Küldetésem, hogy a krisztusi üzenetet megismertessem minél több emberrel – vallja Darnai János atya, a veszprémi Padányi Biró Márton Római Katolikus Gimnázium, Technikum és Általános Iskola, valamint a Davidikum Kollégium lelki igazgatója. Krisztus azt mondja az embernek: szeretlek téged úgy, ahogy vagy, feltétel nélkül. S ezt közvetíteni lelki beszélgetésekben, prédikációkban a szolgálatom lényege. Teréz anya egyik mondata nagy kihívás számomra: „Kis dolgokat tenni, de azt óriási szeretettel.”
János atya életútja nehéz fordulatokkal kezdődött, de Isten gondviselése segítette. Kisbéren született, s veszélyeztetett gyerekként egyéves korában a peremartoni nevelőotthonba került, majd hatévesen Sümegen, nevelőszülőknél lelt otthonra. Sümegi nevelőinél mindent megkapott, ami tanulmányaihoz szükségeltetett. Szakkörökre járhatott, sportolhatott, táborokban vehetett részt. A vallás azonban sokáig ismeretlen világ volt számára, mivel nevelőszülei nem voltak vallásgyakorlók. Mégis Sümeghez kötődnek első hitbéli érintései.
Egyik emlékezetes élménye, mikor egy karácsonyon nevelőszüleivel sétálva a városban felmentek a ferencesek templomába, ahol hagyományosan mindig szép nagy betlehemet állítottak a barátok.
Mivel nagyon szeretett olvasni, nevelőszülei sok-sok ifjúsági könyvet halmoztak fel a könyvespolcán, s ő „falta” azokat. Úgy adódott, hogy köztük volt a Képes Biblia is, s ezt mint mesekönyvet forgatgatta, tanulmányozta. Harmadikos kora körül aztán egy naptár került a kezébe, ahol a Nap, a Hold járásáról olvasott ismertetést, s az egyik oldalon a Miatyánk szövegére bukkant.
– Emlékeztem, hogy ezt valahol már olvastam a „mesekönyveimben”, s rákeresve a Képes Bibliában meg is találtam Jézus történetei között. Csodálkoztam: hogy kerülhet egy mese a naptárba?! Nevelőanyámat kérdezve megtudtam, hogy ez egy imádság – bár e szó jelentését nem nagyon értettem még akkor. Elmondta, hogy vannak emberek, akik templomba járnak és imádkoznak. Legközelebb, mikor a nevelő nagymamámhoz mentem és szóba hoztam a témát, ő mesélt nekem bővebben erről. Bár ő sem volt templomjáró, csak alkalmanként ment misére.
Harmadikban aztán felfigyelt arra, hogy vannak osztálytársai, akik „hittan szakkörre” járnak, s szólt nevelőszüleinek, hogy ő is szeretne hittanos lenni. Be is íratták. Akkoriban épp egyháztörténelmet tanultak hittanórákon, s mivel ő többször is elolvasta a Képes Bibliát, amely történeti ívbe foglalva mutatta be az Ó- és Újszövetség eseményeit, olyan sikere lett a hittanórákon, hogy szinte minden alkalommal ötöst vagy kisötöst kapott. Pár hónap után aztán rákérdeztek társai: „Templomba miért nem jársz?” S akkor, ötödikesként ment el először a sümegi templomba misére. Kezdetben még nem nagyon értette, mi történik az oltárnál, de az átváltoztatáskor a krisztusi szeretet és jelenlét már megérintette. Hamarosan ministrálni kezdett, később főministráns is lett.
– Sok addigi benső kérdésemre ott meg a nagyböjti szentségimádásokon kaptam választ – vallja. – Ötödikesként keresztelkedtem meg, majd lettem első áldozó. Nagy József atyának, plébánosunknak nagyon hálás vagyok gondoskodó szeretetéért. Örömmel emlékezem a ministránstáborokra is meg a biciklitúrákra, melyeket az ifjúságnak szervezett. Szinte úgy érezhettem, mintha apám volna. Igazi lelkiatyát kaptam általa.
Általános iskola után a nevelőszülei jó gimnáziumot kerestek számára, így végül a Pápai Református Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Ott kezdte érezni papi elhívását is. Érettségi után ezért a Veszprémi Hittudományi Főiskolán jelentkezett a szemináriumba. Márfi Gyula érsek atya vette fel, s ő is szentelte pappá 2014-ben. Szentelési igéjéből kicsendül alázatos istenkereső élete: „Boldogok a lélekben szegények” (Mt 5,3).
Az ötéves főiskolai képzés mellett még két évet tanult Rómában az érsek atya közvetítésével. Első szolgálati helye Várpalota lett, ahol Fodor Balázs plébános mellett kezdhette meg kápláni szolgálatát. Időnként átjárt Pétfürdőre a Kolping iskolába is, ahol Balázs atya testvére, Fodor Tamás volt az igazgató. Tanulságos volt számára az a pedagógiai gyakorlat, ahogy ő foglalkozott a fiatalokkal. Két év vel később (2016-ban) a veszprémi Padányi Biró Márton Katolikus Iskolában folytatódott szolgálata. Ifjúságpasztorációs referensi feladata is megmaradt, a pápalátogatás alkalmával az ifjúsági szekció találkozását egyházmegyei szinten ő szervezte. Lelkigyakorlatokat is tart, s táborok szervezésében is részt vesz. Minden évben visz fiatalokat a Forráspontra is. Emellett a veszprémi német nemzetiségi csoport lelki vezetője s az ÉRME Bakony klub (értékmegőrző egyesület) tagja.
– Igyekszem a hitemet a szeretetben nagyon radikálisan megélni – vallja. Hálás vagyok nevelőszüleimnek, azt gondolom, a legjobb tudásuk szerint neveltek, mindenben támogattak. Hálás vagyok két hittantanáromnak, Hegedűs Ágnesnek és Fodorné Nagy Bernadettnek, akik szeretettel kísértek az Isten-ismeret útján. Megtanítottak kérdezni és válaszokat találni. Istennel való szeretetkapcsolatom megtapasztalható módon visz előre az életemben. Sokan megkeresnek hívők és nem hívők is lelki beszélgetésre. Szívesen foglalkozom párokkal is. Megrendítő tudat, hogy Isten rajtam keresztül is végbe viszi a csodáit, s munkám nyomán rendbejöhetnek felnőttek és gyermekek közötti kapcsolatok. Azt tapasztalom, hogy olykor a szeretet önmérsékletével, a hit pajzsát felöltve lehet meggyőzni a vallás és az Egyház ellen támadókat is.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")