Ha megdobnak kővel…

Egy férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és félretett pénz meghozta a várva várt pillanatot. Nagy örömmel és izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is megmutathassa az „álomautót”.

Útközben megállt, hogy betérjen az egyik barátjához. Talált egy helyet, ahova beparkolhat, hátramenetbe tette az autót és nagy lendülettel elkezdett tolatni. Egyszer csak egy kő koppanását hallotta az új autóján. Hirtelen lefékezett és kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsit, s ezzel máris megsérült a gyönyörű fényezés.

A férfi kikelve önmagából elkezdett üvöltözni:

– Te normális vagy, kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól elverlek, elmegy a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások kocsiját kővel dobáld!

– Bácsi kérem, ne haragudjon! – válaszolta a fiú.

A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte, mi van körülötte. A fiúcska így folytatta:

– Elnézést, de nem tehettem mást! Túl messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam meg, hogy ne tolasson tovább.

És ekkor látta csak meg a férfi, hogy a kocsija mögött egy kerekes székkel felborult gyerek fekszik.

– Ő a testvérem, és egyedül előre ment a kerekes székkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy megállítsam önt.

Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített visszatenni a fiút a kerekes székbe. Az eset után a kocsin sohasem csináltatta meg a fényezést, megmaradt emlékeztetőnek: ha megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy valami nagy bajt csináljunk.

*

Jézus halk, szelíd hangon szól a mi szívünkhöz is. Néha nincs időnk meghallani, vagy túl elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk Őrá. Néha meg kell, hogy dobjanak kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is történik az életünk útján, kik vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az, amit éppen véghez akarunk vinni…

Rajtad múlik: figyelsz a halk szelíd hangra, vagy megvárod, amíg megdobnak kővel?