Kezdőlap A lelkiatya válaszol Hatmillió meggyilkolt magzatgyermek

Hatmillió meggyilkolt magzatgyermek

AHol vannak az édesanyák? Hol vannak a kisbabák? Az aranyos gyerekek? Hol vannak a nagy családok, ahol szinte rajzanak az egészségtől viruló, jól nevelt fiúk, leányok? Csak ennyi elsőáldozó? Csak ennyi hittanos? Csak ennyi gyerek a szentmisén? A temetéseken egy pár hozzátartozó cselleng a koporsó körül, hol van a többi gyászoló? Miért fogy hazánkban oly rémisztően a lakosság? Hová tűnik el minden évben egy kis város? Kihal az élet? Lelkiatya, mi történt?

Hol vannak a kis magyarok milliói? Szörnyű leírni, de nem lehet hallani róla: nem a sírban, hanem az abortusznak (egyéb nevei: magzatelhajtás, kaparás, küret) áldozatai. Hányan? Nálunk 1950–85 között az állampárt életszínvonal-politikájának egyik fő eszköze volt, s arányaiban és összességében történelmünkben példa nélküli magyarirtást végzett. Összesen 4135 587 magzati életet öltek meg. Sajnos az abortuszok aránya 1971-ig Magyarországon volt a legmagasabb a világon. 1959 és 1973 között minden évben meghaladta az élve születettekét. Mindent összevéve kb. hatmillió kis magyar számára édesanyja öle koporsó lett – élet helyett halál. Mennyi minősített gyilkosság. Ezt nem lehet szépíteni: az emberi magzat édesanyja szíve alatt emberi lény. Ezt ma senki sem tagadja. Istenem, ha az a hatmillió feltámadna! Pedig a lelkük él. A világ végén mindegyikük vádolja azokat, akik megölették, megölték őket.

Sajnos a feleségek, a gyermekek szülésére hivatott asszonyok elfeledkeznek életük legfontosabb hivatásáról. Amikor megesküdnek, nem családot akarnak alapítani, hanem fontos a szabadság, lehessen szórakozni, világot járni, társadalmi életet élni. A betervezett egyetlenkét, esetleg kettőcskét, az ő születésüket jó pár évvel ki kell tolni a kényelem, a jólét végett. Másik fontos cél a karrier. Haladni kell a munkahelyen. Ha gyerekeket szül, sose lesz vezető, csúnyán lemarad. Harmadik cél, hogy csinos maradjon. Mindennél fontosabb a szép alak és ruházat, hogy mindenki villanó és vágyódó szemmel nézzen utána!

De egyszer mégiscsak vállalni kell a gyereket. Rossz hallani ezzel kapcsolatban az elnevezéseket: terhes, várandós, másállapot stb. Van erre gyönyörű kifejezés: áldott állapot! Bárcsak így fognák fel az édesanyák; a gyereket ilyen áldott örömmel és lelkülettel várni.

Mennyire fontos lenne a család! Sajnos nem tudok pontos számokat mondani, de nagyon sok gyereket csak az anyja vagy csak az apja neveli – nem tudni hány gyerek él, nevelődik, helyesebben kínlódik elvált családban. Ki tudja, hány család élete inkább pokol, mint mennyország – a sok italozás, cigarettázás, veszekedés, drogozás miatt. Bocsánat a durva, bántó hasonlatért, de meg kell nézni, hogy az állatok szinte kétségbeesve keresik, ha nem találják kölykeiket, hogy szoptatják, hogy tisztogatják, nyalogatják őket.

Pedig mindezen túl legfontosabb lenne a lelki nevelés. Csak az a gyerek lesz vallásos, aki megszerette az Égieket már édesanyja ölében. Aki a legkedvesebb kézzel tanult meg keresztet vetni, kezét imára összetenni, akit a mamája vitt először, már kicsi korában szentmisére! Csak kicsit belemarkoltunk, és láthatjuk, honnan a halál lelkileg, testileg. Édesanyák, igaziak kellenének!