Időnként érdemes elgondolkodnunk azon, mit gondolna rólunk az a gyerek, aki voltunk. Kit lelkem mélyében elrejtve hordok A gyermek mostanában nyugtalan, – A gyermek, kit csak én tudok magam, Haragszik. Sír és liheg – dobban szivembe’ szíve, Arcáról eltünt a szelíd mosoly – Ráncolja rám nagy homlokát és oly Mogorva. Én járok és csinálom, ami … Bővebben: Karinthy Frigyes: A gyermek mostanában nyugtalan