Megkopott keresztjét már alig lehetett felismerni, zsinórját már többször elette az idő vasfoga, szépen, gondosan egyformára faragott szemei már régen kifakultak. Az a kéz, amely egykor határozott vágásokkal kifaragta, már az öregség terhétől reszketett. De az a szem, amely rátekintett, és az a lélek, amely akkor is ugyanolyan áhítattal imádkozta el a fogadalmi imát, mint amikor újonnan elkészült, az még ugyanolyan derűs és vidám volt, mint egy-két emberöltővel azelőtt.
Több évtizede már annak, hogy kispapként nyaraltam nagyapáméknál. Egyik este régi katonacimborája kopogtatott be hozzájuk egy kis beszélgetésre. Tudta, hogy ott vagyok, mert vasárnap találkoztunk a szentmise után a templom udvarán. Rövid beszélgetést követően felém fordult, a zsebébe nyúlt, mondván, hogy szeretne mutatni nekem valamit.
Mintha hímes tojást akart volna elővenni, félve, hogy össze ne törjön, úgy nyúlt be kabátja zsebébe, és óvatosan elővette onnan legféltettebb kincsét. Az asztal fölött kinyíló öreg, reszkető kezei között csendesen meglapult egy „harcedzett rózsafüzér”. Egy pillanatra elhallgatott mindenki. Áhítatos csönd telepedett a konyhára, amit csak az öreg csendes hangja tört meg. Ez a hang pedig visszavitt minket évtizedekre. A háborúba induló fiatal családapa hangja volt, aki családjától búcsúzik, és fogadalmat tesz. Mindennap elimádkozza a rózsafüzért, hogy a Szent Szűz segítségét kérje ahhoz, hogy szerencsésen hazatérjen a háborúból, és családja is épségben megmeneküljön.
Ez a rózsafüzér ott készült a lövészárokban. Saját kezével faragta ki. Ezen mondta el mindennap a fogadott imáját, családjára gondolva. Mindig ott hordta a szíve fölött, a katonaruhája zsebében. E rózsafüzéren lévő feszületet csókolta meg minden bevetés előtt, és ezen imádkozva adott hálát minden öldöklő csata után.
Rövid, könnyes csend, majd folytatta: „ma már a hála és a köszönet imáit mondom el rajta. Nem maradt el azóta egyetlen nap sem.”
Tisztelettel tekintettem rá, és óvatosan kezembe vettem. Szótlanul, csendesen néztem.
Azóta eltemették a bácsit, és vele temették a rózsafüzérét is. Ma már egy élet terhétől megfáradt vándor haló poraiban enyészik. Azonban ma is összefogja az imára kulcsolt két kezet, amely egykor alkotója volt, és összeköti mindazokkal, akikért és akikhez egykor imádkozott.
- Emlékezés a száz éve elhunyt Békefi Remigre
- Kivel és miért harcol Mária harcosa? – Dominik Chmielewski
- Egy nagytakarítás is lehet imádság
- Mihez van jogom az egyházi életben?
- A rossz a jón élősködik, mert önállóan életképtelen
- Boldog Luigi Bordino (1922–1977)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")