29.1 C
Budapest
szombat, 2024. július 13.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Baj, ha nem fejből mondom, hanem felolvasom az imádságokat?

Ima Szent Ritához lelkierőért és türelemért

Kedves Lelkiatya! Baj-e, ha az imádságokat sokszor füzetből olvasom? Hosszabb imádságokat gyakran nem tudok megjegyezni. Így is érvényes az imádság, ha nem fejből mondom?

Kedves Levélíró! Nagyon jó, hogy imádkozik. Az ima a lélek lélegzetvétele, találkozás a Teremtőnkkel, aki jobban ismer, és jobban szeret minket, mint mi saját magunkat. Az ima a szív kinyílása az Ég felé, amely által az isteni béke, kegyelem és erő belénk tud áradni. Tartson ebben ki, imádkozzon szívből, szeretettel, hűséggel! Ez a legfontosabb, ehhez képest nem annyira fontos az, hogy pontosan hogyan imádkozik.

Semmi probléma nincs azzal, ha egyes imákat könyvből, füzetből olvasva imádkozik. A papi zsolozsma is ilyen, amit mindig könyvből imádkozunk, de ilyen maga a Szentmise is, amelynek sok imádságát könyvből imádkozza a pap. Törekedjen arra, hogy amikor leírt szöveget imádkozik, a szíve is ott legyen a kimondott szavak mögött. Ha egy szó nagyon megérinti, álljon meg egy pillanatra, szóljon ilyenkor a szívéből, a saját szavaival is Istenhez. Néha törekedjen arra is, hogy az evangélium eseményeiről elmélkedjen, illetve hogy teljes csendben imádkozzon, szavak nélkül, egyszerűen átélve Isten boldogító, megvilágosító jelenlétét!

Melyik egyházat válasszam?

Tisztelt Lelkiatya! Én egy Istent kereső 18 éves fiú vagyok. Mindenképpen az ősi keresztény irányzatok valamelyikéhez szeretnék csatlakozni. Dilemmába kerültem, hogy az ortodoxiát vagy a katolicizmust válasszam-e. Katolikus dogma, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség, de a konzervatívabb ortodoxok ugyanezt mondják az ő részükről. Kétségbe vagyok esve, hogy ne rosszat válasszak. A főbb témák, amelyek jobban érdekelnek: A filioque valóban a hitvallás megváltoztatása? Miben áll a dogmafejlődés? A pápa egyetemes hatalma és tévedhetetlensége hogyan értendő? Szűz Mária társmegváltósága (co-redemptix) mit jelent?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy ilyen alaposan végig akarja gondolni, hogy melyik egyház az, amit valóban Krisztus alapított, és amely megőrizte az Ő tanításának és kegyelmi ajándékainak teljességét.

Mind a katolikus, mind az ortodox egyházak birtokolják az üdvösség legfontosabb eszközeit (a tiszta tanítást és a szentségeket), ezért mindkettő az üdvösség igaz és helyes útja.

1. Filioque

A „Filioque” („Hiszek a Szentlélekben… aki az Atyától és a Fiútól származik”) valóban hozzátétel a Nícea-Konstantinápolyi Hitvalláshoz. Azonban a keleti egyházatyák is beszéltek arról, hogy a Szentlélek a Fiútól kap mindent (Atanáz, Szent Epifániosz; vö.: Jn 16,14: „az enyémből veszi). Alexandriai Szent Cirill: Az Atya a forrás, a Fiú a folyó. „A Szentlélek az Atyáé, és hasonlóan a Fiúé. Kettő-jükből folyik lényege szerint, azaz az Atyától a Fiú által.” Krisztus a sajátjából adja a Lelket (vö. Jn 20,22). Szent Maximosz hitvalló szerint mindkét megfogalmazás (Nyugat: és a Fiútól; Kelet: a Fiú által) lehet ortodox (vagyis helyes és igaz). Szent Ágoston: Az Atya megadta a Fiúnak hogy a Lélek származzon Tőle is. „Ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy megadta, hogy Fiúnak is élete legyen önmagában” (Jn 5,26). „Az enyémből veszi… Minden, ami az Atyáé, az enyém is.” (Jn 16,13).

Hispániában már az V. században sokfelé befűzik a Filoque-t a credo-ba. Az ariánusok és a priszcilliánusok ellen így erősítik a Fiú istenségének állítását: a Szentlélek Tőle is származik, mint az Atyától.

A III. Toledói zsinat (589) hivatalosan befűzi a credo-ba. Átterjed Galliába és Itália egyes részeire. Nagy Károly nyomására a Frioul-i zsinat (796/7) elrendeli. Az Aix-la-Chapelle-i zsinat ezt megerősíti. A karoling teológia támadja a keletieket, hogy náluk ez a hitigazság hiányzik. Jeruzsálemben a frank szerzetesek éneklik: emiatt zűrzavar támad. Küldöttség megy Aachen-ből Rómába (809), kérik a „Filioque” beiktatását a credo-ba. III. Leó nem engedi Rómában bevezetni (a keletiek miatt): „Non cantamus, sed legimus” (vagyis: nem énekeljük a liturgiában, de hisszük, tanítjuk).

A vita kirobbanása. Photiosz elődjét, Ignácot vitatott módon teszik le a Konstantinápolyi pátriárkai székből (858). I. Miklós pápa nem ismeri el Photioszt. Róma iurisdictio-t követel Bulgáriába területe fölött (mint Dél-Itáliában és Illíriában is). I. Borisz (852-889) eleinte Rómában érdeklődik, végül Konstantinápoly mellett dönt. Photiosz levelet ír (867) a keleti pátriárkákhoz Nyugat tévedéseiről (szakáll nem viselése; böjt hosszúsága; papok házasságát tiltják; kovásztalan kenyér az eukharisztiában; Bulgária; Filioque: „szörnyű eretnekség és istenkáromlás”). Photiosz szerint: „A Lélek csak az Atyától származik.” Egy Konstantinápolyi zsinat ezután kiközösíti I. Miklós pápát. A Filioque Kelet szemében szimbóluma lesz a primátus káros voltának. A zsinatok (pl. Efezus) ugyanis tiltották, hogy valamit a hitvallásukhoz hozzátegyenek.

II. Henrik császár kérésére VIII. Benedek pápa Rómában bevezeti a credo-ban a Filioque imádkozását (1014).

Összefoglalás: A Filioque vita elsősorban nem teológiai. A Szentháromság titkát csak tapogatózva tudjuk leírni, megközelíteni. Valóban helytelen volt 1014-ben a Nícea-Konstantinápolyi Hitvallás szövegéhez bármit is hozzátenni egy egyetemes zsinat döntése nélkül. Ugyanakkor látni kell, hogy ezt nem elsősorban a pápa tette, hanem az V. századtól kezdve a hispániai keresztények a priszcilliánusok elleni küzdelmük miatt. A Hitvallás mindkét formája (Filioque-val és a nélkül) helyes. A katolikus és az ortodox egyházaknak ezt kellene elismerniük, elfogadniuk.

2. Dogmafejlődés

A hitigazságok meghaladják az ember megismerő képességét. Az egyház ezért csak lassan bontja ki a hitigazságok teljes értelmét. Így a Szentháromság-tan és a Krisztológia pontos megfogalmazásához is 4-500 év kellett (Níceai, Konstantinápolyi, Efezusi, Kalkedoni zsinatok). A dogmák nem változnak, csak a megértésük fejlődik és mélyül.

3. A pápa

Ez a legfontosabb különbség a katolikus és az ortodox egyházak között.

Jézus nyilvánvalóan Pétert tette meg az apostoli kollégium fejévé. „Te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a Mennyek Országa kulcsait. Amit te megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is…” (Mt 16,18-19) Péter minden felsorolásban az apostolok listájának élén áll (Mk 3,16), a többi apostol nevében ő szólal meg (Jn 6,68), az első Jeruzsálemi zsinaton döntő az ő szava (ApCsel 15,7-12).

Az Ősegyház ezért Róma püspökét, Péter utódát mindig is az egész kereszténység fejének tartotta. Ezért szólhat bele Róma püspöke a korintusiak vitáiba (Kelemen pápa levele a Korintusiakhoz), ezért dönt a pápa a húsvét időpontjáról szóló vitában a III. században, ezért a pápa követei az első aláírók a Níceai zsinat aktáiban, ezért kiáltanak így a Kalkedoni zsinat atyái Nagy Szent Leó pápa levelének felolvasása után: „Péter szólt Leró által!”

A keleti kereszténység később egyre inkább a Konstantinápolyi (Bizánci, Kelet-Római) császár befolyása alá került, egyre több a politikai jellegű vita támadt a Birodalom két része között (pl. Bulgária és Dalmácia egyházi hovatartozása), Kelet és Nyugat egyre kevésbé értették egymást: ez vezetett lassan az egyházszakadáshoz, ezért utasította el végül is az ortodoxia a pápaságot.

A pápa a püspöki kollégium feje. A püspöki kollégiummal egyetértésben és velük együtt dönt – elsősorban az egyetemes zsinatokon. Rendkívüli esetekben egyedül is kihirdethet egy döntést vagy tanítást. A II. Vatikáni zsinat óta egyetlen esetben tett ilyet egy pápa (II. János Pál – 1994-ben a nők pappá szentelésének lehetőségét zárta ki).

Az egyház egységének megőrzése miatt szükség van egy személyre, aki ezt az egységet megjeleníti és őrzi. Jézus ezért rendelte a péteri szolgálatot. A történelem Őt igazolta. Amelyik keresztény egyház vagy felekezet elszakadt a pápaságtól, az önmagában is megoszlott, képtelen volt az egységet megőrizni. Így az ortodoxia számtalan nemzeti egyházzá szakadt, amelyek egymással jelentős vitákban és sokszor a teljes elutasítás állapotában vannak, a protestantizmus pedig millió ágra szakadt szét.

A pápa főségének nem lényegi része az, hogy közvetlen kormányzati hatalma legyen (ahogyan pl. a Nyugati Egyházban ő nevez ki minden püspököt). Egy esetleges ökumené esetében a Keleti (ortodox) Egyházak megőrizhetnék az kormányzati önállóságukat.

4. Társ-megváltó

A katolikus egyház nem tette magáévá a Szűzanya társ-megváltói méltóságának tanítását. Egyetlen Megváltónk van: Krisztus. A Szűzanya is az Ő megváltói művének, kegyelmének befogadója, a megváltás gyümölcséből részesedő személy.

Kedves Levélíró! Gondolkodjon leginkább a 3. ponton! Jézus valóban Pétert tette meg az apostolkollégium fejének. Ha Krisztus szándékának teljességét akarja követni, akkor a péteri sziklára épülő, a péteri szolgálatot megőrző egyházat, a katolikus egyházat kell választania.

Megaláz a munkatársam

Versengő munkások

Kedves Lelkiatya! Közmunkás vagyok, és eddig szerettem a munkámat. Nemrég érkezett egy új kolléganő, aki nagyon sokszor kritizál, szinte kiabál velem, megalázó módon beszél rólam. Ha csak egy kicsit is szembeszállok vele, az mintha csak olaj lenne a tűzre. Mostanában kedveskedőbb lett, de a kedvesnek szánt szavak mögött ott van a folyamatos szurkapiszka és a megaláztatás. Már nagyon idegesen megyek be mindig a munkahelyre. A kérdésem az, hogy bűn, meghátrálás lenne-e, ha közös megegyezéssel felmondanék? Vannak terveim, mert a közmunka csak átmeneti megoldást jelentett.

Kedves Levélíró! Teljesen igaza van abban, hogy a jó munkahelyi légkör nagyon sokat segíthet abban, hogy valaki kiegyensúlyozott, nyugodt életet élhessen, hogy megőrizhesse a lelki békéjét. Egy jó kolléganő, ha hibát lát a másik munkájában, akkor azt tisztelettel, segítő szándékkal, bizalmasan, nem sértő módon igyekszik a tudtára adni.

A közfoglalkoztatás helyett egy munkaerőpiaci állást találni amúgy is fontos és jó lépés volna. Bátorítom Önt erre, hogy tegye meg az ehhez szükséges lépéseket.

Addig is, ha szidalom éri, gondoljon Jézusra! Az elfogatása után, a kihallgatások során és a keresztúton leköpdösték, gyalázták azok, akiknek ő soha rosszat nem tett, akiket Ő végtelen szeretettel szeretett, akikért pont most készült feláldozni az életét. Jézus mégsem lett ideges, vagy keserű. Végtelen békességgel hordozta a keresztjét. Amikor Önt is szidalom éri, próbálja mindig Krisztus arcát látni, az Ő belső, rendíthetetlen békességét befogadni és őrizni a szívében.

Építsen lelki védőfalat a szíve köré! Készüljön fel a nehéz, fájdalmas mondatokra. Ha elhangzik egy ilyen mondat, azt ne engedje be a szívéig, hanem engedje, hogy a védőfalról lepattanjon. Mondja ki a lelke mélyén ilyenkor, hogy ez a mondat nem rólam szól, hanem annak a kolléganőnek a lelki görcseiről. Nem kell a szívéig engedni az ilyen mérgező nyilakat. A szíve szentélyébe csak azt engedje be, aki Önt valóban ismeri és szereti, aki építeni akarja az Ön életét, nem rombolni azt.

Elaltathatjuk a beteg, öreg kutyánkat?

Tisztelt Lelkiatya! Családunk házi kedvence, 8 éves tacskó kiskutyánk egyik napról a másikra lebénult, a hátsó lábait egyáltalán nem tudta használni. Az állatorvosi ellátás, gyógyszeres kezelés és szüleim folyamatos gondoskodása ellenére sem javult az állapota, mély depresszióba esett, pofája megőszült, rémült tekintettel, mozdulatlanul ült féloldalt egész álló nap, minden életöröme elhagyta. Állatorvosunk szerint a felépülésre nem volt reális esély és tanácsára a kiskutyát a testi-lelki szenvedése miatt el kellett altatni. Természetesen messzemenőkig hiszem és egyetértek az Egyházunk tanításával az élet szentségével és az eutanáziával kapcsolatban, de bizonytalan vagyok, hogy mi a helyzet az állatok elaltatásával hasonló esetekben. A KEK 2415-2418 alapján talán nem bűn, ha a házi kedvencünket átsegítjük az értelmetlen szenvedésen, de szeretném főtisztelendő lelkiatya megerősítését is kérni.

Kedves Levélíró! Szép, hogy ennyire szerették a kiskutyájukat, és igyekeztek a számára minden segítséget megadni. Az állat és az ember között lényegi különbség van. Az ember Isten képmása, végtelen érték, sohasem tekinthető eszköznek. Az állatok is értékesek, de nem ilyen mértékben. Ezért is lehetséges csirkehúst, vagy tojást enni. A növények élete még inkább szolgálhatja az ember életét, ezért lehetséges a gabonát learatni, a gyümölcsöt leszedni a fáról és megenni. Ezért helyes az, amit a kiskutyájukkal tettek.

Bűnt követek el, ha vasárnap a munka miatt nem tudok szentmisére menni?

Fulton J. Sheen gondolatai munkáról és hitről

Tisztelt Lelkiatya! Azzal bűnt követek el, hogy az Úr napján, vasárnap egész nap dolgozom és ezzel együtt a miséről is lemaradok? A munka kötelező, és nem tudok mit tenni a főnök által megírt beosztásról.

Kedves Levélíró! Örülök, hogy fontos az Ön számára az Úr napjának megszentelése, fontos, hogy Istennel hétről-hétre találkozhasson, befogadhassa az Ő békéjét, kegyelmét, hallhassa az Ő szavait, táplálkozhasson az Eucharisztiával.

Vannak olyan munkakörök, amelyeket minden nap el kell végezni, vasárnap is. Kellenek ilyenkor is ápolók a kórházakban és az idősotthonokban, nyitva kell tartani a benzinkutakat, egyes gyógyszertárakat, készenlétben kell állniuk a tűzoltóknak, dolgozniuk kell a határőröknek, vasutasoknak és még hosszan folytathatnánk ezt a sort. A szeretet kötelezettsége (pl. egy beteg ember ápolása) is indokolhatja azt, hogy valaki nem tud elmenni a templomba. Ezekben az esetekben tehát nem vét az, aki egyszer-egyszer nem tud részt venni a vasárnapi Szentmisén.

Nem elfogadható azonban, ha valakit arra kényszerítenek, hogy minden vasárnap dolgozzon. Ha egy munkahelyen valakivel ez történik, akkor meg kell próbálnia munkahelyet változtatni. Amíg ezt nem tudja megtenni, addig nem ő a hibás ezért az állapotért, azonban ilyen esetben nagyon helyes, ha egy-egy hétköznapi Szentmisével mindig pótolja a vasárnapit.

Számítanak az anyagiak a párkeresésnél?

Családi pénzügyek

Tisztelt Lelkiatya! Fél éve ért véget egy ötéves kapcsolatom (az első hosszú kapcsolatom). Próbálnék elkezdeni párt keresni (32 éves férfi), olyan személyt, akinek számít a megélt hit, ami egy nyugodt, boldog családi életben tud kiteljesedni. Második megtérésemet élem, azt érzem, az Úr azt ültette a szívembe, hogy legyen családom. Az egyetemet sajnos nem tudtam teljesíteni, nem találtam meg azt az igazi hivatást, amit az Úr nekem szánt. De van fix munkahelyem már öt éve, ahova nem kényszerből járok és hivatásként élem meg. Nem vagyok az anyagi világ rabja, de nagyon tartok ettől a részétől a párkeresésnek, hogy a mai világ azt támasztja férfiak felé hogy X összegű fizetés alatt ne akarj családot, Y félretett pénz nélkül nem számítasz emberszámba. Ha hitelt veszel fel X száz ezres fizetés alatt, akkor szintén bolond vagy. A környezetemben nagyon sokan házat örökölnek, és még így is siránkoznak, többre vágynak. Én családi oldalról sok mindent nem tudok kapni (édesapám alkoholista, amióta az eszemet tudom). Így hogy merjek belevágni bármibe is? Hogyan imádkozzak, hogy álljak a dologhoz, hogy az ne emésszen fel és pozitív maradjak?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy ilyen komolyan és helyesen gondolkodik az életről, a házasságról, a hitről. Valóban óriási kincs, ha a házastárs is hívő ember, és így az élet legalapvetőbb kérdéseiben egyetértenek: házastársi hűség és szeretet minden körülmények között, gyermekáldás elfogadása, a hit gyakorlása, a gyermeknevelés alapelvei, az emberi és isteni értékek elsőbbsége az anyagiak fölött stb. Igyekezzen ilyen házastársat találni, akivel ezekben a legfontosabb kérdésekben teljesen egyetértenek! (Próbálkozhat akár katolikus társkeresővel is: parkatt.hu).

Szerényebb anyagi körülmények között is lehet nagyon boldog életet élni. Úgy gondolom, hogy ha valaki helyes gondolkodású, és valóban megszereti Önt, az nem törődik az anyagi nehézségekkel, hanem azt mondja, hogy ezeket megoldjuk majd valahogyan együtt. A szerényebb anyagi körülmény talán egy jó szűrő is, csak az fog belekezdeni egy komolyabb kapcsolatba Önnel, aki nem az Ön pénztárcáját, nem a kényelmes körülményeket, hanem valóban Önt szereti.

„Az én világom a kórház pezsgése”

Koncz Zoltán Asztrik harminc évesen döntötte el, hogy szerzetbe lép. Ausztria, Németország rendházaiban is szolgált hosszabb-rövidebb ideig. Jelenleg a Betegápoló Irgalmasrend budapesti rendházának perjele.

„Vallásosan nevelkedtem, rendszeresen ministráltam. Egyszer kór­házba kerültem, és akkor éreztem úgy, hogy valamilyen szolgálatot szeretnék végezni a betegek, a szenvedők javára. Kalocsán éltem, próbáltam önkéntes szolgálatot vállalni, de ott nem volt erre lehetőség. Viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy valamit tegyek a betegekért. Ezt a belső vívódásomat megosztottam egy diakónus barátommal. Másnap egy apróhirdetést mutatott egy újságban, hogy a Betegápoló Irgalmasrend felvételt hirdet. Ez 1994-ben történt. Felvettem a renddel a kapcsolatot, és két hét alatt meghoztam a döntést. 1995. január 5-én léptem be a rendbe. Isten útjai kifürkészhetetlenek” – meséli különleges meghívását Asztrik testvér.

