Eurosia Fabris szegény parasztcsaládban született az észak-olaszországi Quinto Vicentino településen, 1866. szeptember 27-én. Négy évvel születése után családja Marolába költözött. Itt töltötte Eurosia egész hátralévő életét, itt jutott el az életszentségre, hősies fokban gyakorolva az erényeket a mindennapi élet körülményei között.
A kis Rosina, ahogyan a családban becézték, gyermekkorától kitűnt jámborságával és segítőkészségével. Az imádság állt mindennapi életének középpontjában. Bár iskolába csak két évig járhatott, így is megtanult írni és olvasni, ami abban az időben ritkaságnak számított, különösen a szegényebb népréteg és a nők körében. Rendszeresen olvasta a Szentírást, elsősorban az evangéliumokat, hogy minél jobban megértse és életre válthassa. Közben a falusi emberek egyszerű életét élte.
1885-ben egy szomorú, váratlan esemény hozott döntő változást a fiatal lány életébe. Nem messze tőlük két kislánnyal maradt özvegyen egy férfi, Carlo Barban. Felesége gyógyíthatatlan betegségben hunyt el. Eurosia megsajnálta a családot, különösen a kis árvákat. Néhány hónapig ingyen foglalkozott velük, amíg édesapjuk a földeken dolgozott, hogy eltarthassa a családot. A háztartásban élt Carlo kiskorú testvére és apja is. Igazán nagy szükség volt a szorgos női kezekre és a vigasztaló, együttérző szívre. Az özvegy végül megkérte a nagylelkű fiatal lányt, hogy legyen a felesége. Eurosia gondolkozási időt kért. Mint mindig, most is Isten akaratát kereste. Elsősorban együttérző, gondoskodó női szíve vezette a döntésében. Egyfajta missziót látott abban, hogy segítsen a nehéz helyzetbe került családon.
Carlo és Eurosia 1886. május 5-én kötöttek házasságot a marolai plébániatemplomban. Nem sokkal a házasságkötés után megszületett első közös gyermekük. Eurosia boldog volt, hogy átélheti az anyaság csodáját. Bár férje gyermekeit is anyjuk helyett anyjukként szerette és nevelte, mégis élt a vágy a szívében a saját gyermekek után. Öröme nem tartott sokáig, mivel első és második gyermekük is korán meghalt. Eurosia fájó szívvel gyászolta őket, de ebben a nehéz helyzetben is erőt merített hitéből. Miután második gyermeküket is eltemették, elzarándokolt egy közeli Mária-kegyhelyre. Úgy érezte, a Szűzanyával kell megosztania fájdalmát és a gyermekek iránti őszinte vágyát. Mária meghallgatta a fiatal, gyászoló anya szívből jövő imáját, sőt egy látomásban tudtára adta, hogy még hét gyermeke születik, és három fia pap lesz. Eurosia azonnal minden gyermekét Istennek ajánlotta, és ettől kezdve még inkább a hősies anyaság igazi példaképeként élt.
Anyai gondoskodó szeretete valóban nem ismert határokat. Az első világháború alatt, 1917-ben, amikor mindenütt nagy volt az ínség, unokahúga árván maradt három gyermekét is magukhoz fogadta. De nem csak saját családtagjaival törődött ilyen odaadó szeretettel. Különösen szívén viselte az árva gyermekek sorsát, akiknek száma a háború alatt szomorúan megnőtt.
Eurosia ugyanakkor a korabeli falusi asszonyok mindennapi életét élte. Ezt a hétköznapi életet szentelte meg Istenbe vetett hitével, bizalmával és áldozatos szeretetével. Életét egészen áthatotta az imádság és a szemlélődés. Az egyszerű, mindennapi dolgokban is képes volt felismerni Isten jelenlétét. A természet szépsége őszinte áhítatot és a Teremtő iránti hálát keltett lelkében. Sokat imádkozott a halottakért, kivételes kapcsolatban volt a tisztuló lelkekkel.
Az egyszerű falusi asszony mély, misztikus imaélete környezetére is nagy hatással volt. Gyermekeiben kiskoruktól igyekezett elültetni a hit és az egészséges jámborság magvait. Három fia a papi hivatást választotta, ahogyan azt a Madonna már születésük előtt megmondta. A férje első házasságából született két lány közül az egyik apáca lett.
Eurosia Barban 1932. január 8-án hunyt el gyermekei és unokái körében. Élete utolsó hónapjait ágyban fekvő betegként töltötte. Békés, derűs lélekkel készült az Úrral való találkozásra. Példát adott ezzel, hogy a halál az Istent szerető és az Ő akaratát kereső ember számára nem a vég, hanem a boldog örök élet kezdete.
A halála után „Mamma Rosaként” tisztelt Eurosia kultusza nemcsak szülőföldjén, de Olaszország határain túl is elterjedt. Különösen a gyermekáldásra vágyó házaspárok tapasztalják hathatós közbenjárását. Az Egyház 2005. november 6-án hivatalosan is boldoggá avatta. Ez volt az első boldoggá avatás XVI. Benedek pápasága alatt. Liturgikus emléknapja január 9.
A cikk a Keresztény Élet hetilap január 8-i lapszámában jelent meg.
- Hogyan beszélgethetnék őszintén a férjemmel?
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")