28.2 C
Budapest
szombat, 2021. július 31.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Nem hiszek Istenben

Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás
Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás

Tisztelt Lelkiatya! Egyáltalán nem hiszek Istenben. Magamban hiszek, és azokban az emberekben, akik szeretnek. Hogyha Isten teremtette a poklot, ami a rosszakat, a bűnösöket bünteti, és az ördög is pontosan ugyanezt teszi (megbünteti, aki rossz), akkor tulajdonképpen az ördög miért is gonosz? Hiszen szerintem akkor lenne az, ha az ártatlanokat büntetné. A másik kérdés, ami felmerült bennem, hogy Isten milyen is valójában. Ha megkérdezik, hiszek-e Istenben, a válaszom minden esetben egy nagybetűs nem, és általában hozzá szoktam tenni, hogy nem hiszek benne, de ha létezne, akkor meg egész egyszerűen alattomos és gonosz. Hiszen a gyilkosok nyugodtan élhetik világukat az állatkínzókkal és a pedofilokkal együtt, az ötéves ártatlan gyerek meg mégis meghal. Hol itt az igazságosság és a jóság?

Kedves Levélíró! Köszönöm az őszinteségét, és azt, hogy keresi a válaszokat. Kérdezzen, keressen, és engedje néha, hogy a szíve is megszólaljon ebben a keresésben! Igyon a tiszta forrásokból, a természet szépségéből, hiteles emberek életéből, a szenvedők rejtett kincsestárából, a haldoklók arcán ragyogó fényből!

A poklot nem Isten alkotta, nem is Ő küld oda. Isten csak jót teremt. A poklot mi alkotjuk. Már most is a gonosz tetteinkkel, amikor pokollá tesszük magunk és mások életét, és aki ebben a görcsös állapotban végzi az életét, aki köszöni szépen de szeretetből nem kér, a másik emberekből és Istenből nem kér, annak Isten tiszteletben tartja a szabadságát, és engedi őt az önzés poklában létezni.

Nézzen szét egy hegytetőről! Amit Isten teremtett, az gyönyörű és hibátlan. A patakok, a fák, a felhők, a virágok, a nevető gyermekarcok mind tökéletesek. Mi emberek tesszük tönkre az Isten gyönyörű világát. Ha keresi, milyen az Isten, nézzen az alkotásaira! Ilyen Ő! Szép, fantáziadús, vidám, szeretettel teli, tiszta.

Javaslom Önnek a Hit kapuja c. könyvet, különösen annak a 4. fejezetét: „Jó Isten – rossz világ?”.

A férjem elutasítja a testi kapcsolatot

Kedves Lelkiatya! Házasságban élek, de és a férjem nem kezdeményezi velem a házaséletet, testi kapcsolatot. A férjem rendszeresen kényezteti magát önkielégítéssel. Korábban rendszeres volt köztünk a testi intimitás. Egyikünknek sem volt panasza, gondja ezzel. Szerelmi házasságot kötöttünk. A műtétem után később, amikor kezdeményeztem, különböző okokkal elküldött. Ő azonban soha nem kezdeményezett. Máskülönben dolgos, családszerető ember. Sajnos három éve megzavarta az életünket egy tisztességtelen fiatal nő, akivel összeismerkedett. Vele titokban beszélgetett körülbelül fél évig naponta többször, amiről én nem tudtam semmit egészen addig, amíg be nem állított hozzánk megismerni személyesen a férjemet. Ekkor én teljesen kiborultam. Mátraverebélyen voltunk a Szentkútnál, és itt kértem Szűz Mária segítségét, aki megmentette a házasságunkat. Nem tudok belenyugodni, elfogadni, hogy elutasít engem. Mit tehetnék?

Kedves Levélíró! Örülök, hogy szereti a férjét, és sok jót is leírt róla. Örülök, hogy Istenben él, az imádságból merít erőt. Az Istennel való mély kapcsolata és a férje iránti szeretete olyan kincsek, amelyeket mindenképp őrizzen meg, akkor is, ha egyes nehézségeket nem tudnak megoldani.

Nagyon nehéz így ismeretlenül bármit is hozzászólni a problémáikhoz. Természetesen a férje részéről nagyon helytelen és romboló az erkölcstelen filmek nézése, a maszturbálás, a házasságából való kikacsintás más nők felé. Az ilyen cselekedetek pusztítják az ő lelkét és a házasságukat is, ezektől szabadulnia kellene.

Próbáljon vele őszintén beszélgetni. Az ilyen beszélgetésekben elsősorban kérdezze őt. Van-e panasza önnel szemben, van-e amiben szeretné, ha ön változtatna? Szégyelli-e, hogy az öregedéssel a testi funkciói is gyengülnek? El tudja-e képzelni mégis, hogy a szerelmüket testi formában is kifejezzék egymás iránt? Milyen módon és mikor lenne ez lehetséges? Próbáljon sok ilyesfajta kérdést feltenni neki!

Egyszer a szerelem testi formája véget ér az életkor miatt. Gondolkodjon rajta, hogy mikor jön el ez az idő az önök számára.

Próbálja a házasságuk többi dimenzióját erősíteni. Közös élmények, 2-3 nap közös utazás, kirándulás, kulturális program, beszélgetés, séta, kávézás, segítés stb.

Imádkozzon a férjéért, kérje számára a szabadulás kegyelmét!

Mennyire fontos, hogy ugyanazon a szinten éljük meg a hitünket a barátommal?

Tízparancsolat az örömről

Kedves Lelkiatya! A barátommal egy katolikus közösségben ismerkedtünk meg, még nem járunk jegyben, de már szeretnénk, mindketten érezzük, hogy itt lenne az ideje. Én mélyen hívő családból származom, és magam körül is azt a példát láttam, hogy a házastársak egyek a hit mindennapi megélésében. A párom viszont nem ilyen családból jött, vallásos ugyan, imádkozunk, misére járunk, de nem annyira fontos a számára, nem is tudja olyan módon átélni, megélni, ahogy én. Úgy érzem, hogy mellette szeretnék maradni (próbálkoztam már elszakadással emiatt, de újra visszataláltam hozzá), viszont van, hogy elvárásokat támasztok felé, és elbizonytalanodom, hogy fog-e így működni, vagy félreteszem, viszont akkor megesik, hogy a saját hitemre is kevesebb energiát fordítok. Nem szeretnék úgy mellette dönteni, hogy „majd megváltozik” az én hatásomra (szerintem ilyen nem is létezik), azt szeretném, hogy maga miatt fordítson ő is több energiát a lelki életére. Tudunk így működőképes szentségi házasságra lépni? Mennyire fontos, hogy ugyanazon a szinten éljük meg a hitünket?

Kedves Levélíró! Örülök a szépen bontakozó kapcsolatnak, és még inkább annak, hogy közben keresi Isten akaratát, szeretné a házasságát is Ővele együtt, az Ő jelenlétében megélni.
A konkrét házassági döntés az Öné, senki sem tudja Ön helyett eldönteni. Azt, hogy mennyire szereti a barátját, akarja és tudja-e majd őt egész szívével egy életen át boldogítani, ezt csak Ön érzi-érezheti a lelke mélyén.
Annyit mégis szívesen javaslok, hogy az udvarlás idejét jól használja fel. Az udvarlás, a szerelem születése és a másik melletti életre szóló döntés az emberi élet egyik legszebb, legpozitívabb szakasza. Ilyenkor az ember szíve megnyílik, az ember nagylelkű, és tisztábban látja-érzi az élet igazi, mély lényegét és célját. Ez a hullámhegy egy nagyon jó alkalom arra, hogy valaki (így az Ön barátja is) jobban kinyíljon Isten felé. Próbálja őt olyan helyzetekbe hozni, ahol Istennel és hiteles keresztényekkel találkozhat (pl. ifjúsági találkozók; Medjugorje; imaestek; példaszerű házaspárok stb.). Járjanak olyan jegyesoktatásra, ami kicsit hosszabb, csoportos, és ahol sok hitele házaspárral is megismerkednek. Nagyon jól válasszák ki az eskető papot. Járjanak el hozzá gyakran, majd esküvő után is. Ha csak lehet, ő legyen a közös lelkivezetőjük.
Próbálja megtudni, hogy a barátját mi tartja kissé távol a hittől. Rossz élmények, valamit ne ért, valami alapvető kételye van, belső lelki küzdelmek, átélt szenvedések? Gondolkodjon rajta, hogy ezeken az akadályokon hogyan lehet őt átsegíteni, ki tud Önöknek ebben segítségére lenni?

Kit érdemes felkérni lelkivezetőnek?

Képünk illusztráció

Kedves Lelkiatya! Egy elég összetett és sok kérdésből álló dolog foglalkoztat mostanában nagyon. Kit érdemes felkérni lelkivezetőnek? Milyen egy jó lelkivezető-lelkivezetett viszony? Ha én egy olyan papot szeretnék felkérni, akinél érzem, hogy általa közelebb kerülnék a szentségekhez és tud ösztönözni, felnézek rá és megvan a bizalmam is felé, viszont egy tőlem 50 percre lévő plébániára helyezték, akkor is megtehetem? Milyen időszakonként érdemes elmenni lelkivezetésre? Válaszát köszönöm előre is!

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy felismerte, milyen sok áldás, kegyelem, útmutatás árad a lelkivezetésben részesülő ember felé egy jó lelkivezetőn keresztül.

Olyan lelkivezetőt keressen, aki előtt őszintén meg tudja nyitni a lelkét. Ez talán a legfontosabb szempont. Hiába lehet egy lelkivezető nagyon bölcs és nagyon szent életű, ha a lelkivezetett a jelenlétében nem tud őszintén megnyílni, akkor nem lesz nagy segítségére. Olyan lelkivezetőt keressen, aki Istenben él, aki tudja sugározni az Ő jelenlétét, kegyelmét.

Nem probléma az 50 perc távolság. Az út alatt is tud imádsággal készülni, hazafelé pedig hálát adni. Van olyan szentünk, aki minden alkalommal 11-12 órát gyalogolt, hogy a lelkivezetőjéhez el tudjon menni. Az atya elfoglaltságától is függ, hogy milyen gyakran tudja Önt fogadni. Ha már évente 4-szer tudnak találkozni, akkor tud egy gyümölcsöző lelkivezetést biztosítani.

Szükséges-e „életgyónást” végeznem, ha új lakhelyre költözöm?

Tisztelt Lelkiatya! Új helyre költöztem, és most készülök az első gyónásomra az itteni templomban. Kérdésként merült fel bennem, hogy ilyenkor szükséges-e egy „életgyónás”, vagy csak az utolsó alkalom óta eltelt időről kell számot adnom az új gyóntatómnak? Másik dolog, ami gondot okoz, hogy amikor befejeztem bűneim megvallását, az atya kérdezhet-e már feloldozott bűneimmel, illetve a gyónás menetében nem említett dolgokkal kapcsolatban?

Kedves Levélíró! Egy új helyen nem szükséges életgyónást végezni, hanem a legutóbbi gyónás óta történt bűnöket kell Isten elé hozni. Ha egy új lelkivezetőt talál, akitől mélyebb problémákra, életdöntéseire vonatkozóan szeretne tanácsot, segítséget kérni, akkor az ő számára fontos az egész életéről az alapdolgokat elmondani. Ez sem feltétlenül életgyónás, csak egy részletesebb elmondása az élete eddigi fontos történéseinek, személyeinek.

Az atya kérdezhet az élete egészéről is, hogy jobban értse az egyes nehézségek hátterét, és így jobban tudjon segíteni. Nem szabad kérdeznie a bűnök részleteivel kapcsolatban, nem kérdezhet a bűnben szereplő más személyek azonosságával kapcsolatban. Ön nem köteles a múltbeli, már meggyónt bűneit sem újra feltárni egy következő gyónásban, erre sem szabadna az atyának rákérdeznie, vagy legalábbis el kell fogadnia, ha a gyónó erről már nem szeretne beszélni.

Kívánom, hogy a gyónásai igazi, örömteli találkozások legyenek az Irgalmas Atyával, aki magához öleli a hazatérő gyermekét!

Vannak olyan szentek, akik árva gyermekeket neveltek?

Vörösmarty Mihály: A szegény anya

Kedves Lelkiatya! Úgy alakult az életem, hogy öt saját gyermek mellett még két gyermek nevelőanyukája is lettem, akiknek meghalt az édesanyjuk. Ez egy szép, ám sokszor nehéz hivatás is egyben. Tudna esetleg olyan szenteket ajánlani, akiknek a példájából erőt meríthetnénk, esetleg közbenjárását kérhetnek? Akik szintén nem saját gyermekeiket nevelték, vagy valamilyen módon része volt az életüknek ez a dolog, esetleg árvákat fogadtak be?

Kedves Édesanya! Isten áldja meg Önt sokszorosan, amiért bőkezűen, nagylelkűen mondott igent a gyermekei életére, majd pedig az elhunyt édesanya gyermekeit is magához vette! Sok ilyen nagyszívű emberre volna szükség ebben a néha egyre önzőbbnek tűnő világban!

Árpád-házi Szent Erzsébet a maga 3 gyermeke mellett sok-sok árvának építtetett árvaházat a Wartburg-i vár alatti domboldalban. Szinte minden nap meglátogatta a gyerekeket, akik édesanyának szólították őt. Gyakran vitt nekik játékokat, ajándékokat. Szent László felnevelte az elűzött lengyel király Boleszló fiát Mieskót, majd amikor felnőtt, megszerezte neki apja trónját. Számtalan Szent létesített otthont árvák számára, így Páli Szent Vince vagy Prágai Szent Ágnes. Nem szentté avatott, de szentéletű asszony volt Henitsné Paizs Anna, aki négy fia mellé még örökbefogadott hármat, és olyan nagy hittel, szeretettel nevelte őket, hogy végül mind a hét fiából pap lett. Róla emlékezik meg Gárdonyi Géza a Paizs Anna c. versében.

Reformátusként imádkozhatok katolikus templomban?

Tisztelt Lelkiatya! Tizennyolc éves, református, kollégiumi bentlakó diák vagyok. Iskolába menet útba esik a katolikus templom. Már kétszer voltam misén, egyszer pedig mielőtt bementem volna reggel suliba, beültem a padba a templomban, és néhány percet imádkoztam Istenhez. Pár barátom furcsán néz rám ezért. Nem szeretnék áttérni a római katolikus hitre, csak egyszerűen ez a templom van a legközelebb, nyitva is van az ajtaja mindig. Ön szerint helytelen dolgot csinálok? Én nem egy katolikus templomot látok benne, hanem megnyugvást, békét és Isten házát, ahol könnyebben megy az imádkozás.

Kedves Fiatal Testvérem! Nagyon örülök a nyitott szívének, annak, hogy keresi azt a békét, amelyet csak Isten adhat! Nagyon jó, hogy betér a templomba. Mi, reformátusok és katolikusok egyaránt Krisztust követjük, ugyanannak a Mennyei Atyának vagyunk a gyermekei, ugyanőt keressük és imádjuk. Én is szívesen térek be református (evangélikus, unitárius stb.) templomba imádkozni.

Ráadásul a katolikus templomban jelen van Krisztus Teste, az Eukharisztia, amelyről Ő mondta: „Aki engem eszik, általam él”, így még jobban át tudjuk élni az Ő kisugárzó jelenlétét. Bátran térjen be a templomba reggelenként, hallgassa az Isten szelíd, csendes hangját, merítsen erőt az Ő kegyelméből!

Álom vagy valóság?

A kép forrása: Pixabay.com

Kedves Lelkiatya! 19 éves lány vagyok, a barátom 21 éves. 4 éve vagyunk együtt és 2 éve megbeszéltük, hogy a második tisztaságot választjuk. Azért fordulok Önhöz, mert kíváncsi vagyok Ön mit gondol a következőről. A családommal és barátommal egy lakásban élünk, barátommal egy ágyban alszunk. Sajnos összeházasodni még nincs pénzünk. Az utóbbi időben kétszer előfordult, hogy éjszaka egyszer csak barátom elkezdett simogatni, csókolni engem. Olyan volt, mintha álmodtam volna. Elmondtam a barátomnak, aki szintén azt mondta, hogy olyan, mintha álmodta volna a történteket. Nekem most lesz bérmálkozásom, a barátom lesz a bérmaszülőm. Ő úgy gondolja, lehet, hogy a gonosz próbál minket megkísérteni. Tudjuk jól, hogy valószínűleg megoldást jelentene, ha külön aludnánk, amit meg is próbálunk.

Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy szeretettel, hittel készülnek az esküvőjükre! Örülök, hogy szeretnék megélni a második tisztaságot. Nagy segítség lesz ez, amely az egész házaséletükre ki fog hatni. Teljesen más lesz az esküvő élménye, óriási bizalmi tőkét gyűjtenek össze azzal kapcsolatban, hogy a társamnak van gerince, nem pusztán az ösztönei irányítják, és így megbízhatok a hűségében továbbra is. Teljesen más lesz az udvarlásuk ideje, mert így szükségképp a kapcsolat, lelki, emberi, mélyebb szintjeit kell kiépíteniük, és erre szintén egy életen át tudnak majd támaszkodni.

Nem ritka dolog, hogy ami éjszaka, két félálom között történik, annak az emléke sokkal homályosabb, bizonytalanabb, mint egy nappal történt eseményé.

Fontos volna, ha tényleg szeretnék megőrizni, élni a második tisztaságot, akkor ne egy szobában aludjanak. Sőt, ha a külvilág felé is szeretnének a házasságra való helyes készület tanúi, jelei lenni, akkor ne is egy lakásban. Ez elsőre egy hideg zuhanyként fog hatni, fájdalmasnak tűnik, de egy-két hét után érezni fogják, hogy ez a helyes, felszabadító, helyzetüknek megfelelő kapcsolat.

A házasságkötés időpontját ne az anyagi helyzetüktől tegyék függővé. Ez annál sokkal fontosabb kérdés. A szerelem nem olyasmi, amit be lehetne tenni a hűtőszekrénybe, aztán három év múlva elővenni. Egy fiatalkori jóbarátom 19 évesen házasodott, amikor még tanult ő is és a felesége is, nem volt lakásuk, és egyből érkeztek a gyerekek (egymás után 5 gyermek). Mind a mai napig látszik, hogy ez volt életük egyik legjobb döntése. A szerelmük annyira beérett, hogy nem volt szabad tovább várni az esküvővel, az évekig tartó várakozás elronthatta volna a kapcsolatukat. Ha a kapcsolatuk beérett, a döntésük megszilárdult, az egymás iránti szeretetük és bizalmuk felépült és erős, akkor bátran kössenek házasságot. A lakás és egyéb kérdések majd lassanként megoldódnak.

Hogyan tudnék jobban imádkozni?

Kedves Lelkiatya! Erős figyelemzavarom van, mindig „csinálnom kell valamit”, és ez sajnos az ima vagy a szentírásolvasás közben is így van. Reggel egy gyors „jó reggelt, Jézusom” köszönés után már muszáj bekapcsolni a számítógépet, ahol dicsőítéseket hallgatok, közben viszont a közösségi oldalamat is használom. Este a rózsafüzér-hallgatás mellett is mindig csinálok valamit. Bűntudatom van, hogy nem tudok csak Istennel lenni.

Kedves Levélíró! Nagyon jó, hogy vágyik az imára, az Istennek való mély találkozásra. Jó, hogy reggelenként imával kezdi a napot.

Este is fontos volna időt szánni Istenre. Ahogyan ha a legjobb barátaival őszintén beszélget, akkor közben nem hallgat zenét, nem mosogat, mert akkor nem tudna kellőképpen rájuk hangolódni a szívével és az értelmével, és így megbántaná őket, ez ugyanígy van Istennel is. Próbáljon semmi mást nem csinálni, csak meggyújtani egy gyertyát, ölébe tenni a kezét, és átélni, hogy Isten jelen van, és Ön is jelen van. Csak egyszerűen legyen ott. Ez az ima kezdete.

Megromlott a házasságom

Vita vagy veszekedés?

Tisztelt Lelkiatya! Első feleségemmel 2002-ben kötöttünk házasságot, amely sajnos nagyon hamar, fél év elteltével megromlott a házasságom és 2003-ban el is váltunk. Ezt követően megismerkedtem egy református lánnyal, akivel 2011-ben kötöttünk polgári házasságot. Akkor az volt az elhatározásom, hogy szeretnék újra egyházi házasságot kötni új feleségemmel. Ezért a korábbi házasságom érvénytelenítése iránt kérelmet nyújtottam be, amelynek eredményeként 2012-ben érvénytelenítették az első egyházi házasságomat.

Sajnos az egyházi esküvő nem köttetett meg, időközben kidomborodtak a vallási különbözőségek is köztünk, de ami ennél is rosszabb, megromlott a kapcsolatunk és jelenleg egymástól külön élünk (Itt megkérdezném, hogy ilyen élethelyzetben lehet-e gyónni, áldozni). Házasságunk még nem bomlott fel, ám én úgy érzem, hogy válaszút elé kerültem. Az egyedüllétem újra felkeltette bennem a vallás iránti vágyat, a Mennyei Atya közelségének fontosságát, ami már gyerekkoromtól fogva belém van ültetve, de olykor-olykor elhalványult. Szeretnék újra teljes jogú katolikus lenni, szeretnék gyónni, áldozni. Három lehetőséget vázoltam fel magam előtt:

1. Rendezem a kapcsolatomat feleségemmel, elsimítva a vallásbéli különbségeket és egyházi házasságot kötünk.

2. Felbontjuk a házasságunkat, belátva azt, hogy feloldhatatlan ellentét van köztünk és egyedül próbálok tovább élni.

3. Felbontjuk a házasságunkat, belátva azt, hogy feloldhatatlan ellentét van köztünk és új párt keresek, leginkább katolikus hittel élő társat.

A vallásosság jelen van mostani életemben, de úgy érzem, nem elegendő, hiányzik a gyónás, áldozás szentsége. Kérem, lelkiatya segítsen abban, hogy melyik utat válasszam, szeretném az Úr elé letenni bűneimet, ez nagyon fontos lenne számomra.

Kedves Levélíró! Örülök annak, hogy keresi Isten akaratát, és hogy szeretné e szerint élni az életét, szeretné Isten szándéka szerint meghozni az élete legfontosabb döntéseit.

Ha jelenleg egyedül él, akkor gyónhat és áldozhat. Tegye is meg ezt! A kegyelmi állapot segíteni fogja abban, hogy Isten szemével lássa az életét, és jó döntést tudjon hozni.

Nem ismerem Önt, a kapcsolatuk nehézségeinek okát és mélységét, így igen nehéz bármit is mondani a három alternatíva kapcsán. A mostani párjával csak akkor próbálja meg rendezni a kapcsolatát, ha úgy érzi, hogy egész szívével szereti őt, és szabadon, életre szólóan őmellette akar dönteni, neki akarja ajándékozni az életét. szeretné őt boldoggá tenni. Ha ez nincs meg önben, akkor próbálja megköszönni a párjának mindazt a jót, amit kapott tőle, és szeretetteljesen zárja le a kapcsolatukat. Egyébként általánosságban véve lehetséges jó házasság különböző felekezetű (református, katolikus, evangélikus stb.) felek között, ha megvannak bizonyos alapfeltételek, ha megvan egymás tisztelete, a közös keresztény hitbeli kincs közös ápolásának szándéka.

Az, hogy egyedül éljen, vagy keressen társat, egy nagyon személyes döntés. Meg kellene vizsgálnia, hogy mi Isten terve önnel, milyen adottságokat, vágyakat ültetett el az ön szívében, milyen korlátai, sebei vannak, mi Isten álma önről. Ennek megtalálásában nagyon sokat segíthet egy csendes, legalább 4-5 napos lelkigyakorlat.

Megromlott a házasságom Megromlott a házasságom