Kezdőlap Kiemelt Isten szeme és tekintete

Isten szeme és tekintete

A keresztény ikonográfiában a háromszemélyű Egy Isten egyik szimbóluma egy háromszög közepén elhelyezett szem.

A geometriai elem közepén lévő szemgolyó, kevésbé személyes, kevésbé szerető tekintetet hív elő bennem, mint egy ragyogó, mosolygó arc. Isten, aki születésem előtt már látta minden léptemet és a teremtés befejezése után azt mondta, mindez jó! Jó vagy! Ez a szem számomra inkább számon kérő és megfigyelő, semmint szeretettel gondomat viselő, bennem gyönyörködő tekintet. Figyel, hogy valóban jó vagyok-e; vagy megfeledkeztem akaratáról, törvényeiről?

Rettenetes, mikor a gyerekeknek énekeljük: „Jól vigyázz kicsi kéz, mit teszel, jól vigyázz kicsi …” . A szigorú Isten leselkedik, hogy lecsapjon ránk. A gyerekek számára egy abszolút hamis istenképet sugall a dal szövege.

Mikor hallom ezt az éneket, mindig eszembe jut egy tréfás történet:

Egy hitoktató néni felrajzolja a szimbólumot a táblára és kommentálja: „Látjátok! Ez itt Isten! Ő mindent lát és hall!”

Egy kisfiú jelentkezik és így szól a hitoktatónőhöz: „Kati néni! Rajzoljunk még egy szemet a háromszögbe! – Miért, Petikém? Mert több szem többet lát!”

Hát igen! Így alakul ki bennünk felnőtt korunkra, hogy meneküljük Isten tekintete elől. Ez a tekintet biztos nem vitte volna haza a tékozló fiút atyai házába.

A tekintet hamis személyiségbe börtönözhet minket és másokat. „Bár Isten látja bűnünket, meglátja mögötte szívünk rejtett vágyát, és megtalálja mindannyiunkban a jóság legkisebb csíráját is. Még a legromlottabb emberi lény is hordozza magában az isteni világosság nyomát és emlékét (egy anya talán ezért is szereti örökké gyermekét). Ha bezárjuk gonoszságába és az önmagáról kialakított képbe, kioltjuk benne a világosságot és a sötétségbe taszítjuk. Pozitív tekintetünkkel viszont újraéleszthetjük a lángot. Ha nem vesszük figyelembe azt a rosszat, amelynek áldozatai voltunk, akkor megadjuk a másiknak a lehetőséget, az erőt, hogy újra felkeljen, hogy megváltozzon.” (Jo Croissant)

Egy barátom mesélte: A főnöke így szólt hozzá: „Sok jót hallottam rólad, de ez számomra nem mond semmit. Én akarok meggyőződni róla, hogy igaz-e, amit rólad állítanak.”

Nyilván ez a mondat sokkal inkább a gyengeségeinket, hibáinkat hívja elő bennünk, semmint erényeinket, jó tulajdonságainkat.

„Csak a jót lásd meg testvéredben, a többit hagyd irgalmamra.” – mondja nekünk Isten. „Ahányszor negatívan, ítélettel nézünk valakire, címkével látjuk el, megakadályozzuk, hogy átalakuljon. Törekedjünk mindig arra, hogy a legjobbat lássuk meg, örüljünk annak, ami a másikban szép, fedezzük fel benne Istent. Adjon a tekintetünk életet.” (Jo Croissant)

Hofher József    jezsuita szerzetes

A cikk a Keresztény Élet hetilap március 7-i lapszámában jelent meg.

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek