Élményhez kell juttatnunk a gyermekeket

Katona István Jánosné Kricsfalussy Beáta hitoktató a LOGOSZ – Civilek a Barcs-kistérségi Keresztény Fiatalokért Egyesület elnöke. Közel harminc éve nagy figyelmet fordít a barcsi gyerekek és fiatalok lelki, szellemi fejlődésére. Több iskolában hitoktat, programokat, táborokat szervez tanítványainak. A megyei közgyűlés Somogy Polgáraiért Díjjal ismerte el munkásságát.

„Szabolcs-Szatmár megyében születtem, 92 éves édesanyám református, édesapám és nagyapám görögkatolikusok voltak, és engem is görögkatolikusnak kereszteltek. Egyedüli gyerek vagyok. Nagypapámat tekinthetem példaképemnek, aki körzeti orvosként példamutatóan dolgozott a járási székhelyen.

Kisiskolás koromban, az ötvenes években hittant a görögkatolikus parókián tanultam Simon György atyától, akire szeretettel emlékszem. Első szentáldozáshoz is itt járultam, ahol egy kis létszámú görögkatolikus közösség élt.

Mikor nagyobb lettem, a barátnőimmel a római katolikus templomba jártam. Abban az időben nem volt ifjúsági élet, csak a szertartásokra jártunk, de azt sem nézték jó szemmel az iskolában. Az általános iskolát és a gimnáziumot a lakóhelyünkön, Baktalórántházán végeztem. Érettségi után jogi egyetemre szerettem volna menni, de tízszeres túljelentkezés miatt nem sikerült bejutnom. Megismerkedtem a férjemmel, aki erdőmérnök volt, megkérte a kezemet, és 1971- ben összeházasodtunk. 2021-ben, házasságunk ötvenedik évében vesztettem el őt.

1983-ban férjem erdőmérnök-tanárként állást kapott Barcson, a mai Dráva Völgye Szakközépiskolában, két gyermekünkkel Somogyba költöztünk. A harmadik gyermekünk már itt született” – emlékszik fiatalkorára Katonáné Bea.

Néhány évig még otthon maradt gyermekeivel, majd óvodapedagógusi és nyelv- és beszédfejlesztő pedagógusi diplomát szerzett. Teológiai tanfolyamra iratkozott be a Pécsi Hittudományi Főiskolára, és főállás mellett a város Arany János Általános Iskolájában kezdett el hittant tanítani.

„Később a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hittanári szakát is elvégeztem. A város más iskoláiban is lehetőséget kaptam a tanításra, ovis hittant is indítottam, felnőtt katekézist vezettem. Jelenleg nyugdíjasként a város három óvodájában, egy általános iskolában és a hatosztályos gimnáziumban tanítok hittant, a plébánián pedig bérmálási felkészítőt tartok.

Az Egyházmegye mentorprogramjába is bekapcsolódtam, segítve a kezdő hitoktatókat. Legnagyobb örömöm, hogy a hittanosaim közül három fiatal lány végzi a Pécsi Hittudományi Főiskolát.

A gyerekeket próbáltam bevonni az egyházközség életébe is, betlehemezést adtunk elő, gyermek és ifjúsági keresztutat jártunk, anyák napi megemlékezést tartottunk. A 90-es évek elején néhány fiatallal elkezdtünk gitáros miséket szervezni. Templomi gitáros zenekarunk felvette a Mustármag nevet. Mára 15 zenész és 20 kórustagunk van. Egyházi ünnepeken, szentmiséken végzünk zenei szolgálatot, jótékonysági koncerteket, zenés találkozókat szervezünk, melyre egyházzenei együtteseket, kórusokat hívunk.”

Az újudvari hittantáborba évente minden korosztályból sokan jutottak el Barcsról, de az egyházmegyei szervezésű csurgói hittanversenyen, a sportnapokon is rendszeresen ott voltak és szépen szerepeltek a barcsi hittanosok.

„2006-ban megalakult a LOGOSZ – Civilek a Barcs-kistérségi Keresztény Fiatalokért Egyesület, amelynek elnöke lettem. Az egyesület összefogja a keresztény fiatalokat, közreműködik a keresztény kultúra és műveltség terjesztésében és ápolásában, hasznos elfoglaltságot biztosítunk a fiataloknak.

2007 óta saját hittantábort szervezünk, a kisebbeknek helyben napközis tábort, a nagyobbaknak Drávatamásiban ottalvós tábort változatos programokkal: sport, túrázás, kézműveskedés, játék-, dal- és tánctanulás, közös ima, éjszakai bátorságpróba, gyertyás körmenet a táborhelytől a helyi templomhoz. Az utóbbi években több mint 90 fő táborozik Mustármag táborunkban. Az együtt eltöltött hét maradandó élményt jelent, jókedv és keresztény lelkület érződik a tábor hangulatában, amihez személyes példaadással hozzájárulnak egyetemista fiataljaink és a segítő keresztény pedagógusok.

Fontosnak tartottam a gyerekek szüleivel való kapcsolattartást. Számos hittanosomnak a szüleit is tanítottam. A szülők részéről nyitottságot és bizalmat tapasztalok, hálásak a közeledésért, a gyerekeken keresztül be tudjuk őket vonni az egyházi eseményekbe, és a hittantáborokban segítőként szívesen részt vesznek.

De szomorú tapasztalatom is van, amikor az elsőáldozásra készülő kisgyereket kirakják a templom előtt az autóból, majd mise után érte jönnek.

A hittanórákon is élményhez kell juttatnunk a gyermekeket, mert fogékonyak a hitbéli dolgokra és nagy bennük a bizalom. Fontos, hogy szeretetteli légkört teremtsünk, jusson el a szívükig, amit át szeretnénk adni Istenről, Jézusról, a szentekről. A saját példaadásunk, emberségünk, hitünk megélése legyen iránymutató számukra. A humor, játékosság szintén alapkövetelmény a hitátadás során, és természetesen a napi Szentírásolvasás és ima.

Mindennapi fohászom a Zsoltárok könyve 25. fejezetének 4. verse: »Utaidat Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem!«

Az évek során fontosnak tartottam megtanítani a legkisebbeknek, miként formálható bennük a hálás lelkület, az idősebbeknél pedig mindenkor a keresztény öröm ébresztése motivál: az élet szép, mert Jézus feltámadt! Mindig szem előtt tartom a Szent Ferenc-i intelmet: »Ne sokat tégy, de azt jól!«

Úgy érzem, ezt nem tartottam be maradéktalanul, mert néha sokat tettem és nem mindig jól, de a második fele – s öröm lesz a béred – az maradéktalan, mert a béremet busásan megkaptam: az elmúlt évtizedekben valóban sok örömben volt részem.”

Rózsásné Kubányi Andrea