Ó mennyi csönd van némely alkonyatban, Mennyi derű és mennyi nyugalom, A felhők úgy pihennek a magasban, Mint a bárányok a domboldalon. Szelíd békesség árad a világra, Meghalt a harc, a lárma, a panasz, Kinyílik a búcsú halvány virága, A nap végső csókjából fakad az. Az ember nézi az alkonyt, szivében Szeretne ő is békét … Bővebben: Juhász Gyula: Béke