Kezdőlap Egyéb Emlékezés Várady Lipót Árpád kalocsai érsekre

Emlékezés Várady Lipót Árpád kalocsai érsekre

Száz éve, 1923. február 18-án költözött az Örök Hazába Várady Lipót Árpád kalocsai érsek, a magyar egyház egyik legkiválóbb, nagy formátumú, buzgó és kiváló főpapja.

Temesváron született 1865. június 18-án. Teológiai tanulmányait Budapesten kezdte, majd Bécsben, a híres Augustineumban fejezte be. 1888. augusztus 16-án szentelték pappá. Az újmisés atyára igen komoly és nehéz feladat várt. Főpásztora őt nevezte ki a temesvári szeminárium tanulmányi felügyelőjének és teológiai tanárnak. A fiatal professzor tanulva tanított, melynek eredményeként 1890-ben teológiai doktorrá avatták.

Várady Lipót Árpád atya rátermettségével és hivatásának példás teljesítésével felhívta magára elöljárói figyelmét. Újabb feladat várt rá: püspöki szertartó, szentszéki jegyző, majd püspöki titkár lett. A temesvári püspökségen kinyílt előtte a világ. Papi hivatásának teljesítésével a hírneve átlépte Temesvár és az egyházmegye határát. A kiváló aulista előszeretettel foglalkozott az egyházjoggal, a papság ügyeivel, a szegények felkarolásával, a kivándorlással és a külföldön élő magyar katolikus hívek lelkipásztori gondozásával.

Papi buzgósága elismeréseként 1895-ben pápai kamarássá, 1897- ben pedig a vallás és közoktatásügyi minisztérium osztálytanácsosává nevezték ki. Országos hírnévre tett szert. Felelősségteljes és sokrétű munkájával példásan teljesítette új munkakörét. Szívének szeretetével látogatta a külföldön és a Bukovinában élő magyarokat. Ápolta lelkükben a magyarsághoz és a valláshoz való hűségüket. Segítette őket, hogy minél előbb otthonra találjanak az új hazában, de maradjanak meg hithű magyaroknak és katolikusoknak.

Szívügye volt a kikötőkben várakozó nagyszámú honfitársunk lelki gondozása. Fiumében és Hamburgban megszervezte a kikötői magyar lelkészséget, mely eredményesen látta el nehéz feladatát. Szorgalmazta a Bukovinában élő székely testvéreink hazaköltöztetését. Miniszteri osztálytanácsosként új gimnáziumokat létesített, és segítette a régebbi intézmények munkáját.

Áldásos tevékenységét jutalmazták, amikor 1898-ban cikádori apáttá, 1899-ben a temesvári székesegyház kanonokjává, 1902-ben pedig szebenikói választott püspökké nevezték ki.

Hivatása példás teljesítése mellett több hazai, megyei és országos lapban publikált. Hosszabb lélegzetű tanulmányában feldolgozta és kiadta a hazai szegényápolás történetét. A szegények aktív támogatásával élete végéig intenzíven foglalkozott.

Szorgalmazta a népmissziók tartását, a női lelkigyakorlatok végzését, a pápai enciklikák és tanítások ismertetését, a papi kongrua és a párbér ügyének rendezését. Azért is munkálkodott, hogy Magyarország fennállásának ezeréves jubileumát méltóságteljesen, az egész országra kiterjedően tudjuk megünnepelni.

Nem hatott nagy meglepetésnek, amikor a király és a Szentatya Várady Lipót Árpád választott püspököt kinevezte győri megyéspüspöknek 1911. március 9-én. Sokat szeretett volna tenni a Győri Egyházmegyében, de erre nem sok ideje volt, mert 1914. május 4-én a Kalocsa–Bácsi Érsekség metropolitája és a főegyházmegye érseke lett.

Alig foglalta el új állomáshelyét, amikor kitört a kegyetlen, véres, sok áldozatot követelő I. világháború.

Az érsek hosszúnak nem mondható főpásztorsága alatt tevékenyen és áldásosan működött. Új plébániákat, lelkészségeket és filiális egyházközségeket alapított. Sokat fáradozott azért, hogy kedves városát, Kalocsát törvényhatósági várossá nyilvánítsák. Budapesten fölépítette a háborús sérültek otthonául szolgáló Rokkanttelepet.

Az 1920. június 4-én ránk kényszerített trianoni békediktátum megkeserítette az érsek életét. A főegyházmegye elveszítette területének, papjainak és híveinek kétharmadát. Ezt a tragédiát csak Istenbe kapaszkodva tudta elviselni. Különösen kérte a Szűzanyát, akit gyermekkorától kezdve nagyon tisztelt és szeretett. A rózsafüzér titkairól írt elmélkedéseibe beleszőtte hazánk, a megcsonkított Kalocsa–Bácsi Érsekség sérelmeit és a személyes bánatát.

A róla készült festményen egy erős akaratú, a ránehezedő főpásztori keresztet méltósággal viselő, bánatos szemű, lélekben erős, de fizikálisan megtört főpásztor tekint ránk.

1921-től az egészségi állapota egyre rosszabb lett, betegsége megakadályozta, hogy részt vegyen a magyar püspöki kar konferenciáin.

A Jugoszláviához csatolt hatalmas terület lelkipásztori ellátottsága mély aggodalmat és fájdalmat jelentett szívének. Jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy a határon túlra került papjai töretlen hűséggel ragaszkodnak Kalocsához. Miután 1923. február 15-én XI. Piusz pápa rábízta a főegyházmegyétől elcsatolt terület kormányzását, a nehéz feladat súlya nagyban hozzájárult a halálához.

Várady Lipót Árpád kalocsai érsek Kalocsán, 1923. február 18-án életének 58., papságának 35., püspökségének 12., érsekségének 9. évében visszaadta nemes lelkét a Teremtőnek. A főegyházmegye és az elcsatolt rész papsága és hívei szomorú szívvel vett végső búcsút a közszeretetnek örvendő érsektől.

1923. május 16-án Budapesten a hercegprímási palotában ülésező püspöki kar szomorú szívvel és a hálás köszönet jelével búcsúzott el hazánk buzgó és kiváló főpásztorától: „Várady érsek a katolikus Magyarország egyik oszlopa volt. Kiváló tehetségével és fáradhatatlan szorgalmával megbecsülhetetlen szolgálatokat tett a katolikus egyháznak és a magyar hazának. Mint kultuszminiszteri tanácsos, győri püspök és kalocsai érsek hosszú ideig irányító szerepet játszott. Betegségét hősi lélekkel viselte s az utolsó percig nem szűnt meg dolgozni. A püspöki kar mélységes gyászát és hálás kegyeletét megörökíti a jegyzőkönyvben.”

Az elhunyt érseket nagy részvét mellett, országos gyászünnepséggel helyezték örök nyugalomra a kalocsai főszékesegyház kriptájában.

Marics József

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút

evenergy.hu