Négyszáz éve, 1622. december 28-án halt meg Szalézi Szent Ferenc, korának nagy apostola, püspök, teológus, nagy egyházszervező és a lelkipásztori szolgálat örök példaképe. 1567. augusztus 21-én született. Előkelő, grófi családból származott. A gondviselő Isten fényes tehetséggel, vasszorgalommal, erős munkabírással és mély lelkiséggel áldotta meg.
Kisgyermekkorától kezdve nagy érdeklődést mutatott a papi hivatás iránt. Édesapja hallani sem akart arról, hogy a fia pap legyen. A jogi pályára szánta a tehetséges gyermeket. Párizsban és Páduában jogot és teológiát tanult. A francia fővárosban a jezsuiták kollégiumában lakott. Nagyon kedvelte Szent Ignác fiait, akik szeretettel és bölcsen irányították a papság iránt vonzódó fiatalember életét. Páduában a tanulmányait jogi és teológiai doktorátus megszerzésével fejezte be.
A tudós ifjú 1592-ben Lorettóba zarándokolt. A Szűzanya segítségét kérte, hogy legyen bátorsága a papi hivatást választani. Egy év múlva már Rómában van, ahol az édesapja tiltakozása ellenére 1593. december 1-jén pappá szentelték. Teljes szívvel vállalta a szent hivatást, az Egyház hűséges szolgálatát, a lelkipásztori élettel járó örömet és szenvedést, a sikert és a keresztet egyaránt.
Főnemesi származása, a jezsuiták aktív támogatása és életszentségének híre eljutott a pápa környezetéhez is. 1602. december 8-án Genf város püspökévé szentelték, de székhelyét Annecy városba tette át. Főpásztori hivatásának tekintette az Egyház hűségében megmaradt, szétszórtan élő katolikus hívek felkutatását és pasztorálását. Az egyházmegyéjében mindenkivel törődött. Személyesen látogatta a papjait. Bátrakká, jó lelkipásztorokká akarta nevelni őket. Törődött az atyák szellemi, lelki, de tudományos képzésével is. Papi konferenciákat tartott, hogy jó és alkalmas eszközök legyenek Jézus Krisztus kezében az Isten országa építése terén. A hitoktatóktól is elvárta a megfelelő lelkiséget, felkészültséget és buzgóságot. Megszervezte a rendszeres hitoktatást, és jó hittankönyvekkel látta el őket. Az egyházmegye híveinek is jóságos atyja volt. A személyes látogatások mellett lelkigyakorlatok tartásával, az ünnepek méltó megtartásával, az életszentségre való nevelés során hitbuzgalmi könyvekkel és lelki röpiratokkal is szolgálta és segítette a rábízott lelkeket. Szalézi Szent Ferenc a főpásztori működése alatt 25 000 lelket térített vissza a katolikus egyházba. 1604-ben ismerkedett meg Chantal Szent Franciskával, akinek sugárzó lelkisége, életbölcsessége és gyakorlati tehetsége segítette Ferencet, hogy a női nem lelki vezetését is komolyan kell venni, hogy a leányokból hűséges feleségek, buzgó édesanyák vagy szent apácák legyenek.
Szalézi Szent Ferenc 1606-ban a püspökség szívében, Annecy városban a katolikus hívek, különösen az értelmiségiek számára Akadémiát, a hitet elmélyítő egyetemet alapított. 1610-ben Chantal Szent Franciskával megalapította a később híressé vált és napjainkban is áldásosan működő vizitációs nővérek rendjét.
Szent Ferenc, a hűséges püspök aktív lelkipásztori szolgálata mellett hatezer levelével, valamint Philothea és Thetimus című munkáival az elmélkedés mindennapivá válását, szeretetét és gyakorlati végzését valósította meg. Irodalmi munkásságát a francia irodalom jeles művelői között tartják számon.
A mai Svájcban és részben francia területeken áldásosan és eredményesen működő Ferenc atya tanácsaival még V. Pált (1605–1621) és XV. Gergely pápát (1621–1623) is segítette az Egyház vezetésében.
1622. december 18-án az örökkévalóságba költözött. 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták. 1887-ben egyháztanítóvá, 1923-ban az újságírók védőszentjévé nyilvánították.
Halálának 400 éves évfordulóján különös szeretettel emlékezzünk Szalézi Szent Ferencre, a katolikus Egyház nagy szentjére, aki számunkra is égi segítőnk és örök példaképünk lehet a hivatásunk vállalása és az Egyház hűséges szolgálata terén.
A Szalézi Szent Ferenc életéről szóló cikk a Keresztény Élet hetilap január 8-i lapszámában jelent meg.
- Az aradi vértanúk utolsó szavai
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút