Kezdőlap Egyéb Elhivatottság a szegények és rászorulók mellett

Elhivatottság a szegények és rászorulók mellett

öreg ember

Egy kutató orvos írja egyik tanulmányában: „A parancs, ami az apostoloknak és nekünk is szól, nem más, mint elmondani mindenkinek azt, amit Jézus mondott, vagyis ő kapott minden hatalmat itt a Földön (Mt 28,18). Most, a 3. évezred kezdetén ezért legelőször is hangosan kell kiáltanunk: Krisztus kapott minden hatalmat itt a Földön is. Ezért legyen már végre vége a hamis meggazdagodásnak, a hatalmas földterületek magántulajdonba vételének itt Magyarországon, de mindenütt a világon is! A föld, minden talpalatnyi föld egyedüli tulajdonosa a Teremtő, a Szentháromság Egy Isten! Ez az első, legdöntőbb igazság! Mi, emberek, csak bérlői lehetünk. Csak a tulajdonos parancsa, előírása szerint művelhetjük a földet. Minden más hamiskodás! Minden kétséget kizáróan a föld magántulajdonba vétele, zabolátlan kizsákmányolása volt – és ma is az – a legártalmasabb hamiskodás, a legártalmasabb életellenes tett! Az életmentést, a gyógyítást tehát sürgősen a föld, minden talpalatnyi föld magántulajdonba vételének, magántulajdonban való tartásának betiltásával kell kezdeni!”

Vagyis a Földön található ásványkincsek, a Föld vízkészlete az emberiség tulajdona. Téves gyakorlat, hogy egyes országok a lakóhelyük alatt lévő ásványkincseket kizárólag sajátjuknak tudják be, míg más országokban élők milliárdjai ki vannak rekesztve az ásványkincsek birtoklásából.

Nem beszélve arról, hogy egyes nagyhatalmak, kis országok kolonizációja által, erőfölényük birtokában népeket, országokat taposnak el, hogy földjüket kirabolják.

A jótékonyság az igazságszolgáltatással kezdődik.

Nekünk, embereknek, kell hogy a Mindenható javait szétosszuk, mert minden az övé, nem a mienk. Ránk bízta a javak szétosztását. Kötelességünk adni, mert ez a helyes. És természetesen mind ezt úgy kell tennünk, hogy akiknek adunk, azok emberi méltóságukat közben megőrizzék, és ne érezzék magukat koldusnak.

Tudnunk kellene, mikor a föld javaiból egyes népeknek anyagiakat juttatunk, nem alamizsnát osztunk, hanem kötelességünket teljesítjük.

A jótékonyság együtt érző szívet feltételez. Amikor az Úr megjelenik Mózesnek, azt mondja neki: „Láttam szenvedésedet, hallottam kiáltásodat!” Ezért a főpap is, mikor belépett a szentélybe, mezítláb lépett az Úr elé, hogy érezzen minden apró kavicsot, minden emberi szív dobbanását, és lássa minden ember sírását, szenvedését.

Szent Pál így fogalmaz: „Nekünk nem olyan Istenünk van, aki ne tudna együtt érezni velünk.” Az itt szereplő „rahamim” szó anyaméhet jelent; vagyis anyai szeretettel szeret minket.

Egy rabbinikus írásban olvassuk: „Egy apa megkérdezi fiától: Fiam, megtartottad a szent szombatot? Kósert eszel? Imádkozol? – Nem, atyám! Csak megértést és együttérzést gyakoroltam. – Gyere, gyermekem! Megáldalak!”

Jézus ezt így mondja: „Nem az üdvözül, aki azt mondja, Uram, Uram; hanem aki teljesíti Mennyei Atyám akaratát… Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok…”.

Hogyan szólítsuk meg a világ fiait, akik még nem ismerték meg Jézust? Karoljuk át őket, és bánjunk velük szeretettel és együttérzéssel!

Hofher József jezsuita szerzetes