Pál István, a bázeli, berni és környékbeli magyar katolikus hívek lelkipásztora Gyergyóújfaluban született 1968. szeptember 12-én. Ugyanott szentelte pappá 27 évvel később Tempfli József nagyváradi megyéspüspök 1996. július 2-án – István atya tehát az idei esztendőben ezüstmisés.
A Nagyváradi Egyházmegyében, Monospetriben volt az első szolgálati helye, amit öt év után szintén egy ötéves időszak követett Németországban, Illertissenben, a Keresztény Iskolatestvérek Katolikus Szerzetesrend szolgálatában.
2007-ben a Bázeli Magyar Katolikus Misszió felkérése nyomán, püspöki engedéllyel három évre megbízatást kapott a magyar közösség lelkipásztori szolgálatára, ami előbb Bázelre, majd később Bernre is kiterjedt.
„Az Élet él és élni akar – írja Ady Endre. Önkéntelenül is ez jutott eszembe, amikor az első alkalommal kapcsolatba kerültem a közösség vezetőivel, és azzal a lelkes csapattal, akik nem adták fel a jövőbe vetett reményt, sőt igazi kihívást láttak a történésekben pontosan akkor, amikor 2006-ban sajnálatos módon és váratlanul pap nélkül maradtak. A misszió vezetősége több mint egy éven át csak komoly és következetes szervezés és erőfeszítések árán tudta biztosítani annak lehetőségét, hogy vasárnaponként a templom ajtaja nyitva lehessen azok számára is, akik magyar nyelvű szentmisén szeretnének részt venni, az egyházi szolgáltatásokat is beleértve. Fáradságot és időt nem sajnálva dolgoztak a feltételek megteremtésén, töretlen hittel, és bízva az Isteni gondviselésben, hogy a Misszió a jelenlegi formájában fennmarad” – magyarázza István atya. Hozzáteszi: ebben a nehéz időszakban nagy erkölcsi segítséget jelentett nekik Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök 2007-ben tett személyes látogatása és jelenléte az Árpád-házi Szent Erzsébet égi védnöksége alatt álló bázeli közösség búcsúünnepén. „Ez alkalommal közel kétszáz katolikus hívő jelenlétében Gächter Martin bázel-solothurni segédpüspök, Kiss-Maly László esperes, Szász János plébános és jómagam celebrálhattunk szentmisét, kérve Isten áldását a közösségeinkre” – emlékezik vissza István atya.
Az azóta eltelt évek alatt számos alkalommal tartott lelkigyakorlatot, házassági előkészítőt, keresztelőt, elsőáldozást és egyszer Cserháti Ferenc püspök kiszolgáltatta a bérmálás szentségét is a közösségben. Háromszor szerveztek zarándoklatot Csíksomlyóra, és sokszor zarándokoltak pünkösdhétfőn a svájci Siebeneichba, ahol a máriapócsi könnyező Szűzanya képének másolata található.
Böcskei László nagyváradi megyéspüspök István atya megbízatását lelkipásztori feladatkörben meghosszabbította a bázeli, berni és környékbeli magyar ajkú katolikus hívek szolgálatára.
„Árpád-házi Szent Erzsébet közbenjárását és pártfogását kérve, búcsúünnepünk alkalmával is minden évben példaképnek állítottuk magunk elé őt, aki gondját viselte azoknak, akiknek nem viselte gondját senki, és aki igazi női eszmény, kedves, szép, szerelmes, boldog hitves, aki az égi Boldogasszonyi sorsot reprodukálta a földön” – idézi Sík Sándor költőt Pál István atya.
Közösségükben nagy hangsúlyt fektetnek a nemzeti ünnepi megemlékezések megszervezésére, magyar önazonosságuk erősítése és megtartása érdekében. Tavaly (2020.) március 15-e volt az első alkalom, amikor ezt nem tehették meg: a járvány miatt a templomokat bezárták, István atya pedig, aki néhány napra hazautazott Erdélybe az édesanyját meglátogatni, már nem tudott Bázelbe visszatérni, mert a határokat is lezárták. Pásztor nélkül maradt, egymásba kapaszkodó híveit húsvét előtt ezekkel a szavakkal biztatta: „Bízom benne, hogy a nagyböjti visszavonulásnak meglesz a hozadéka lelki értelemben is, és a Feltámadás öröme, a megújhodás megélésének időszaka is ránk köszönt.”
Amikor pedig világossá vált, hogy még hosszú hetekig, sőt hónapokig nem lehet együtt a közösség a bázeli Sacre Coeur-templomban, Pál István atya ezt írta híveinek Erdélyből: „Néha csak visszafele nézve látom az isteni gondviselést. Így van ez életem történéseivel, pontosabban annak egészével. Mindannyiunk számára emberpróbáló nehéz idők ezek, és egyelőre csak abban tudunk reménykedni, hogy Isten segítségével túljutunk rajta. Ilyenkor kétségkívül fontos a biztató szó, személyesen, telefonon, virtuálisan. Megnyugtató tudni azt, hogy van kire számítani, ha baj van, és elfogadni, hogy végsősoron a hajunk szála sem görbülhet Isten tudta, beleegyezése nélkül. Most mégis szomorúság van bennem… Eszembe jutnak az elmúlt tizenkét év közös történései, a képkockák, amelyek összegyűjtve egy albumban hevernek, híven őrizve a pillanatot, amelyekből összeállt egy fejezet…”
Húsvét vasárnapján István atya Nyárádszeredában misézett bázeli és berni híveinek, amit ők élő adásban követhettek. Később a gyergyószentmiklósi Szent István-templomból közvetítette online szentmiséit, köztük a pünkösdvasárnapit is, amelyen homíliájában így fogalmazott: „Isten Lelke az, aki képessé tesz bennünket a megbocsátásra, hogy fölébe kerekedjünk önző önmagunknak. Isten Lelke az, aki életre kelt, aki szabaddá tesz. Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem Isten az Erő, a Józanság, a Szeretet Lelkét adta nekünk. Képes arra, hogy mindent jóra fordítson. Kérjük Istent, hogy árassza ki Lelkét népünkre, nemzetünkre, közösségeinkre és a Kárpát-medencére. Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk, újítsd meg a Föld Szívét.”
Amint az lehetővé vált, István atya visszatért szolgálati helyére, Bázelbe, és mivel huszonöt éves papi szolgálata javarészt ehhez a közösséghez fűzi, ezért úgy döntött, hogy folyó év június 13-án, Páduai Szent Antal ünnepén Bázelben mutatja be ezüstmisés hálaadó szentmiséjét. Ezt szeretettel és hálával teli hívei körében meg is tette, ünnepi gondolataiban pedig ezek a szavak is helyet kaptak: „Isten bőséges áldását kérem közösségeinkre, szem előtt tartva a 127-es zsoltár 1. versét: »Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, az őr hiába őrködik fölötte.«”
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")