28.2 C
Budapest
szombat, 2021. július 31.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

A következő gyónásban megismételhetem a kifelejtett bűnöket?

Szexuális zaklatás esetén meg kell szegni a gyónási titoktartást?

Tisztelt lelkiatya! Ha nem emlékszem, hogy a szentgyónásban egyes bűneimet elmondtam-e, a következő gyónásnál megismételhetem? (Nem felejtettem ki, csak nem emlékszem biztosra, hogy elmondtam-e?)

Kedves Levélíró! Örülök, hogy ilyen őszintén, komolyan veszi a szentgyónást, az irgalmas Istennel való találkozást, a bűnbocsánat megtisztító kegyelmének befogadását!

Az ember soha nem tudja az összes bűnét meggyónni, mert sok bűnünket fel sem ismerjük, nem is vagyunk a tudatában, mennyi mindent másképpen, szebben, jobban tehettünk volna. A szentgyónás során, ha szándékosan nem hallgattunk el súlyos bűnt, ha őszintén léptünk Isten színe elé, hogy a bocsánatát kérjük, akkor Isten az összes bűnünktől megtisztít, azoktól is, amelyeket nem mondtunk ki, mert nem jutottak az eszünkbe.

Így az ön számára sem szükséges, hogy újra meggyónja az esetlegesen kifelejtett bűnt. Ha azonban úgy érzi, hogy nyugodtabb a lelke, ha biztosan kimondja, akkor tegye meg, de csak most, egyszer. Ne essen abba hibába, hogy elkezd kételkedni Isten megbocsátó irgalmában, elkezd aggályoskodni. Mindig azzal a bizalommal lépjen Isten elé, hogy ahogyan a jobb latornak megbocsátott a kereszten egyetlen bűnbánó mondatára, ugyanúgy velünk szemben is végtelen az irgalma. Nem elítélni akar, hanem megtisztítani és fölemelni.


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Meghívjuk az alkoholproblémával küzdő anyósomat az egyházi esküvőnkre?

Mégsem kell külön fizetni az egyházi esküvőkért Szlovákiában

Kedves Lelkiatya! A tanácsát és véleményét szeretném kérni egy különös helyzetben. Férjemmel a polgári esküvőnk után az egyházi esküvőre készülődünk, ahogy a jelenlegi járványügyi helyzet engedi, szerény körülmények között. (A polgári is szerény volt) Férjem édesanyja – anyósom – azonban alkoholproblémákkal küzd, sajnos nem volt olyan állapotban, hogy a polgári szertartásra eljöjjön. Ez váratlanul ért bennünket. Igyekszünk törődni vele, látogatni, foglalkozni vele. Nem számítottunk erre, noha tudtunk, hogy gondja van az itallal. Azonban azon gondolkodunk, hogy elkerüljük az egyházi esküvőn ezt a helyzetet, hogy csak a pap, a tanúink és mi lennénk jelen az egyházi esküvőnkön. Sokat jelent nekünk az egyházi szentség, az egyházi esküvő. Nekem nagyon fájt a férjemet látni a polgári esküvő reggelén, amikor megtudta, hogy az édesanyja nem képes eljönni. Nincs bennem harag, de talán ezzel megelőzhetnénk, hogy az anyósom ismét ebbe a helyzetbe kerüljön.

Kedves Levélíró! Örülök az esküvőjüknek, sok áldást és boldogságot, őszinte szeretetet, hűséget, gyermekáldást, sok örömet kívánok Önöknek!

Örülök, hogy anyósa iránt megvan Önökben a megértés, a türelem, az irgalom. Talán az volna a legjobb, ha a tanúk mellett a szülőket és a testvéreket meghívnák az egyházi esküvőre. Természetesen azzal a lelki szabadsággal, hogy tudják, lehet, hogy a férje édesanyja most sem fog tudni eljönni.

Úgy gondolom, hogy ennek egészségügyi kockázata nincs, a templomokat fertőtlenítik, igen nagyok, eddig nemigen volt arra példa, hogy valaki templomban fertőződött meg.

Még egyszer sok boldogságot kívánok Önöknek!


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Hogyan élhetnék félelem nélkül a halál közelségében?

