat és áldozhat. Tegye is meg ezt! A kegyelmi állapot segíteni fogja abban, hogy Isten szemével lássa az életét, és jó döntést tudjon hozni.

Nem ismerem Önt, a kapcsolatuk nehézségeinek okát és mélységét, így igen nehéz bármit is mondani a három alternatíva kapcsán. A mostani párjával csak akkor próbálja meg rendezni a kapcsolatát, ha úgy érzi, hogy egész szívével szereti őt, és szabadon, életre szólóan őmellette akar dönteni, neki akarja ajándékozni az életét. szeretné őt boldoggá tenni. Ha ez nincs meg önben, akkor próbálja megköszönni a párjának mindazt a jót, amit kapott tőle, és szeretetteljesen zárja le a kapcsolatukat. Egyébként általánosságban véve lehetséges jó házasság különböző felekezetű (református, katolikus, evangélikus stb.) felek között, ha megvannak bizonyos alapfeltételek, ha megvan egymás tisztelete, a közös keresztény hitbeli kincs közös ápolásának szándéka.

Az, hogy egyedül éljen, vagy keressen társat, egy nagyon személyes döntés. Meg kellene vizsgálnia, hogy mi Isten terve önnel, milyen adottságokat, vágyakat ültetett el az ön szívében, milyen korlátai, sebei vannak, mi Isten álma önről. Ennek megtalálásában nagyon sokat segíthet egy csendes, legalább 4-5 napos lelkigyakorlat.

Megromlott a házasságom Megromlott a házasságom

Hogyan térhetek át a református vallásról a katolikusra?

Kedves Lelkiatya! Hogyan lehetséges „átkeresztelkedni” református vallásról katolikusra? Úgy érzem, a katolikus hitben találhatom meg önmagamat.

Kedves Levélíró! Örülök, hogy érzi, a katolikus hitben van meg az evangélium teljessége, a szentségek (bűnbánat szentsége, Krisztus Testének és Vérének szentsége) valósága, és szeretne ebben részesülni.

A keresztségről a református és a katolikus egyház tanítása teljesen megegyezik, az Ön református keresztsége teljesen érvényes katolikus szempontból is, ezért nem szükséges (és nem is lehetséges) újra megkeresztelkednie. Amire szüksége van, az a Katolikus Egyház teljes közösségébe való befogadás. Menjen el egy katolikus paphoz, mondja el neki, hogy ezt szeretné, és ő a további lépésekben segíteni fogja Önt. Egy rövid oktatásban fog részesülni, ami után meg fog történni a befogadás szertartása, és ettől kezdve Ön teljes jogú tagja a katolikus egyháznak, gyónhat és áldozhat.

Mi a különbség a bűn és a vétek között?

Kedves Lelkiatya! Az ószövetségi könyvekben és az evangéliumokban, imákban számtalanszor olvassuk, imádkozzuk a „bűneink”, „vétkeink” kifejezéseket. Mi a különbség a bűn és a vétek között? Mire és mikor használjuk az egyiket, illetve a másikat?

Kedves Levélíró! A Biblia eredeti nyelvei a héber és a görög. A héber nyelvben hat-hét szó is van a bűn kifejezésére. Mindegyiknek más a jelentés árnyalata. A görög nyelv legalapvetőbb szava a bűnre (hamartia) a cél eltévesztését, elvétését jelenti. A bűn lényege az, hogy vágyainkat, tetteinket, gondolatainkat nem az igazi JÓ, hanem annak valamilyen hamisítványa felé irányítjuk, és így eltévesztjük a célt.

A magyar bibliafordításokban nem tudjuk teljesen visszaadni az eredeti bibliai szavak jelentésárnyalatait. A magyar vétek szó hasonló a görög „hamartia” szóhoz, mert a vétek szóban benne van az, hogy elvétettem a célt, elvétettem egy cselekedetet. Általánosságban a magyar nyelvünk a kisebb rossz tetteket szokta véteknek, a nagyobbakat, az Isten törvényével teljesen szembe menő tetteket szokta bűnnek nevezni.

Tarthatunk ökumenikus esküvőt?

Tisztelt Lelkiatya! Férjemmel tavaly kötöttünk polgári esküvőt. Idén a templomi szertartást is szeretnénk megtartani. Római katolikus, vallásomat gyakorló vagyok. Férjem református, de ő a hitét nem gyakorolja a konfirmálása óta. Úgy egyeztünk meg, hogy az esküvő lehet katolikus, de a születendő gyerekeket reformátusnak keresztelnénk meg. Ezt az Egyház engedélyezné? Amennyiben nem, nekem mint katolikusnak érvényes lenne a református templomban kötött házasság? (Azt olvastam, hogy ma már nehéz ökumenikus szertartást megszervezni, sok helyen nem is tartanak.)

Kedves Levélíró! Örülök, hogy szeretnék Isten áldását is kérni a házasságukra, és szeretnék majd a gyermekeiket is megkeresztelni, a hit kincsét az ő számukra is továbbadni. Nem egészen értem, hogy ha a férje nem vallásos, akkor miért jó az, hogy a gyermekek az ő vallására lesznek keresztelve, hiszen nem fogja tudni őket elvinni a templomba, nem fog tudni a hitben igazi példa lenni a számukra, mert ő sem gyakorolja a hitét. Így a gyermekek keresztelésének nem sok folytatása lesz, csak egy szertartás marad. Nem az volna a helyesebb, hogy abban a hitben nevelik őket, amelyet valamelyest önök (pontosabban Ön, a feleség és édesanya) is él, hisz, és gyakorol? Így lenne esély arra, hogy a gyermekek is megkapják a hit kincsét.

A kérdésére válaszolva a katolikus esküvő feltétele az, hogy a katolikus fél megígérje (írásban), hogy a katolikus hitét megőrzi, és mindent megtesz azért, hogy a gyermekei katolikus hitben nevelkedjenek, a pap pedig aláírja, hogy a másik félnek tudomása van erről az ígéretről.

Lehetséges ökumenikus szertartás szerint esküvőt tartani: Ha ez nem katolikus templomban történik akkor a helyi püspök engedélye kell ehhez. Ezt az engedélyt a plébános kéri meg. Indokolt esetben a legtöbb püspök megadja erre az engedélyt.

Ha református templomban szeretnének református esküvőt tartani, ez lehet katolikus szempontból is érvényes házasság, ha a helyi püspök előzetesen engedélyt adott erre az esküvőre (úgy, mint az élőző esetben). Az engedély egyik feltétele itt is a katolikus fél ígérete, hogy megőrzi a katolikus hitét, és igyekszik a gyermekeit is ebben a hitben nevelni.

Ez az ígéret nem jelenti azt, hogy végül feltétlen mindegyik gyermek katolikus lesz. Lehetséges olyan eset, amikor a katolikus fél minden tőle telhetőt megtesz (a házasság egységét és harmóniáját nem veszélyeztetve), végül azonban mégis egy-két gyermek a másik fél felekezetét követi.

Kedves Levélíró! Gondolja meg, amit a levél elején írtam. A legfontosabb most nem a jelen szertartások részleteit eldönteni, a legfontosabb a gyermekek hitben történő nevelését jó sínre tenni. Ezért inkább abban egyezzenek meg, hogy a gyermekek katolikusnak lesznek keresztelve, így Ön biztosítani tudja az ő hitben való nevelésüket, most pedig az esküvő módja legyen úgy, ahogyan a férje szeretné (akár református templomban, vagy ökumenikus szertartás szerint).

Hogyan lehetünk Jézus Szíve-tisztelők?

Bizalom Jézus Szívében

Kedves Lelkiatya! Olvastam, hogy Jézus megígérte, hogy az Ő Szívének tisztelői nem halnak meg az Ő kegyelme nélkül. Hogy lehetünk Jézus Szívének tisztelői? Mit kell tennünk ezért?

Kedves Levélíró! A Jézus Szíve tisztelethez kapcsolódó ígéreteket Alacoque Szent Margit kapta. Az ígéretek azokra vonatkoznak, akik a nagykilencedet elvégzik, vagyis kilenc egymást követő hónap elsőpéntekjén meggyónnak és áldoznak.

Természetesen a Jézus Szíve tiszteletnek sok más módja is van, mindenekelőtt az Ő követése, a szívünk alakítása az Ő szíve szerint, az imádság, a kegyelmi élet, a szegények segítése, a családi békesség és szeretet ápolása stb.

A nagykilenced elvégzése nagy kegyelmek forrása. Kezdje el, és egyből tapasztalni fogja!