Tisztelt Lelkiatya! Negyvenöt éves, mozgásomban enyhén korlátozott nő vagyok, de teljesen önálló életet élek. Már két éve rendszeresen járok templomba, illetve igyekszem az egyházközösségi életből is kivenni magam. Csak a keresztségben részesültem, de szeretnék rendszeres hitéletet élni, és így áldozni és bérmálkozni is, amit eddig a plébánosommal sajnos nem sikerült megbeszélnem. Már két alkalommal gyóntam is, de mind ez idáig továbbra sem részesültem áldozásban. A kérdésem az lenne, hogy lehet-e egyénileg gyónnom, csak gyónnom abban az esetben is, ha áldozásban még ezután sem részesülök. Egy másik kérdésem, a betegek kenetét kérhetem-e abban az esetben is, ha nem állok jelenleg műtét előtt, nem vagyok súlyos beteg, illetve nem vagyok egészségileg rendkívüli élethelyzetben, de állapotom miatt szeretném kérni ezt a szentséget, és kell-e előtte gyónni.
Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy elindult a hit útján, igyekszik az életébe befogadni Isten szeretetét! Nagyon sok régóta hívő keresztény testvérünk közel sem tesz meg ennyit a hitéért, Istenért!
Egy felnőtt ember akkor részesülhet az Eukharisztiában, Krisztus Testében és Vérében (vagyis áldozhat), ha erre kellőképpen felkészült: ha megvan az őszinte hite, az élete is az evangélium tanítása szerinti, ismeri a hit alapigazságait, jár Szentmisére. A maga esetében ezek a feltételek szinte teljes egészében megvannak. Talán az hiányzik, hogy részletesebben megismerje a hitigazságokat, esetleg egy ilyen oktatáson részt vegyen. Azt tanácsolom, hogy a plébános atyától nagyon világosan kérdezze meg, hogy mikor lehetne elsőáldozó, és mik ennek a feltételei. Ha az atya kitérő választ ad erre, nyugodtan egy másik plébánián is kérheti az elsőáldozást.
Addig is a bűnbánat (gyónás) szentségében részesülhet, és kérheti jelen állapotában a betegek szentségét is (amelynek felvétele előtt szintén szükséges a bűnbánat szentsége).