Kérjük Isten segítségét

 Gondolatok advent harmadik vasárnapjára.

Elhatározásunk megszületése és erőink felmérése után, nem marad más hátra, mint rábízni magunkat Istenre. Még mielőtt elkezdenénk bármit is tenni, kérjük meg, Őt, a mi szerető Gazdánkat, legyen elhatározásaink megáldója és véghezvivője. Szent Benedek azt írta szerzeteseinek Regulája előszavában: „…bármi jóba kezdesz, igen állhatatos imádsággal kérjed, hogy ő vigye azt végbe, hogy ő, aki bennünket már fiai sorába méltóztatott számítani, ne legyen kénytelen valaha is szomorkodni rossz tetteink miatt.”

Ha csupán saját erőnkre akarnánk hagyatkozni törekvéseinkben, akkor előbb-vagy utóbb csődbe jutnánk. Egyedül, de még közösségben is gyöngék vagyunk. Nem azért, mert a kitartás hiányzik belőlünk, hanem mert szempillantás alatt elénk tornyosulhatnak olyan nehézségek, amelyhez kevesek vagyunk. Isten általában nem oldja meg helyettünk a problémáinkat. Viszont segít észrevenni olyan lehetőségeket, amelyek támogatnak bennünket a továbbhaladásban. Ha viszont nem kérjük, ő nem fog erőszakoskodni. Így azonban feltehetően célhoz sem érünk. Imádkozni tehát muszáj! Nem azért mert kötelező, hanem mert Isten nélkül, megszentelő és segítő kegyelme nélkül semmire sem mehetünk!

Hogyan tudnánk hajlékot építeni Őneki, ha nem kérnénk ki az Ő véleményét, tanácsát, s segítségét!? Lehetetlen. S az Ő számára sem közömbös, hogy belekalkuláljuk-e Őt terveinkbe… Uram, jöjj közelebb Te is, hadd építsünk Veled és Neked egy csodálatos hajlékot!

Az első és második vasárnapra szóló elmélkedéseket olvasva is értékes gondolatokkal gazdagodhatunk.

Forrás: vamosplebania.hu