Kedves Lelkiatya! Mostanában egyre több helyzetben került hozzám közelebb a halál témája, részben a saját halálommal kapcsolatban (betegség miatt), részben idős rokon halála miatt, részben egy fiatal barátom és más fiatalok halála miatt, részben ismeretségi körben lévő többgyermekes édesanyák halála miatt, részben kisgyermekek haláláról szóló történetek miatt. Az utolsó csepp a pohárban a fiatal barátom hirtelen halála volt. Azóta elvesztettem a biztonságérzetemet, van bennem egy állandó félelem, rettegés, hogy milyen váratlan tragédia fog következőleg történni. Próbálok bízni Istenben, próbálom helyre tenni magamban az érthetetlen tragédiákat, amik történnek a világban, fejben tudom is, hogy Isten kihozza belőlük a legjobbat, ott van mellettünk ilyenkor is, de a biztonságérzetem mégis teljesen felborult. Tudna esetleg valamit tanácsolni, hogy mit tudnék tenni azért, hogy újra tudjam a hétköznapjaimat félelem nélkül, bizalomban élni?

Kedves Levélíró! A szeretteink halála megrendítő dolog. Mintha belőlünk is meghalna ilyenkor egy darab. A gyász fájdalmán végig kell menni. Nem lehet rövidíteni, vagy eltüntetni ezt a fájdalmas időt. Egészen el sem múlik ennek a fájdalma. Aki szeret, az kötődik, sebezhetővé válik, és így nagy fájdalmakat is át fog élni életében.

Gondoljon arra, ahogyan az elhunyt szeretettei most vannak. Próbálja látni az ő mosolygó, végtelen békét sugárzó arcukat. Ők már minden fájdalmon, nehézségen túl vannak. Isten örök örömében. Akkor tudnak felhőtlenül boldogok lenni, ha azt látják, hogy Ön is szépen éli az életét itt a földön, lassan túlvan a gyász fájdalmán, és szeretetben, mások szolgálatában, hitben él.

Nemrég hallottam egy egyetemista lány tanúságtételét, akinek háromszor megállt a szíve, a halál torkából hozták vissza három alkalommal. A második alkalom után óriási halálfélelem kerítette őt hatalmába hónapokra. Rádöbbent, hogy nincs a kezében biztonságosan az élete, hogy bármikor meghalhat. Rettegett, összezavarodott. Azután rádöbbent, hogy ezzel szembe kell néznie. Az egyik napon higgadtan kimondta: „Lehet, hogy hamarosan meghalok. Semmi biztosíték nincs arra, hogy hosszú életű legyek. De ott is velem lesz az Isten, fogja majd a kezemet, ott vár a halál kapujában kitárt karokkal.” Ettől kezdve a lány félelme elmúlt. Ha a felelem elől menekülünk, akkor azt üzenjük a lelkünknek, hogy a félelem erősebb nálunk, akkor a félelem egyre nő. Ha merünk szembenézni vele, akkor elfut.

Imádkozom Önért, az elhunyt szeretteiért!


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Elveszítettük a magzatunkat

Két magzat beszélget
Kedves Lelkiatya! A férjemmel 3 éve vagyunk házasok, ő 42, én 40 éves leszek. Én hithű katolikus vagyok/voltam, ő evangélikus, de édesanyja tragikus halálát követően (egy részeg sofőr halálra gázolta) a maradék hite is megszűnt. Régóta próbálkoztunk a gyermekkel, és 3 hónappal ezelőtt kiderült, hogy babát várunk. Hihetetlen boldogok voltunk, azt hittem, Isten végre meghallgatta az imánkat. Azonban a 3. hónapi ultrahangon kiderült, hogy a baba egyszerűen eltűnt… meghalt… Teljesen összetörtem, és a férjem csalódottságát látva, az nekem ezerszer jobban fájt, mint a saját fájdalmam… Nekünk nincs senkink a 86 éves édesapámon kívül, aki támogat mindenben, egyedül Isten volt, akire mindig számíthattam, akiben megbíztam és most mégis ő szúrt hátba. Ideadta a babát, aztán egyszerűen elvette. Miért??? A környezetünkben sok nem hívő ember van, akiknek mindene megvan, szép családja, gyereke, de mi, akik hiszünk, csak szenvedést és keserűséget kapunk. Ezt kapják Istentől azok, akik benne remélnek… Akkor hát megéri inkább nem hinni…

Kedves Levélíró! Osztozom a fájdalmában. Nagyon szerették volna ezt a kisgyermeket felnevelni, és most azzal kell szembesülni, hogy a kisgyermek meghalt. Akkora Önben a fájdalom, amit alig lehet kifejezni, alig lehet túlélni.

Isten nem azonos a természet eseményeivel. Nem úgy működik a világ, hogy ha valahol sokat imádkoznak, akkor oda gyűlnek a felhők, ha pedig keveset, akkor szárazság lesz. Nem ő irányítja titokzatos szálakon a felhőket, és az atomokat, a sejteket sem.

Természetesen minden eseményben jelen van. Jelen van ebben a mostani fájdalmukban is. Úgy, hogy magukkal együtt sír. Ahogyan vért izzadt a getszemáni kertben, ahogy megsiratta az elhunyt Lázárt, ahogy az életét adta értünk a kereszten. Nézze a keresztet, az Isten könnyekkel és vérrel teli arcát! Gondoljon arra is, hogy a mennyben szembe fog majd magával futni ez a kisgyermek, és átöleli magát!

Együttérzek Önökkel, és imádkozom Önökért.

 


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Hogyan szoktathatjuk le az unokánkat a túlzott édességfogyasztásról?

Csokoládé

Tisztelt Lelkiatya! Tizenhat éves unokám kicsi korától fogva édesszájú. Az évekkel mind jobban és jobban fokozódik nála az édesség utáni vágy. Ezt nyíltan és titokban is csinálja. Oly nagy vágyat érez az édesség után, hogy nem válogat az eszközök között. Így történt meg, hogy a boltban csokit lopott és rajtakapták. Természetesen ennek már komolyabb következménye lett, beszélgetünk vele, szeretnénk megtudni, hogy mi vezetett ehhez, hiszen megkap szinte mindent, amit akar. Az édesség túlzott fogyasztását nem tartjuk helyesnek, de nem tudunk hatni rá. A csoki iránti vágy erősebb bárminél. Mit tegyünk?Hogy érjük el nála, hogy belássa, rosszat tett és jó útra kell térnie?

Kedves Nagymama! Örülök, hogy szereti az unokáját, és szeretne neki segíteni. Amit leírt, abban az igazán aggasztó az, hogy „nem válogat az eszközök között”, illetve hogy „megkap szinte mindent, amit akar”. Mintha a lelkiismeret, az erkölcsi tartás, a komoly gondolkodás hiányozna az unokájánál, és ennek egyik oka talán pontosan az, hogy szinte mindent megkap.

Nem ismerem az unokáját, a családot, így nagyon nehéz konkrétan bármit is javasolni. Sok mindent kérdeznék az unokájától. Például, hogy szerinte mi az emberi élet célja, és ezen belül mi az ő személyes életének a célja? Vagy azt, hogy mit gondolna, ha az ő egyik dugi csokiját valaki ellopná? Mennyiben más ez, mintha a boltból lopja el valaki? Megkérdezném, hogy milyen emberré szeretne válni? Vagy mit érezne, ha egyszer a saját gyereke rajta kapná, hogy csokit lop? Szégyellné? Megkérdezném, hogy ő szeretné-e csökkenteni ezt az édesség függőséget? Mit tenne meg azért, hogy csökkenjen? De egyébként csak úgy, komoly téma nélkül is próbálnék beszélgetni vele, kirándulni vinném, játszanék vele, hogy megértsem, mi zajlik benne.

Nem tudom, hogy az unokája hisz-e. De ha igen, azt is megkérdezném, hogy szerinte Istennek mi a véleménye az ő édesség imádatáról? Szerinte Isten mit szeretne, ha mit tudna ő kihozni az életéből, mi Isten álma őróla?

Ha értékesnek találta tartalmunkat, kérjük ossza meg a közösségi médiában.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Milyen növény lehetett az égő csipkebokor?

Égő csipkebokor

Kedves Lelkiatya! Olvastam a Bibliában egy lábjegyzetben, hogy az égő csipkebokor egy a Sínai pusztában megtalálható, hő hatására foszforeszkáló, olajos bogyójú bokor volt valószínűleg. Próbáltam az interneten több információt találni erről, de nem sikerült semmit sem találni róla. Lehet arról tudni valamit esetleg, hogy melyik növény lehet ez?

Kedves Levélíró! Valóban van a Sínai félszigeten (és más hasonló klímájú helyeken) előfordul egy olyan bokor, melynek termése olajos nedvet bocsát ki, amely a nagyon meleg napokon könnyen lángra is lobban. A bokor növénytani neve: dictamnus albus.


a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Rossz testbe születtem?

Kedves Lelkiatya! Hiszek Istenben, és szeretetet érzek a Szentháromság iránt. Van egy súlyos gondom, én interszexuális (vagy régebbi kifejezéssel élve hermafrodita) testbe születtem, ami számomra nehéz teher.

Az emberek, ha rám néznek, mindig ez az első kérdésük: „Ez most fiú vagy lány?” Mindig tövisként szúródik a szívembe a fájdalom, hogy sosem leszek szép vagy nőies mint mások… Ráadásul fiatal koromban, azt hiszem, nem jó helyen kerestem barátokat, sok olyan férfi barátom volt, aki nőnek öltözik. Mindig csodálatosnak és gyönyörűnek láttam őket. Két éve belső sugallatra (szerintem a Szentlélek vezetése lehetett) szakítottam ezekkel a barátokkal és a többi káros szokással. Két éve mintha fejlődne bennem egy új én, de még mindig ott van bennem a régi én. Mintha két énem volna, elveszítettem önmagam, nem tudom, hogy ki vagyok, sokszor gyötörnek rohamok, hogy térjek vissza a régi énemhez. A régi barátaim szerint elveszítettem az egyediségemet, önmagamat. S néha magam is úgy érzem, hogy a mai világban aki nem az LMBTQ közösség tagja, az unalmas, régimódi és nem értékes, érdekes, különleges.

Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm az őszinte levelét, nagy szeretettel gondolok Önre így ismeretlenül is. A kapott teste kihívást jelent az Ön számára. Az élete egyik nagy feladata, hogy erre a kihívásra a lehető legjobb választ adja.

Talán az első feladat elfogadni a tényt, nem akarni másnak lenni, másnak látszani, mint ami. Úgy gondolom, hogy nehéz alaphelyzetekből is lehet nagyon sok jót kihozni. Láttam már tolószékben ülő embert, aki teljesen boldog volt, boldog házasságban élt, ismerek koldusszegény fiatalokat, akiknek a családi háttere mindkét oldalon katasztrofálisan rossz, de mégis nagy boldogságban és szeretetben alakítják a szegényes, de örömmel teli közös életüket.

Az emberi élet célja az, hogy szeressünk, hogy ajándékká tegyük az életüket, hogy odaadjuk Istennek és a felebarátnak. Az életünk célja az, hogy megtanuljunk szeretni, és így majd Isten örök szeretetébe beléphessünk. Keresse ennek az útját, a lehetőségeit a maga életében. Szeretni lehet teljesen egészséges testtel, de lehet betegen, problémák között is, lehet gazdagon, de lehet szegényen is, lehet egy harmonikus, de lehet egy megsebzett családban is.

Elfogadás és cél, talán ez a két alap lépés. Sok erőt, kegyelmet kívánok Önnek hozzá.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Létezik tisztán lelki barátság férfi és nő között?

Lehet-e barátság férfi és nő között?

Tisztelt Lelkiatya! Ön szerint lehet mély, de tisztán lelki barátság férfi és nő, konkrétan romai katolikus pap és civil nő között, mint egykor Szent Ferenc és Szent Klára között? Milyen jelekből ismerhető fel, hogyha egyikük mégsem tisztán lelki értelemben kötődik csak a másikhoz? Hol a határ lélekben, érzelmileg, fizikailag a kommunikációban?


Kedves Levélíró! Sokrétű kérdést tett fel, és nagyon fontos volna ismerni a konkrét helyzetet is, hogy érdemben bármit hozzá tudjak szólni.

Lehetséges mély, tiszta barátság férfi és nő között. Ehhez azonban mindkét oldalról nagy érettség, mély lelki élet és elkötelezettség kell. Amennyiben ez megvan, akkor is nagy óvatossággal kell eljárni. A találkozások helyszíne minél inkább nyílt legyen, ahová bármikor bárki bejöhet. Fontos, hogy ne egymás felé, hanem Isten felé akarjanak haladni mindketten. Fontos, hogy a külvilág felé se okozzon negatív felhangokat a barátság. Fontos, hogy ne kelljen belőle semmit senki elől titkolni. Fontos tartani a három lépés távolságot egymástól testi és érzelmi szinten is.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Két magzatomat is elveszítettem

magzat

Kedves Lelkiatya! Nagyon szomorú vagyok, sajnos elvesztettem a hitemet. Három éve elvesztettem 7 hetesen a kisbabámat, elvetéltem. Két hete pedig a 10 hetes magzatom halt meg bennem, meg kellett műteni, mert nem indult be a vetélés. Miért hagyott el Isten, miért kapok ennyi rosszat? Eddig bíztam benne, de mióta elvette ezt a babát is, nem tudok imádkozni vagy beszélgetni vele.


Kedves Levélíró! Együttérzek Önnel. Az egyik legnagyobb fájdalom az életben egy kisgyermek elveszítése. Talán csak a már megszületett gyermek elvesztésének fájdalma nagyobb ennél. Isten is ezt élte át, ezt vállalta értünk, amikor Egyszülött Fia szörnyű kínok közötti kereszthalálát végigélte.

Gondoljon arra, hogy az Ön 2 kicsi gyermeke ott van a mennyben, Istennél, az örök boldogságban. Olyanok, mint két kicsi angyal, mosolyognak, kacagnak. A földi élet semmilyen keserűségén, csalódásán nem kell végigmenniük, romlatlanok és boldogok. Önt is látják odaföntről, hálásak az anyukájuk szeretetéért. Akkor lesz a boldogságuk teljes, ha azt látják, hogy az Édesanyjuk nem omlik össze a gyász súlya alatt, hanem derűsen, szeretettel éli tovább az életét. A mennyben majd, amikor odaérkezik, ez a két kicsi angyal lesz az első, akik Ön elé szaladnak, és átölelik!

Az én Édesanyám is két kisbabát veszített el (és azután még majdnem a bátyámat is), azután aztán megszülettünk mi négyen testvérek.

Jót is rosszat is el kell fogadnunk Isten kezéből. Nem kell tudnunk minden kérdésre a választ. A válaszokat odaát fogjuk teljesebben megérteni, amikor az isteni tervet látjuk már a világegyetem kezdetétől a beteljesedésig, amikor látjuk már az üdvözültek egész boldog seregét.

A gyerek után vágyakozóknak lelki erőt adhat Székely János püspök írása, aki a még meg nem született gyermekeket is imába foglalja.

Hogyan tudnám Isten felé terelni a megözvegyült lányomat?

Gyász

Tisztelt Lelkiatya! Lányom januárban hirtelen elvesztette 42 éves férjét. Árván maradt egy 7 hónapos kislány és egy 7 éves kisfiú, a lányom pedig társ és támasz nélkül. Sajnos annak ellenére hogy katolikus hitben neveltük, nem maradt hívő. Esküvője és kisfiúk keresztelője református templomban volt. A kislányt is szándékoztak megkeresztelni. Most a lányom teljesen összeomlott. Mivel tudnék erőt önteni belé? Hogyan tudnám Isten felé terelni?

Kedves Nagyszülő! Együttérzek Önnel és a lányával. Próbáljon a lánya és az unokák mellett állni, amennyire csak tud! Sokat segít, ha az elhunyt édesapára úgy tudnak tekinteni a gyermekek, mint aki él, és végtelenül boldog Isten szeretetének örök országában. Tegyék ki a veje képét, gyújtsanak néha gyertyát a kép mellett, imádkozzanak érte, meséljen róla az unokáknak (a kicsinek majd akkor, amikor már képes megérteni ezeket a dolgokat, amikor kérdezni kezd az édesapjáról)! Mondja el nekik, hogy most már Édesapa a mennyben van és boldog, odafentről látja a gyermekeit, és végtelen szeretettel gondol rájuk.

Vigye el néha az unokákat a templomba, gyújtsanak gyertyát és imádkozzanak az elhunyt édesapáért. Mutassa meg nekik a templom képeit és mondja el, mit ábrázolnak.

Benne van a Bibliában, hogy imádkozzunk az elhunytakért?