13.7 C
Budapest
csütörtök, 2024. március 28.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Reformátusnak kereszteltek – hogyan lehetek római katolikus?

Tisztelt Lelkiatya! Harmincegy éves fiatalember vagyok, gyerekként reformátusnak kereszteltek. Édesapám református, édesanyám római katolikus, de nem gyakorolják a vallásukat, és engem ez nagyon elszomorít. Gyerekként rengeteg gonoszságot elkövettem. Most azonban úgy érzem, megszólított az Úr. Sokat olvasom a Bibliát. Édesanyám szerint ennek az az oka, hogy egy ideje Olaszországban élek, itt dolgozom. Szeretnék római katolikus lenni, új nevet választani (a szerzetesek is új nevet kapnak, amikor belépnek a rendbe), talán ez is hozzásegíthetne, hogy végleg leszámoljak a bűnös múltammal. A kérdésem: újra kell keresztelkednem? Hogyan lehetek római katolikus?

Nem házasodhatunk össze?

Tisztelt Lelkiatya! Szeretném feleségül venni a kedvesemet. Érdeklődtünk a helyi plébánián és tudomásunkra adták, hogy nem lehetséges, mivel kedvesem elvált, polgári esküvőjük volt, és egyikük sem volt megkeresztelve. Állítólag van egy kiskapu, ha levelet küldünk a Vatikánba. Ön is hallott efféle törvényről?

Minden rajtam csapódik le

Tisztelt Lelkiatya! Nagyon nehéz sorsot cipelek. A lányomat terhesen magára hagyta a párja. Összeomlott, szörnyű hónapok következtek. Megszületett az unokám. Gyönyörű, okos, egészséges gyermek. Az apa azóta folyton felbukkan, felbiztatja lányomat, hogy kezdjék újra, azután összevesznek, kígyót-békát kiabálnak egymásra, aztán békülés, aztán háború, és ez így megy két éve. És minden rajtam csapódik le. Én próbálok segíteni a lányomnak, de ő mindig minden helyzetben rajtam vezeti le a dühét, mindenért engem bánt. Teljesen eladósodtunk, csak hogy mindenünk meglegyen. Néha már ennivalóra sem futja. Hogyan lehet ezen változtatni?

Hányszor és hogyan gyónjak?

Tisztelt Lelkiatya! Amikor tudok, részt veszek a szentmisén, azonban nem tudok odafigyelni. Ez általánosságban igaz mindenre. Állandó lelkiismeret-furdalással küzdök, hiszen tudom, min kellene változtatnom, milyen hibáimat kellene kijavítanom, de mindig csak egyre több ilyet találok, a javítás pedig nem egyszerű. A havi egy gyónás helyett már gyakran kétszer gyónok. Honnan tudjam, hogy a szentáldozással nem követek-e el szentségtörést? Illetve gyónáskor ha akkor jut eszembe egy bűn, amit nem gyóntam meg, amikor a pap már beszél, azt még ott mondjam el, vagy a következő gyónásban?

Hét éve élettársként

Tisztelt Lelkiatya! Szomorúságban telnek a napjaim. Hét éve élek élettársi kapcsolatban egy nővel, nekem ő az első komoly kapcsolatom, viszont neki én már a „sokadik” vagyok. Korábban én szerettem volna egyházi házasságot és gyermekeket, akkor ő nem szerette volna. Ő most már szeretné, én viszont elbizonytalanodtam a kapcsolatunkban. Külföldön élünk és dolgozunk. Élettársam anyja velünk él, munkanélküli, lényegében mi tartjuk el – ennek ellenére felesleges dolgokra költi a pénzt. Rengeteget vitatkozom vele. Ráadásul az élettársam, miután az édesapja elhunyt, nem kevés adósságot „örökölt”. Szeretnék visszaköltözni Magyarországra, folytatni a félbehagyott orvosi tanulmányaimat. Nem tudom, mit tehetnék a rengetek probléma és kétely közepette…

Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm az őszinte levelét. Nehéz bármit is hozzászólni mindahhoz, amit leírt. Ha a közelben laknának, akkor azt mondanám, hogy az élettársával együtt jöjjenek el, így mindkettőjüket meg tudnám hallgatni, meg tudnám ismerni, és akkor talán tudnék konkrétabb tanácsot, segítséget adni.

A leveléből látszik az, hogy nem a legszerencsésebben indult a kapcsolatuk. Összeköltöztek, testi kapcsolatot létesítettek, mielőtt döntöttek volna egymás mellett, döntöttek volna arról, hogy összeházasodnak-e valaha is, szeretnének-e közös gyermeket. Ez egy eleve nehéz helyzetbe juttatta a kapcsolatukat.

Nehezíti a helyzetet a sokféle tartozás. Nehezíti az is, hogy az élettársa édesanyjával és testvérével együtt laknak. Nehezíti az, hogy külföldön laknak, az élettársa nem akar hazajönni, maga viszont szeretne itthon tovább tanulni, hogy orvos lehessen.
Nagyon rossz az is, hogy kiabálva vitatják meg a nehézségeiket. Fontos lenne, hogy ne az élettársa édesanyjának jelenlétében, hanem csakis kettesben tárgyalják meg az életük ügyeit, és ne kiabálva, hanem egymást meghallgatva.

Házasságot csakis akkor kössön, ha az élettársát őszintén, szívből szereti, hozzá hűségesen, a kapcsolatukat napról napra építve akar vele élni egy életen át, és ugyanezt érzi, akarja az élettársa is. Ha ez nincs így (és nem alakul ki belátható időn belül), akkor el kellene költöznie az élettársától.

Ha Magyarországon járnak, szívesen látom magukat egy beszélgetésre!

Kihagyhatom-e a vasárnapi szentmisét?

Tisztelt Lelkiatya! Édesanyámat gondozom, 24 órában. Néha gondot jelent, hogy elmenjek vasárnap szentmisére, tulajdonképpen elmehetek, kisebb nagyobb rossz érzéssel, lelkiismeret-furdalással, hogy anyukám milyen nehézségekkel fog szembesülni esetleg… Nem tudja ellátni magát több tekintetben, és mivel gyakran megszédül, csak ágyban fekve tudom magára hagyni, ilyenkor viszont attól félek, ha komolyabb gondja támad, járókeret nélkül is nekiindul.
Az ágya mellett viszont nem merem otthagyni a járókeretet… Azzal is eleshet, akár felálláskor is… Van, hogy simán el tudok menni, máskor nehéz otthagynom… De emiatt a vasárnapjaim nagyon feszültek, már reggeltől kezdve.Keddi napokon viszont jön gondozónő, ilyenkor békességben, kapkodás és tépelődés nélkül tudnék menni szentmisére.
Szabad ilyen helyzetben vasárnap helyett rendszeresen keddi napokon járnom szentmisére? Még azt is kérdezném, hogy nagycsütörtöki, nagypénteki, nagyszombati szertartásokon kötelező-e ott lenni? – Jaj, de rosszul hangzik ez így fogalmazva… Mennék szívesen de nem könnyű lélekkel hagynám itt órákra anyámat…

Nem merem meggyónni, amit tettem

Kedves Lelkiatya! Az a problémám, hogy nem merek egy bűnt meggyónni. Már próbálkoztam ismeretlen atyánál is, de nem ment. Rendszeres templomba járó, vallását gyakorló katolikus család vagyunk, ezért is szégyellem, amit tettem (önkielégítésről van szó). A férjemmel szépen élünk, ő sem tud a dologról. Mitévő legyek?

Ökumenikus imacsoportba járok

Tisztelt Lelkiatya! Katolikus vallásomat gyakorló vagyok. Hetente egy alkalommal járok egy női imacsoportba, ahol nem csak katolikus nők vagyunk, énekekkel dicsőítjük Istent, bibliából olvasunk és egymásért, egymás családtagjaiért, vagy valami aktuális dologért imádkozunk. Sajnos ezt a családtagjaim közül egyesek nem veszik jó néven, azt a vádat kapom, hogy szektásokkal imádkozom. Kérem válaszát, hogy ezzel a heti 1-2 órás női imacsoportba való járásommal a katolikus vallásomat megsértem-e.

Élettársam van, de szeretnék gyónni és áldozni

Az élettársam korábban már nős volt, de nem tudtak együtt élni: a felesége elhagyta, és nem akart gyereket sem. Mi együtt élünk, van egy kislányunk is. Nagyon vallásos vagyok, ezért szeretném megkérdezni: mit lehetne tenni, hogy gyónhassak és áldozhassak ebben a helyzetben?

Bűn-e spirált viselni?

Tisztelt lelkiatya! 33 éves anyuka vagyok, két szép gyermek édesanyja. Férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk több gyermeket, ezért a spirál mellett döntöttem. Pár hónapra rá, olvastam Gloria Polo írását („Akit villámcsapás ért”), ebben azt írja, nem járulhat szentáldozáshoz az a nő, akinek spirálja van. Kérdésem az, hogy mi a Katolikus Egyház által elfogadott fogamzásgátlás? Bűn a spirált viselni?