0.5 C
Budapest
hétfő, 2025. december 15.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

A szentgyónásban mennyire kell ragaszkodnia az előírt feloldozási formulához?

Kedves Lelkiatya! A szentgyónásban a gyóntató atyáknak mennyire kell ragaszkodnia az előírt feloldozási formulához? Ha nem mondja végig a szöveget „Isten a mi Irgalmas Atyánk…” csak a végét, (és az is kicsit kitoldva a saját szavaival) hogy „feloldozlak az Atya a Fiú és Szentlélek nevében”, az ugyanúgy érvényes? Több helyen próbáltam utánaolvasni ennek, de konkrétumot nem nagyon találtam… Van ezekre valami előírás? A gyónó részéről tudom, hogy a bánatimát más, akár a saját szavainkkal is el lehet mondani, de fordított helyzetben nem tudom, hogy ez mennyire helyes…

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy gyakran járul a bűnbánat szentségéhez, és fontos az Ön számára, hogy ebben a szentségben minden az egyház liturgikus előírásai szerint és érvényesen történjék.

A feloldozást szavai esetében elégséges, ha az atya a feloldozó ima legvégét mondja: „Én feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. A II. Vatikáni zsinat előtt nem is állt többől a feloldozó imádság. Természetesen helyesebb, ha az atya a teljes feloldozó imát elmondja („Isten, a mi irgalmas Atyánk…”), de ha csak a záró mondatot mondja, a feloldozás úgy is teljesen érvényes. Némely esetben (pl. ha igen sok gyónó várakozik) indokolt is, hogy az atya csak a rövidebb feloldozó imát mondja.

A lelkiatya válaszol

Üdvözülhetnek az öngyilkosok?

Tisztelt Lelkiatya! Szeretnék érdeklődni, mivel nagyon sok fiatal, illetve más korú emberek lesznek öngyilkosok, haláluk után a lelkük hová kerül? Ők ki vannak zárva a mennyországból? Akinek nincs hozzátartozója, értük az Egyház imádkozik? Esetleg valami más történik velük?

Kedves Levélíró! Aki öngyilkosságot követ el, az gyakran, főként az utolsó percekben nincs a képességeinek teljes birtokában. Egy beszűkült tudatállapotba kerül, és ezért nem is teljesen felelős a tettéért. Ha valakit visszahoznak az életbe az öngyilkossági kísérlete után, igen gyakran elmondja, hogy már miközben esett le az emeletről, vagy vette be a gyógyszert igazából már megbánta az öngyilkosságát, tudta, hogy nem ez a helyes döntés, belátta az élete bűneit.

Ahogyan a jobb latornak elég volt egy néhány perc, az őszinte bánat, egy-két bűnbánó szó és Jézus azonnal megbocsátott neki, így van ez minden bűnbánó bűnössel. Isten irgalma végtelen. Ő nem akarja a bűnös halálát, a vesztét, hanem hogy megtérjen és éljen (Ez 18,23). Nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem azért, hogy üdvözüljön általa a világ (Jn 12,47). Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4).

Ugyanakkor az is igaz, hogy ha valaki teljes tudatossággal követi el az öngyilkosságot, akkor ezzel az utolsó döntésével Isten ellen, az élet ajándékozója ellen dönt, és ezzel kizárja saját magát Isten örök szeretetének országából.

Az Egyház minden szentmisében imádkozik az elhunytakért, így azokért is, akiknek nincs hozzátartozójuk, akikért senki sem imádkozik.

A lelkiatya válaszol

Csak kegyelmi állapotban lehet felolvasó valaki a szentmisén?

Lehet-e barátság férfi és nő között?

Kedves Lelkiatya! Olyan kérdésem lenne, hogy azok a laikusok akik a szentmisén olvassák az olvasmányt vagy a szentleckét, feltétlenül a kegyelem állapotában kell lenniük? Ha például valaki komolyabb bűnt követett el, de csak később akar meggyónni (és itt nem ilyen nyilvános nagy bűnösökre gondolok… azoknak nyilván nem tanácsos kellő bűnbánat nélkül olvasniuk.. hanem akik elbotlottak megint, de rendszeresen gyónnak) az olvashat? Vagy tartózkodjék tőle úgy ahogy a szentáldozástól?

Kedves Levélíró! A leveléből sugárzik, hogy mennyire komolyan veszi a Szentmisén való szolgálatot, a Szentírási szövegek felolvasását! Őrizze meg mindig ezt a liturgia iránt érzett tiszteletet és szeretetet! Valóban az volna az ideális, ha mindig tiszta lélekkel tudna menni a felolvasó olvasni, a kántor énekelni, a ministráns ministrálni, sőt az egész hívő közösség így tudna részt venni az Eukharisztiában.

Sajnos azonban a legtöbb ember igen gyakran elkövet kisebb-nagyobb bűnöket. Ilyenkor – különösen ha súlyosabb bűnről van szó – igyekezni kell minél hamarább a bűnbánat szentségéhez járulni. Addig is azonban jól teszi az illető, ha szolgál a Szentmisén, hiszen ez által is Isten kegyelmében részesül.

Olyan esetekben kell tartózkodnia a felolvasástól (vagy más liturgikus szolgálattól), ha az élete gyökeresen ellentétes a hitünkkel, ha az életének egyik alap dimenzióját nem az evangélium szerint intézi (pl. házasságtörés; a hitünkkel össze nem egyeztethető munka; szenvedélyek rabsága; nem tiszteli és óvja az élet szentségét a fogantatástól a természetes halálig). Ilyenkor a feladata az őszinte bűnbánat és megtérés. Csak ezek után lesz hiteles az oltárnál való szolgálata, addig inkább botrányt és visszatetszést okoz.

Ezektől a súlyos és állapotszerű bűnöktől eltekintve azonban a botladozó de küzdő keresztény helye ott van Jézus oltára közelében, hiszen Ő azért jött, hogy gyógyítsa betegségeinket, egy asztalhoz ült a vámosokkal és a bűnösökkel. Ő nem elítélni akar, hanem megtisztítani és felemelni.

A lelkiatya válaszol

Miért esszük és isszuk Jézus testét és vérét az Eucharisztiában?

A mindenki Jézusa

Tisztelt Lelkiatya! Miért esszük és isszuk Jézus testét és vérét az Eucharisztiában? Azt tudom hinni, hogy lelkileg valahogy jelen van benne, de amikor meghalt sem ették meg a testét, hanem eltemették, sőt fel is támadt az ő testében és felment a mennybe. Ha nem áldozhatok, mert nem vagyok a katolikus egyház tagja, akkor a lelkiáldozással is képes Jézus gyógyítani a lelki sebeimet és megerősíteni a szeretetében? Hányszor érdemes akkor ezt elvégezni és milyen gyakran?

Kedves Levélíró! Nagyon szép az Ön levelében, hogy bár nem is tagja a katolikus egyházunknak, mégis nagyon foglalkoztatja Önt a Krisztus testében való részesedés, a Vele való egyesülés ajándéka. A leveléből az tűnik ki, hogy vágyik erre a Vele való boldogító, gyógyító egyesülésre, amennyire csak lehetséges.

Jézus szavai az utolsó vacsorán megdöbbentőek: „Ez az én testem… vegyétek és egyétek… Ez az én vérem… ” (Mk 14,22-24) A kafarnaumi beszédében pedig ezt mondta: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van… Az én testem valóságos étel, és a vérem valóságos ital… Aki engem eszik, általam él.” (Jn 6,54-57)

Mielőtt ezt megérteni próbálná, csodálkozzon rá, hogy Jézus, az Élő Isten Fia ezeket mondta. Ha nem is tudom felfogni, ez mégis igaz.

Az ember is képes arra, hogy fogható jelek által valamit adjon önmagából. Ha egy csésze kávét kapok egy jóbaráttól, az nem csak 1 dl folyadék, hanem benne van az ő szeretete is. Ha egy levelet kapok egy jó ismerőstől, az nem csak papír és tinta, hanem benne van az ő gondolata, egy darab őbelőle. Ha egy édesanya megsimogatja a gyermekét, az nem csak a bőrén érez egy simítást, hanem érzi az édesanya jóságát, lelkét is. Az ember is képes olyan jeleket létrehozni, amelyek őt magát, őbelőle egy darabot közvetítenek.

A szentségek Isten jelei, amelyeket Ő hozott létre ebben a világban. A legnagyobb ezek közül maga Jézus, akiben Isten testet öltött. Ő feltámadt a halálból, közöttünk maradt, és továbbra is gyógyít, bűnöket bocsát meg, táplál, ahogyan ígérte: „A világ nem lát majd engem, de ti láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok általam… Akinek ti megbocsátjátok a bűneit, meg lesz bocsátva…” (Jn 14,19; 20,23)

Ha megszületik Önben ez a hit, akkor érdeklődjön egy közeli templomban, hogyan lehetne előáldozó, hogyan járulhatna a szentségekhez. Addig is nagyon helyesen teszi, ha átéli a lelki áldozást, a Jézussal való lelki találkozást. Ez is nagy-nagy kegyelem: gyógyító ereje van.

Betegség miatt nem tudok szentmisére menni

Kedves Lelkiatya! Ha valaki depressziós, és emiatt nem tud misére menni, az súlyos bűnnek számít?

Kedves Levélíró! Ha valaki betegség miatt nem tud elmenni szentmisére, az természetesen nem vétkezik. Nem csak testi, hanem lelki, pszichikai betegségek is vannak, amelyek éppúgy terhet, keresztet jelentenek, mint egy testi betegség.

Ha már olyan állapotban van, hogy más helyekre el tud menni, például bevásárolni vagy fodrászhoz, akkor kezdjen el újra eljárni a templomba is. Ha nem tud többet ott lenni, akkor csak egy 10-20 percre menjen be a Szentmisére, vagy hétköznap az Úr elé. Jézus a béke és az élet forrása, az Ő jelenléte gyógyító!

A lelkiatya válaszol

Egy háznak is lehet „lelke”?

Kedves Lelkiatya! Ház vásárlása előtt állok. Anyagi kereteim belül és abban a régióban, ahol szeretnék élni, találtam egy számomra megfelelőt. Viszont tudomásomra jutott, hogy a fent említett ingatlanban húsz évvel ezelőtt, egy szilveszteri buliban a lépcsőről olyan szerencsétlenül esett le egy tinédzser lány, hogy nyakát szegte és a helyszínen meghalt. Iszonyat fájdalmat és gyászt okozva ezzel családjának és az ott résztvevőknek. Azt szeretném kérdezni, hogy vajon drága Istenünk meg tudja-e tisztítani ezt a házat a rossztól? Még merjem-e venni? Hiszem, hogy egy háznak is lelke van.

Kedves Levélíró! Régi időkben az emberek nagy része otthon halt meg. Így minden ház őrizte sok-sok elhunyt emlékét. A halál nem tragédia, hanem egy titokzatos kapu, amely az örök életre nyílik. Szent Ferenc a halált nővérünknek nevezte. Önmagában attól, hogy valaki meghalt egy házban, nem kötődik semmi rossz a házhoz.

Az sem feltétlenül valami negatívat jelent, hogy egy baleset következtében halt meg ott valaki. Számtalan ember hal meg balesetekben, igen gyakran fiatalok is. Egyáltalán nem bűnösebbek azoknál, akik aggastyánként haltak meg.

Egy házat az ott élők bűnei tehetnek rossz emlékekkel terheltté. Ha a ház lakói például megfogant kicsi gyermekek életét elvették, vagy ha szeretet nélküli, esetleg egyenesen gyűlölettel teli házasságban vagy családban éltek, ha kizsigerelték a szegényt. Ilyen esetben mindenképp jó kérni a ház megáldását, és jó különlegesen is imádkozni a ház korábbi lakóiért, a bűneik bocsánatáért.

A ház megáldását természetesen Ön is kérheti, és ezzel Isten különleges segítségét, erejét kapja ahhoz, hogy a házban mindig az Ő kegyelmében, szeretetében, békéjében tudjon élni.

Az emberiség számtalan bűnnel szennyezte már be ezt a Földet. A legtöbb középkori város főterén akasztások és másfajta kivégzések is történtek, a városi börtönökben nem volt ritka a kínvallatás, az országaink tele vannak csataterekkel, ahol kegyetlenül gyilkolták egymást a küzdő felek. A Földünk bűnnel szennyezett Föld.

Hála Istennek azonban ez a Föld Isten kegyelme által megáldott Föld is, ahol Isten Fiának vére folyt, ahol szentek is éltek, ahol sok szerető család és sok jótett történt nap mint nap. Nem annyira a helyek tisztántartása a fontos, hanem a szívünk tisztántartása.

A lelkiatya válaszol

Alkoholprobléma a családban

Új védőszentje lehet az alkoholistáknak

Kedves Lelkiatya! Gyerekkoromban ittak a szüleim. A húgomnak és nekem nehéz gyerekkorunk volt emiatt. Már egyetemista voltam, amikor először el mertem mondani az érzéseimet és nem tetszésemet az italozással kapcsolatban a saját édesanyámnak. S ebben nekem lelkiekben az a férfi segített, aki később a férjem is lett. Ma ott tartunk, hogy 30 éve vagyunk együtt a férjemmel és van 3 gyönyörű gyermekünk. És egyre több alkohol a férjem részéről… Azt vettem észre magamon, hogy ugyanazokat az érzéseket hozza elő bennem a férjem italozása, mint anno a szüleim italozása tette. Kerülöm amennyire tudom a beszédet, a találkozást, ha iszik, illetve ha józan állapotában szóvá teszem, akkor még neki esik rosszul és sértődés lesz belőle. Ezért sokszor csak az van, hogy homokba dugjuk a fejünket, mintha semmi sem történt volna. Kislány koromban is sokat imádkoztam Istenhez esténként és ugyanezt teszem most is, elsősorban a kialakult helyzet miatt. Vajon Isten is ezt szeretné, hogy tartsak ki a férjem mellett minden áron? Akkor is, ha boldogtalan vagyok? Csapdában érzem magam…

Kedves Levélíró! Mennyire szép, hogy leírta, hogy fiatal korában a későbbi férje bátorítása segítette Önt abban, hogy először merjen szólni a szüleinek az italozás problémájáról. Ez a kettőjüknek egy olyan fontos közös élménye, amit újra és újra fel kellene idézni. Egy élmény, egy esemény akkor tud hatni, ha felidézzük, emlegetjük, hálával emlékezünk rá. Mesélje el sokszor, újra és újra a férjének ezt az emléket.

Az alkohol rabságából igen nehéz kiszabadulni. Pusztán saját erőből általában nem megy, és legtöbbször a házastárs sem tud ebben túlságosan sokat segíteni. Inkább egy sorstárs, egy már megszabadult alkoholista, és leginkább egy önsegítő csoport. Az első lépés természetesen annak beismerése, hogy baj van, hogy segítségre szorul. Idáig nem könnyű eljutni.

Próbálja a férjét eljuttatni egy segítő lelkigyakorlatra vagy egy ilyen csoportba (https://kaszlelkikozpont.hu/index2.php?o=2&t=kasz/Csoportok )!

Halálunk után találkozunk elhunyt szeretteinkkel?

Tisztelt Lelkiatya! Az elhunyt szeretteink kapcsolatban maradnak velünk, a földi világgal, esetleg tudnak nekünk segíteni? Később, halálunk után találkozhatunk is velük? Milyen büntetés vár arra, aki a tisztító helyre kerül? Azok az elhunytak is kapcsolatban maradnak a földi világgal, akik esetleg kárhozatra kerültek?

Kedves Levélíró! Igen, az üdvözültek imádkoznak értünk (2Makk 15,14; Jel 5,8), és mi is imádkozhatunk az elhunytjainkért (2Makk 12,44). Ezt az igazságot fogalmazta meg a Níceai hitvallás: „Hiszek a szentek közösségében”. A földi egyház, a tisztuló egyház és a megdicsőült egyház egyetlen nagy családot alkot, kegyelmi kapcsolatban vagyunk egymással.

Elhunyt szeretteinkkel találkozni fogunk az örök életben, Isten világában.

A tisztulás állapota (Mt 5,26; Mt 12,32; 1Kor 3,12-15) elsősorban nem büntetés, hanem egy fájdalmas, de boldogító út, amelyben az elhunyt megszabadul az őt gúzsba kötő bűn-kötelékektől, képessé válik arra, hogy szabadon szeressen, és így Isten örök szeretetébe beléphessen.

A kárhozat állapotában levőkkel már nincs kapcsolatunk (Lk 16,26), mert ők a szeretet, a kapcsolat lehetősége ellen döntöttek, és Isten tiszteletben tartja a szabadságukat.

A lelkiatya válaszol

Bűnnek számít az önkielégítés?

Kedves Lelkiatya! Kamasz fiúként szeretnék egy fontos kérdést feltenni Önnek. A legutóbbi hitoktatáson a bűnről tanultunk, és azt mondták, hogy bűn az, amiről meggyőződésünk van, hogy rossz dolog. Szeretném megkérdezni, hogy az önkielégítés bűnnek számít-e, mert én erről nem érzem, hogy rossz lenne. A tetteim nem kapcsolódnak semmilyen pornográfiához, és igyekszem Istennek tetsző életet élni.

Kedves Fiatal Testvérem! Nagyon örülök annak, hogy hitben, szeretetben él, hittant tanul, igyekszik Isten szeretet-törvénye szerint, helyes módon élni. Ebben tartson ki, ebben haladjon előre nap mint nap!

A nemiség természetes, a Teremtő Isten által neki szánt célja:

  • a férfi és a nő eggyéválása (a házasságban, az egymásnak kimondott totális, életreszóló igen és mély szeretetszövetség megvalósításaként), a szerelmük átélése, megpecsételése, megünneplése,
  • valamint a gyermekek nemzése.

Amikor a nemiség nem ezt a természetes, Istentől neki szánt szerepet tölti be, akkor helytelen a használata. Az önkielégítéskor nem a házastárssal való eggyéválás és nem a gyermeknemzés érdekében éli meg valaki a nemiségét, hanem az önmagának való örömszerzés, vagy egyszerűen a feszültéségének levezetése érdekében, így ez egy helytelen cselekedet.

Szubjektív értelemben azonban a cselekedet gyakran nem tekinthető súlyos bűnnek, mert nem annyira rossz vagy önző szándékból, inkább gyengeségből, néha (pl. éjszaka) nem is teljes tudatossággal követi el valaki. Különösen is igaz ez fiatal korban, amikor a nemi ösztön ereje nagyon nagy, főként a férfiakban.

Azt tanácsolom, hogy törekedjen a tiszta életre ezen a téren is. Így élt Jézus, így éltek a szentek, így él nagyon sok tiszta életű keresztény (és sok más jóakaratú ember) ma is. Ugyanakkor ne ez legyen a lelki életének központi kérdése. Ha elbotlott, álljon fel, kérje Isten bocsánatát, és menjen tovább derűsen az élete útján. Amikor gyónik, mindig őszintén vallja meg, hogy ezen a téren vannak botlásai, de ne ez álljon a lelki élete központjában, hanem az imádságban, a szeretet cselekedeteiben való növekedés.

A lelkiatya válaszol

Hány imaszándékot mondhatok egy-egy imádság elején?

Tisztelt Lelkiatya! Római katolikusként sokat szoktam imádkozni. A kérdésem az, hogy ha rózsafüzért mondok, akkor egy teljes (öt tizedes rózsafüzért) maximum hány imaszándékra mondhatom? Én általában kettő imaszándékra szoktam egy teljes rózsafüzért felajánlani. De ez lehet, hogy sok, és egy imaszándékra szokták csak?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy imádkozik, hogy sokakért közbenjár. Örülök, hogy hisz az ima erejében, és átéli, hogy az imádság Istenhez emel minket.

Jézus arra tanít: „Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, a sok beszédükért nyernek meghallgatást.” (Mt 6,7) Az imát, és a kapott kegyelmet nem mennyiségileg teszik mérlegre. A jobb lator egyetlen mondattal fohászkodott Jézushoz („Emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te országodban!”; (Lk 23,42), és ez elég volt, hogy Krisztus megnyissa a számára a mennyország kapuit.

Ismerek olyan atyát, akinek az imakönyvébe bele van írva 60-70 imaszándék. Minden reggel mindegyiket elolvassa, mindegyikre gondol. Utána pedig értük is ajánlja fel minden imáját és az egész napját.

Természetesen van olyan élethelyzet is, amikor egyetlen nagy kérés van a szívünkben, ezt kérjük teljes erőnkkel.

Azt tanácsolom Önnek, hogy bátran soroljon fel sok imaszándékot az imádságai elején. Ha pedig néha egy különleges helyzet úgy kívánja, akkor egy-két napig, egy-két hétig (akár hónapig) csak azért a nagyon fontos célért imádkozzon. Utána térjen vissza a sok-sok imaszándékához, és bátran vigye azokat a Mennyei Atya elé.

A lelkiatya válaszol
123...941. oldal a 94-ból
 
 
 
 
Facebook Instagram Mail Youtube
© 2014–2023 Szent Maximilian Kft.