„A gyóntatófülkében fenyegetés helyett az Atya bocsánatát kell közvetíteni”

Az Úr soha nem fárad bele, hogy mindenkit a megtérésre szólítson, és ezt szelíden, atyai bizalommal teszi: így tegyenek tehát a gyóntatók is. Erre figyelmeztetett Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában, amelyet a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén mondott.

Nagyböjt ideje kedvező alkalom arra, hogy megtérjünk, közeledjünk Istenhez, fordítsunk életünkön, s nekünk ezt a kegyelmet kérnünk kell az Úrtól. A mai olvasmány Izajás könyvéből (Iz 1,10.16-20) nem más, mint valódi felhívás a megtérésre. Ferenc pápa szentbeszédében rámutatott, hogy Jézus milyen sajátos módon áll hozzá bűneinkhez. Nem fenyeget, hanem kedvesen szólít, bizalommal. „Gyertek, beszéljük meg” – így fordul Szodoma fejedelmeihez és Gomorra népéhez az Úr, aki már elmagyarázta nekik, hogy kerüljék a rosszat és keressék a jót. Ugyanígy tesz velünk is. Azt mondja az Úr: „Na, gyere. Gyertek és beszéljük meg. Beszélgessünk kicsit.” Nem ijeszt meg minket. Olyan, mint az édesapa, akinek serdülő fia valami gyerekes csínyt követett el és meg kell érte szidnia. Tudja azonban, hogy veréssel nem fog működni, bizalommal kell hozzáfognia. „Beszéljünk, vitassuk meg. Ne félj, nem akarlak megütni.” És mivel tudja, hogy fia azt gondolja: „De én csináltam valamit…”, rögtön így szól: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

Mint az apa a serdülő fiával, Jézus tehát a bizalom gesztusával közelít a megbocsátáshoz, és megváltoztatja szívünket. Így történt Zakeus és Máté esetében és így tesz a mi életünkben is, megmutatja, hogyan lépjünk előre a megtérés útján. Ferenc pápa ezután így buzdított: Mondjunk köszönetet az Úrnak jóságáért. Ő nem akar megütni és elítélni minket. Életét adta értünk, és ebben áll az ő jósága. Mindig keresi a módját, hogy megérintse a szívünket. És amikor mi, papok, az Úr helyében hallgatjuk a megtéréseket, mi is ilyen jóságosan kell, hogy viselkedjünk. Ahogy az Úr mondja: „Gyertek, beszéljük meg, nincs gond, van bocsánat”, nem pedig fenyegetve, kezdettől fogva.

Ferenc pápa ezzel kapcsolatban egy gyóntató bíboros tapasztalatát mesélte el. Ő, amikor úgy érezte, hogy valami nagy bűnről van szó, nem időzött el sokáig, hanem tovább ment, folytatva a párbeszédet. És ez megnyitja a szívet, a másik ember békében érzi magát – mutatott rá a Szentatya. Így tesz az Úr is velünk, azt mondja: „Gyertek, vitassuk meg, beszélgessünk. Fogd a megbocsátás bizonylatát, van bocsánat”.

A pápa végül e szavakkal zárta homíliáját: Így tekinteni az Úr viselkedésére, segít nekem; az apuka a fiával, aki nagynak hiszi magát, felnőttnek, de még csak félúton jár. És az Úr tudja, hogy mindannyian félúton járunk, és sokszor van szükségünk rá, hogy ezt halljuk: „Gyere csak, ne ijedj meg, jöjj. Van bocsánat”. És ez bátorít minket. Nyitott szívvel menjünk az Úrhoz: ő az apa, aki vár minket.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió