Karácsonyi fohász

Helyesebben fohász a karácsonyért, mert veszélyben a decemberi ünnep, több veszély is fenyegeti. Ilyen veszély, hogy Németországban iszlám törvénykezés, a saría bevezetését, kalifátus létesítését követelik az iszlamista migránsok tömegei.

Ez jutott eszembe, miközben az ünnep közeledtével kicsit eltöprengtem, miről is lehetne-kellene írni az idei karácsonyon. Valamikor, hosszú évekkel, sőt immár csaknem két évtizeddel ezelőtt a távol-keleti karácsonyokkal kezdtem. Ha jól meggondolom, akár azokkal is folytathatnám, hiszen hol vannak már a múlt század ötvenes éveinek kínai karácsonyai, amelyekkel annak idején Pekingben találkoztam. És sajnos, hol vannak már sokan azok közül, akik azokat az írásaimat elolvashatták. A téma talán a mai fiatalokat is érdekelhetné. Olyan „apróságok”, hogy nem létezett karácsonyfa, és nagyobb dolgok, hogy nem vagy alig léteztek templomok, ahol a karácsonyfát felállíthatták volna. Bebörtönözték vagy a kínai határokon túlra, Hongkongba üldözték a papokat, a misszionáriusokat, akik térítés helyett rendszeresen megjelenő remek kőnyomatosokat adtak ki angolul, China News Analyses címmel a kínai politikai élet eseményeiről. Magam is rendszeresen olvasója voltam a kiadványoknak, sok mindent megtudhattam belőlük, amit az újságokban hiába kerestem volna. Ennek persze semmi köze a karácsonyhoz, annak viszont igen, hogy mára a kommunizmus maradt ugyan, sok tekintetben legalábbis névlegesen, de százmilliókra duzzadt a kínai keresztények száma, akik ma már nyugodtan karácsonyozhatnak. A családokban és a templomokban is. Más országokból nincsenek személyes karácsonyi élményeim. Talán az is érdekes lenne, engem legalábbis érdekelne, milyen volt itthon az 56 utáni első karácsony, mert akkoriban éltem-dolgoztam olyan tízezer kilométerre innen, Kínában, bár a hazai események nagyon is érintettek, hiszen a magyar nagykövetség, sőt a közel száz főnyi pekingi magyar „kolónia” forradalmi bizottságának elnökévé választottak. Kell-e mondanom, milyen következményekkel…

A szeretet ünnepe

Érdekes témát vetett fel karácsonyra egy kedves gyerekkori barátnőm, nevezetesen hogy miért nevezzük nagy ünnepünket magyarul – tudomásom szerint egyedül nálunk – mi, magyarok, a szeretet ünnepének. Barátnőm szerint a kommunista rendszer próbálta volna a névvel elterelni a figyelmet a karácsony vallási tartalmáról. „Lehet és akár logikus is, de igazából nem tudok ilyesmiről” – mondja erről a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakértője, akit megkérdeztem. Bárhogy történt, a szeretet ünnepe elnevezés mindenképpen megfelel a karácsony szellemiségének. Jut eszembe – mennyi minden nem felel meg manapság a karácsonyi ünnep szellemiségének!…

Így jutottam végül arra, amivel kezdtem, hogy bizony, veszély, sőt veszélyek fenyegetik karácsonyainkat, sok minden szembe megy a karácsony szellemiségével.

Nemcsak a fizikai erőszakra gondolok, bár arra is. Iszlámosodik Európa, nemcsak Németország, egész Európa. Az illegális migránsok tömegei egyelőre csak Németországban álltak elő az iszlám törvénykezés, a saría bevezetésének, kalifátus létesítésének követelésével, de bárhol megtehetik. És mi lesz, ha bárhol kikényszerítik a követelés teljesítését? Hogy finoman fogalmazzak, a vallási türelem nem az iszlám jellemzője. A kereszténység már a vallási türelem és párbeszéd útját járja. Az iszlám egyes csoportjai az erőszakot hirdetik. Mindez nagyon messze van a karácsony békéjétől, a szeretet ünnepétől. Attól az eszmeiségtől, amit a karácsony képvisel. Naponta tapasztaljuk, hogy mennyire eluralkodott az erőszak Európában. Szinte mindennaposak a késelések, de akár templomokat is megtámadnak, szentmisére igyekvő vagy onnan távozó emberekre rontanak. Érdemes elgondolkozni azon, hogy a vandalizmus manapság Európa-szerte egyfajta vallási közömbösséggel párosul. A vallási közömbösség eluralkodása „kiüríti” templomainkat, amelyek olykor szórakozóhelyekké degradálódnak. Ez akkor is szomorú, ha karácsonykor akár gondosan feldíszített karácsonyfával várják a vendégeket…

Más kérdés, hogy éppen a karácsony az, amely képes maradéktalanul megőrizni eredeti szellemiségét. Külsőségeiben is, bár ez másodlagos. A karácsonyfa feldíszítése családi esemény. A karácsony egészében is igazi családi ünnep, amely a Gyermeket, a kis Jézust is családtaggá teszi. Ezért is találó a szeretet ünnepének elnevezése. A szeretet jut kifejezésre a szülők és a gyermekek kölcsönös megajándékozásában. Bár újabban akadnak kivételek, a karácsonyi ajándék általában nem valami nagy dolog, értéke inkább abban van, hogy a kölcsönös szeretetet fejezi ki. Magam például mindig könyveket kaptam apró gyerekként, de később is, olykor húsz-huszonötöt is egy-egy karácsonyra, és ha hiszik, ha nem, mindet kiolvastam vízkeresztre, mire ismét iskolába kellett menni. Túl az ajándékokon, a karácsonyi ünnep hangulatához általában mindenki igyekszik alkalmazkodni. Összetartozás, figyelmesség az ünnep jellemzői, általában még a kisebb összekapásoktól is több­nyire tartózkodunk, ez alól inkább csak – finoman fogalmazva – bizonyos szenvedélybetegek lehetnek kivételek. Nagy kérdés, hogy viszonyul az ünnephez a vallásilag közömbössé vált ember Nyugat-Európában. Külsőségekben szerintem változatlanul. Hogy azon túl – nem tudom. Tartok tőle azonban, hogy nem vállalok túl nagy kockázatot, ha a mai Nyugat-Európában nemigen lehet felfedezni a karácsony eredeti szellemiségének őrzését…

A gyűlölet burjánzása

Ha valami szemben áll a karácsony szellemiségével – az a gyűlölet. Ez annyira közhely, hogy szinte röstellem kimondani. Mégsem hagyom ki. Már nem is a szokásos gyűlöletbeszédről van szó, amely politikai-jogi kategória, korábban már írtam róla. Hogy most rövidebben mégis megteszem, annak fő oka, hogy manapság új dimenziókat öltött a gyűlölet burjánzása. Szinte sikk lett gyűlölködni, de akár a gyűlöletbeszéd is. Mindenütt a gyűlölettel szembesülünk. Próbálok megfelelő jelzőt találni a gyűlölet jellemzésére, talán a „beteges” a legmegfelelőbb. Jelen van a gyűlölet az egyszerű emberi kapcsolatokban, fakadhat irigységből, gyűlölhetek valakit, mert jobb autója van, mint nekem, akár két autót is megengedhet magának, de számtalan egyéb példát sorolhatnék. Kimeríthetetlenek a gyűlölet lehetőségei a politikában, márpedig a politika mindenütt jelen van. Érdemes ilyen szempontból meghallgatni a parlamentben az úgynevezett napirend előtti felszólalásokat, ahol tudatosan egymásra licitálnak a felszólalók, hogy ki tud nagyobbat, ocsmányabbat mondani politikai ellenfeleiről, pusztán mert nem ért egyet velük. A gyűlölet állandó fórumai a tévécsatornák betelefonálós műsorai. Egyes csatornákat mintha ezért hozták volna létre. Vannak mindennapos betelefonálók, akik rendszeresen, újra meg újra jelentkeznek. Hallgatják politikai ellenfeleiket, hogy feleselhessenek velük. Olykor nem is haragosan, élvezettel teszik. Merem remélni, hogy legalább karácsonykor, a szeretet ünnepén valamiféle gyűlöletstopot hirdetnek vagy rendelnek el – de kinek van mersze ilyesmire?! Kell-e mondanom, hogy örökletes gyűlölet motiválja napjaink rohamosan újjáéledő antiszemitizmusát is szerte az egész világon. Szerencsére kivétel is akad, kis hazánk, Magyarország, ahol biztonságban élhet a zsidóság, ami azért is nagy dolog, mert Franciaország után nálunk található a második legnagyobb zsidó népesség. Ha már az antiszemitizmust említettem, hadd említsem itt, hogy soha nem látott szinten a keresztényüldözés Európában. Az egyik neves kutatóközpont év végi felmérése úgy fogalmaz, hogy „kőkemény keresztényüldözést importáltunk a migrációval”. Példák sokaságát lehet sorolni, hol mindenhol hanyagolják a keresztény kultúra védelmét, ósdinak nevezik a keresztény-konzervatív embereket, közösségeket, gyalázzák és kigúnyolják, aki vallásos stb. Az ilyenfajta magatartást talán még nem a gyűlölet, de érthetetlen rosszindulat motiválja, ahogy a Katolikus Egyház és általában az Egyház elleni támadásokat is. Újra meg újra szóvá teszik az „Egyházak túlzott állami támogatását”, kapva kapnak minden alkalmon, hogy bírálják a „papokat”. Van min eltöprengeni ezen a karácsonyon is…