A jelöltség, vagy ahogy ők hívják, előnoviciátus négy hónapig tartott a pécsi rendházban. Utána kikerült Ausztriába, ahol német tanfolyamra járt. A grazi rendház adott otthont az interprovinciális noviciátusnak, ahol bajor, osztrák, szlovák és cseh rendtársakkal készültek a szerzetesi életre.

„A második év nagyon izgalmasan telt, mert kirajzottunk fél évre különböző helyszínekre, ahol belekóstolhattunk, milyen sokoldalú a rendünk tevékenysége. Dolgoztam kórházban, hospice-ellátásban, Münchenben a hidak alá jártunk segíteni a hajléktalanokat, elmentünk idősotthonba, foglalkoztunk fogyatékkal élőkkel. Mindegyiket nagyon szerettem, de úgy éreztem, az én világom a kórház pezsgése, ezért is döntöttem úgy, hogy betegápolást tanulok. Regensburgban végeztem az iskolát, négy és fél évet töltöttem itt. 1998-ban tettem le az első fogadalmat Pozsonyban. Lediplomáztam, így jöttem vissza grazi házunkba 2001-ben.”

Asztrik testvér 2003-ban tett örökfogadalmat. A rendben ők az engedelmesség, tisztaság és szegénységi fogadalmak mellé egy negyediket is tesznek, ami az ún. hospitalitás. Ezt úgy lehetne legjobban lefordítani, hogy vendégszeretet, szíveslátás.

„Gyakorlatban ez azt jelenti: betegek, szenvedők, szegények szolgálata. De ez nemcsak egy fogadalom, hanem a karizmánk is, ami meghatározza a lelkiségünket, spiritualitásunkat.

Szüleimnek időbe telt, mire el tudták fogadni döntésemet, de az örökfogadalomkor már hálával a szívükben imádkoztak értem. Egy bátyám van, ő családos, és már hét unokája is született.

2003-ban helyeztek Budapestre, és 2006-ig a betegápolásban dolgoztam. Majd Bécs, két év múlva újra Budapest lett szolgálati helyem. Azért, hogy lelkileg is jobban tudjam támogatni a betegeket, elkezdtem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán a katekéta-lelkipásztori munkatárs szakot.

Közben kihelyeztek Stájerországba, ahol halmozottan fogyatékos emberekkel foglalkoztam. Tanulmányaim miatt négy évig ingáztam Budapest és Ausztria között. Hamarosan Kismartonba kerültem, ahol a palliatív osztályon dolgoztam, haldoklók között. Akkor már félmunkaidőben végeztem az ápolást, a másik kórházszárnyban lelkigondozóként foglalkoztam a betegekkel. Ezt szerettem, mert a kettő kiegészítette egymást, jó egyensúlyban tartott.”

Megkapta lelkigondozói diplomáját, és újra Budapestre helyezték. Az érdi idősotthonban megszervezte a lelkigondozói szolgálatot.

„A rendi vezetés budapesti házfőnökké nevezett ki, a pasztorális koordináció lett a feladatom. Három intézményben tevékenykedem: Szent Erzsébet Otthon Pilisvörösvár, a Budai Irgalmasrendi Kórház és a Váci Irgalmasrendi Kórház.

Szép és megható történéseknek is tanúja lehetek a szolgálataim közben. Egy alkalommal az egyik nagy kórterembe mentem áldoztatni. Később a lelkigondozó jelezte, hogy az egyik betegnek, aki abban a kórteremben feküdt, a szentség kiszolgáltatása közben felébredt a szívében a vágy, hogy ő is áldozhasson. Ő odament hozzá beszélgetni, kiderült, hogy nincs megkeresztelve. Ott, a kórházban megkeresztelték, megbérmálták, majd első szentáldozáshoz járult.

Egy szubintenzív osztályon az egyik betegnek tüdőembóliája volt, haldoklott. Tudtam róla, hogy hívő katolikus, hívtam hozzá papot, hogy megerősítse a betegek szentségével, majd hazamentem. Másnap, amikor beértem az osztályra és elkezdtem osztani a reggelit, láttam, hogy ott ül az ágy szélén. Örömmel üdvözölt, és közölte, jókor jöttem, mert annyira éhes. Én csodálkoztam, és nem találtam szavakat. Megköszönte, hogy szóltam az atyának, emlékezett arra, kik voltak ott rajtunk kívül, kik imádkoztak érte. Hamarosan elbocsátottuk a kórházból.

Egy másik alkalommal felmentem egy hatágyas férfikórterembe, és meghívtam a betegeket, hogy jöjjenek szentmisére. Nem éppen vallásos társaság jött ott össze, egész nap kártyáztak. Akkor is nagyon gúnyos megjegyzéseket tettek. Tehetetlen zavaromban azt mondtam nekik, ha én kórházban lennék, már csak unalomból is elmennék misére, hogy gyorsabban teljen az idő. Végül ketten mégis részt vettek a szentmisén. Fél év múlva megszólított egy munkatársnő a másik intézményünkből, és kérdezte: mit csináltál a férjemmel? Hirtelen nem tudtam kiről van szó. Elhívtad misére, mikor ott feküdt nálatok. Régebben be nem tette volna a lábát a templomba, még a gyermekünk elsőáldozására sem jött el, most minden vasárnap szentmisére jár. Csodák ma is történnek.”

Rózsásné Kubányi Andrea

Szabad ismerkednem az érvénytelenítés előtt álló házasságom idején?

Huszonévesen szentségi házasságot kötöttem, majd 5 év és 3 gyerek után a férjem kilépett az életünkből. Újra nősült, szinte azonnal, és gyerekeik születtek. Én 15 éve vagyok egyedül, most kezdtem intézni, hogy szabad állapotú legyek. És persze megismerkedtem valakivel… Kérdésem, hogy mi számít bűnnek, vagy mi nem számít annak, ha én most közelebbi kapcsolatot szeretnék. Ilyenekre gondolok, hogy szabad-e vonzódni egymáshoz. Mi számít házasságtörésnek? Hisz én egyházi értelemben házas vagyok. Szabad kézen fogva sétálni, ölelkezni, esetleg csókolózni? Szabad úgy „együtt járni”, ahogy a kamaszok? Azzal a céllal, hogy közelebbről megismerjük egymás világnézetét, érzelmeit, gondolatait? Szabad egymás mellett aludni? Természetesen tudom, hogy szexuális kapcsolatot nem létesíthetek, ehhez tartom is magam. De vágyom a szeretetre, törődésre. Nem kiskapukat keresek, csak szeretném tudni, hogy hogyan szabad ismerkednem.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy komolyan veszi a hitét és a hite szerinti, tiszta életet. Örülök annak is, hogy talált egy új társat, akivel van remény arra, hogy boldog házasságban élhetnek majd.

A következő lépéseket javaslom. Minél hamarabb kezdje el a templomi házassága érvénytelenítésének a folyamatát. Ez az eljárás alapvetően egyszerű (kell hozzá a 2 keresztlevél, az egyházi házasságkötés és a polgári válás dokumentuma, valamint 2-3 tanú megnevezése, akik önöket jól ismerték a házasságkötésük idején). Meg kell írni a keresetlevelet (a házasságkötésük és a házasságuk történetét az érvénytelenség okait megnevezve), majd az illetékes egyházmegyei bírósághoz beadni. Nincsenek tárgyalások, hanem külön-külön hallgatják meg a tanúkat és a feleket. A folyamat kb. egy évet vesz igénybe.

Az érvénytelenítési eljárás elején kérdezzen meg egy hozzáértő embert (atyát, egyházjogászt) – elmondva neki a házasságuk történetét – valószínűnek tartja-e, hogy a házasságukat érvénytelennek nyilvánítsák.

Ha ez valószínűnek látszik, akkor a következő egy évet tekintheti úgy, hogy udvarlási időszak, házasságra készülési idő a kedvesével. Ilyenkor, ahogyan a kettőjükben fokozatosan erősödik az egymás melletti végleges elköteleződés döntése, a kapcsolat testi kifejeződései is megjelennek: kézfogás, csók, ölelés. Ezeket tehát bátran megtehetik ebben az „udvarlási” időszakban. Az egymás mellett alvásnak igen nagy a kockázata, hogy egy idő után túl nagy kísértéssé válik, ettől inkább tartózkodjanak.

Amikor aztán megérkezik az érvénytelenséget kimondó döntés, akkor megtörténhet az eljegyzés, még mélyebbé válhat a kapcsolat, kitűzhetik az esküvő időpontját. Sok örömet, szeretet, nagylelkűséget, hűséget, hitet kívánok ehhez az új, bontakozó életszövetséghez!

Helyes istenképpel rendelkezem?

Wass Albert: Látható az Isten

Kedves Lelkiatya! Honnan tudhatom azt, hogy megfelelő istenképpel rendelkezem? Egyáltalán mikor mondjuk azt, hogy valakinek torz az istenképe?

Kedves Levélíró! Nagyon fontos és nem egykönnyen megválaszolható kérdést tett fel.

Sok ember van, akinek a hitről szóló ismeretei igen kezdetlegesek, csak a gyermekkori hittanórákra és innen-onnan esetlegesen elkapott információkra alapozódnak. Igen sokan önkéntelenül is rávetítik a szüleikről, különösen az édesapjukról bennük élő képet a Mennyei Atyára is.

A helyes Isten-kép nagyon fontos ahhoz, hogy egy igazi, bizalomteli, mély, hiteles istenkapcsolatunk lehessen. Abban is óriási szerepe van az Isten-képnek, hogy hogyan alakítjuk az életünket, hiszen mi is Isten képmásai vagyunk, és az életünk egyik legfontosabb feladata, hogy egyre hitelesebb képmásaivá váljunk, hogy egyre hasonlóbbá legyünk Őhozzá.

A leghitesebb istenképünk akkor lesz, ha Jézusra nézünk, hiszen Isten Őbenne tárta fel Önmagát, mutatta mag az arcát, a szívét. „Aki engem látott, látta az Atyát”, mondta Jézus. Nézzen gyakran a betlehemi jászolra és a keresztre, hogy megsejtse Isten alázatát és a végsőkig elmenő önátadását.

Nagy szeretettel javaslom az istenkép alakításához, finomításához Székely János: Én vagyok az út című könyvének „Milyen az Isten?” fejezetét is (53-67. oldal).

Bűnös állapotban lehet szentmisét íratni beteg rokonom számára?

Tisztelt Lelkiatya! Római katolikus vagyok. Súlyos, és valószínűleg halálos bűn állapotában mondathatok-e szentmisét beteg, távol élő idős katolikus rokonomért, akiért más ezt nem tudja megtenni? És kérhetek-e ilyen állapotomban paptól áldást kegytárgyakra, amit az idős rokonomnak vinnék el, illetve egy részüket én is használnám? Ha igen, akkor feltétele-e a miseszándék íratásának, és áldáskérésnek, hogy előtte a papnak jelezzem, hogy valószínűleg súlyos és halálos bűn állapotában vagyok? A szentmisekéréssel és a kegytárgyakra való áldáskéréssel nem önmagam „tisztára mosása” és az egyházi szabályok, a papok kijátszása a célom. De valahogy eléggé nehezen nyílok meg ilyen kérdésekben. Szerintem elég sok hibám van, sok időt venne igénybe a gyónás a gyóntatópap szempontjából is, amihez még gyűjtenem kell az erőt. De így meg egyre rosszabb lesz, tehát próbálom rászánni magam, ami hitbeli kötelességem is.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy szeretettel gondol a beteg rokonára, és szeretné őt lelkileg segíteni. Örülök annak is, hogy nagyon komolyan veszi a lelki életet, és nem szeretné Istent semmilyen módon megsérteni, megbántani.

Szentmisét íratni, vagy kegytárgyakat megáldatni lehet akkor is, ha valaki nincs a kegyelem állapotában, ha meg nem gyónt bűnök terhelik a lelkét. Szentségekben részesülni nem lehet ilyen állapotban, hiszen akkor Jézust egy olyan közegben akarnánk fogadni, ami teljesen méltatlan Őhozzá, ami nem békélt meg vele, nem kéri az Ő irgalmát.

Igyekezzen egy jó lelkivezetőt, gyóntatót találni, és próbálja minél hamarabb letenni a bűnei terhét. Kevés nagyobb öröm és megnyugvás van a világon, mint a megtisztult lélek öröme, megkönnyebbülése!