Jézus Krisztus csaknem két évezrede a zsidó Pászka ünnep idején meghalt értünk. „Szeretett engem és önmagát adta érettem” – mondja róla Szent Pál apostol (Gal 2,20). A Szentháromság egyik isteni személye, a megtestesült Ige tudta már jó előre, hogy időről időre baj lesz velünk. S mégis megelőlegezte felénk a szeretet legnagyobb megnyilvánulását: megtestesülve életét adta értünk. Amikor keresztre feszítették, amikor szinte mindenki elhagyta, akkor ellenállás nélkül mindenkiért áldozta fel istenemberi életét. Mert ő mint „leölt Bárány”, szelíden szeretett és szeret mindegyikünket.
Egyik későbbi apostola abban látta Jézus küldetésének lényegét, hogy „a halál által lerontsa azt, akinek halált osztó hatalma volt, az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akiket a halál félelme egész életükön át rabszolgaságban tartott” (Zsid 2,14–15). Ez ma, a sokakra kiterjedő háborús rettegés és halálfélelem idején igencsak aktuális üzenet. A keresztre feszített Jézus még a halálban is hasonló lett hozzánk, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit. Így „mivel ő maga is elszenvedte a kísértést, segítségükre tud lenni azoknak, akik kísértést szenvednek” (Zsid 2,18).
Kísértést, sőt óriási megpróbáltatást szenved ma az egész világ. De jó tudnunk, hogy még a teremtő Igének, a Megváltónak is bőven kijutott ebből. Nemcsak akkor, amikor megtestesülve étlen-szomjan járta végig a Szentföldet, segítséget és gyógyulást ígérve a hozzá folyamodóknak. Hanem amikor nagypénteken mindenkitől elhagyatva került a keresztre. Illetve valahányszor ellenfelei azóta is a sírba kívánják, ügyét elévültnek tekintik, őt magát pedig örökre halottnak akarják nyilvánítani.
Húsvétkor Jézus feltámadását ünnepeljük: hogy megszabadítva sokunkat a halálfélelemtől, újból életre kelve, a saját életéből kínál meg bennünket. Hiszen azért jött, hogy életünk legyen, „és bőségben legyen” (Jn 10,10). A „leölt Bárány” (Jel 5,6) jó Pásztorként biztosította tanítványai számára a boldogabb élet lehetőségét: „mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket” (Jel 7,17).
Az ő feltámadása nem egyszerűen egy halott életre kelését, hanem az élő Isten teremtő közbelépését jelenti, amelyet tanítványok sokasága tanúsít. Teljesen különbözik Lázárnak vagy Jairus leányának feltámadásától. „Benne élet volt, és az Élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4). Ezért Jézus halálának is az ő feltámadása fényében van értelme. Nekünk pedig az esemény tanúi azt üzenik: „Ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve! Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel! Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben” (Kol 3,1–3). A Krisztussal Istenben elrejtett élet azt is jelenti, hogy hétköznapjaink immár Isten jelenlétében zajlanak, aki megszenteli mindennapjainkat. Ahogy Pál apostol máshol meg is fogalmazza: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem” (Gal 2,20).
Sokféleképp részesedünk Krisztus feltámadásának ragyogásából. „A fényes istenarcról” immár ránk ragyog Isten fénye, hogy újjáteremtő erejét megtapasztalhassuk. A húsvéti hitben újult erővel vállalhatjuk az élet védelmét Istennek tetsző módon. És a húsvéti hitben vállalhatunk teljes felelősséget egymásért, hogy minden körülmények között áldozatosan küzdjünk az igazságosságért és szeretetért.
Ez a húsvéti hit érzékenységet tud kialakítani a szegények, betegek felé, és mindenkit hív a testvériességre. „Testvéreinket valójában nem azért kapjuk, hogy megerősítsék azt, akik már vagyunk, hanem hogy átalakítsanak minket – vallotta Assisi Szent Ferenc, akinek halála 800. évfordulója okán most Szentévet ünneplünk –; ők lesznek az a konkrét tér, amelyben Isten munkálkodik emberségünkön. A testvér görög szava, az adelphosz is erre a titokra utal: aki ugyanabból a méhből származik, egyszerűen a testvér anyaméh-társ” – fogalmazott két hete Roberto Pasolini kapucinus atya a Leó pápa és munkatársai előtt tartott lelkigyakorlatos beszédében. „Az evangélium szerint ez a közös méh nem azonos az ember-mivoltunkkal, hanem Istenben gyökerezik”. A feltámadott Krisztussal már elérkezett Isten szerető országa, aki pedig ezt testvériesen építi, az úton lesz Isten országa teljessége felé.
Húsvét fontos üzenete tehát az, hogy hittel csatlakozzunk a feltámadt Krisztushoz és a tőle kapott erővel együtt is tartsunk ki. Sőt minden rosszal szakítva, a Szentlélek által növekedjünk a szeretetben, és így építsük a feltámadt Krisztus országát, a szeretet civilizációját. Teljünk be azzal a ragyogással, amelyet a megújuló természet is sugároz! Az ablakainkon betűző és rügyeket bontó, virágokat elővarázsló tavaszi napfény csak jelképes kifejeződése annak a földöntúli világosságnak, ami az Istené és ami a föltámadott Krisztustól árad ránk.
A bizánci egyház húsvéti éneke szerint a feltámadt Jézus még a sírban lévőknek is életet ajándékozott. Krisztusnak az alvilágba való leszállását ábrázolják azokon a húsvéti ikonokon, amelyek a halál fölött győztes Megváltónak az ószövetségi elhunytakkal való találkozását mutatják be. A Föltámadottnak életerős karja még az elernyedt kezű ősszülőknek is átadja erejét és az életet. De még inkább átadja a benne rejlő élet teljességét híveinek.
Húsvét azt is jelenti, hogy peremre szorulva vagy megöregedve sem lettünk elfelejtve. Isten és a feltámadt Jézus törődik velünk, boldog életet szán nekünk. Megadja az esélyt arra, hogy újra levegőhöz jussunk, hogy jobb életünk legyen. Ő előbb szeretett minket, és istengyermeki szabadságot adott nekünk. Így „mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény” – ahogy ezt Szent Pál állítja (2Kor 5,17). Feltámadása mindent és mindenkit kibékíthet az Atyával. Az új teremtés eseményét Jézus Krisztus Egyházában tapasztaljuk, közösen élhetjük át. Ő bennünket is megszabadít a bénító halálfélelemtől és korunk egyéb nagy betegségeitől.
Segítsünk egymásnak, hogy az önzetlen szeretet tiszta fénye és öröme húsvét utánra is megmaradjon, és hogy Isten kedve szerinti keresztényekké váljunk! Ez tegyen igazán és végérvényesen szabaddá és boldoggá bennünket, a feltámadt Jézus tanítványait!
Orosz Atanáz miskolci püspök
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")