A háborúk korszaka

A gyűlölet a háborúknak is velejárója. Olykor a gyűlölet szüli a háborút, vagy a háború szüli a gyűlöletet. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a gyűlölet utolsó stációja a háború. Minden háború ellentétes a karácsony szellemiségével.

Az idei karácsonyon azon is érdemes elgondolkozni, hogy talán soha annyi háború nem dúlt a világban, mint napjainkban. Érthető, hogy folyton és kiemelten az ukrajnaival és a gázaival foglalkozunk, mindkettőben markánsan jelen van a gyűlölet, de ugyanígy jelen van a gyűlölet palesztin, azaz iszlám oldalon a síiták és a szunniták között is. Az ukrajnai háborúban viszont, hadd fogalmazzak úgy, hogy történelmileg vagy akár a közelmúltban az oroszok és az ukránok nem mindig gyűlölték egymást.

Egyelőre nem ment át háborúba, de megint markánsan jellemző a gyűlölet a két Korea viszonyára. Nem ismerem a pontos statisztikákat, de a gyarmati rendszer felbomlása, tehát a múlt század közepe óta talán az afrikai kontinens volt a legtöbb háború színtere, Nigériában és a volt Belga Kongóban magam is tapasztaltam. Napjainkban okkal nevezi a nemzetközi sajtó világproblémának a szudáni háborút, amelyről elvétve hallunk a hazai médiában, holott már legalább 150 ezer áldozata van.

Békére és nyugalomra sok-sok országban csak áhítoznak. Az orosz–ukrán háború kapcsán sokszor felbukkant a világháború kockázata. Az atomháború, amely az emberiség létét fenyegetheti. Karácsony alkalmával azonban inkább azt érdemes megfontolni, hogy manapság megváltozott a háborúk jellege. Nemcsak a frontokon rengeteg a halott és a sebesült, nemcsak tízezrek válnak egész életükre rokkanttá, hanem városok és falvak sokasága válik romhalmazzá, otthonok százezrei dőlnek romba, és családok milliói válnak hajléktalanná, nők és gyermekek milliói halnak meg otthonaik falai között. Nekik soha többé nem lesz karácsonyuk!

Marad a kérdés, amelyet nem akarok megkerülni. Szabad-e vajon a decemberi ünnep alkalmából ilyen szörnyű dolgokról írni? Szerintem igenis szabad. Sőt kell! Igenis gondolkodni, írni, beszélni kell mindenről, ami sérti a karácsony szellemét. Az ünnep szellemének segítségével kell megküzdeni a szörnyűségekkel.

Ehhez kívánok békés, boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

P. Szabó József