Kezdőlap Kiemelt Időskori humor

Időskori humor

Amikor időskori humorról beszélünk, gondolom, nagyon sokaknak XXIII. János pápa jut eszébe, aki nagyon jó humorú ember volt. Van egy reggeli imája, amely ebben a műfajban klasszikussá lett. Ebben a következőket kéri az Úrtól: „Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre oly nagy szükség van ebben a világban.”

Egy alkalommal, amikor felkereste a Szentlélekről nevezett női közösséget, az elöljáró nővér így mutatkozott be a pápának: „Isten hozta Szentatya! Engedje meg, hogy bemutatkozzam, a Szentlélek főnöknője vagyok.” A pápa így válaszolt: „Én csak Krisztus Urunk földi helytartója!”

Walter J. Gaffney így fogalmaz:

„A humor szelíd mosollyal kísért tudás. Távolságot tart, de nem cinikus, viszonylagossá tesz, de nem nevetségessé, teret teremt, de nem hagy magunkra.”

Bizony, nagyon fontos, hogy idős korban kísérjen minket a humor, hogy a kellemetlenségek közepette jót tudjunk mosolyogni magunkon, másokon és környezetünkön. Volt rendtársam, Nemes Ödön mesélte: Amikor idős korában, súlyos állapotban kórházba került, kitett egy táblát a kórterem ajtajára: „Kérem az orvosokat, ne látogassanak, mert meg akarok gyógyulni!” Biztos vagyok benne, hogy az orvosok mellett az atya humora is sokat segített abban, hogy végül is felépült.

Ha a közösségben van egy jó humorú ember, sokat segíthet abban, hogy a hangulat emelkedettebb legyen. Amikor az egyik közösségből egy jó humorú ember átkerült egy másik kommunitásba, többen megjegyezték: „Mi lesz most velünk? Ki dobja fel a közösséget, hogyha szomorkás lesz a hangulatunk?”

Rém jól esett, amikor a szegedi Bús páter Ház lakója lettem, egy rendtársam megjegyezte: „Ezután átkeresztelhetik a házat »Víg páter« névre!”

Hogy ez mennyiben igaz, arról az ott élőket kellene megkérdezni, bár az egyik elöljáróm megjegyezte: „A poénjaiddal mindig nagyon fején találod a szöget, de gondolj arra, hogy a humor néha öl!”

Hát igen! Nem mindig emel és tesz szabaddá!

A covid-járvány idején egy kedves ismerősömet temettük. Felkért arra, hogy én tartsam a temetési beszédet. „Tudod, szeretném, ha mosolygó emberek lennének jelen a búcsúztatómon, ezért téged kérlek a beszéd megtartására!” Végrendeletében kérte azt is, hogy a temetésen szigorúan színes ruhákban jelenjünk meg. Próbáltam megfelelni a kérésnek. Világos öltönyben, színes nyakkendővel, majdnem én voltam az egyetlen, aki megjelenésével teljesítette az elhunyt végakaratát. A látvány hatásos volt. A tisztelettudó gyászoló közösség közepén egy majdnem papagáj kinézetű lelkész szónokolt.

Mindenesetre ezen a délutánon kikacagtuk a halált, mint a középkorban jó néhány helyen a feltámadást ünneplő emberek elmondhatták: „Élet itt a halállal megvítt csoda csatával, és élet vezére győzött, és él!”

Hofher József jezsuita szerzetes

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek