Rosszabb lett a fülem, mint korábban. Nem hallom, amit a gyóntató pap nekem mond, a szentmisében sem értem a szentbeszédet. Úgy látszik, le kell mondanom a szentgyónásról, a gyakori szentáldozásról; a szentmiséről is, ha nem hallom a pap imáját, prédikációját. Ezt is meg kellett érnem öregkoromra, pedig alig vártam, hogy a templomba menjek! Atyám, mit tegyek? Elfogadjam ezt a veszteséget mint Isten akaratát?
Sok öreg panaszáról írt, azért nagyon jó, hogy levelét elküldte nekem. Így módomban áll megoldani az Ön és sokak gondját.
Először is a szentgyónással kapcsolatban tudni kell: ha valamilyen okból lehetetlen a bűnöket részletesen bevallani, a pap intelmét, az elégtételt, a penitenciát megérteni, ez alól fel van mentve. Elég mutatni, hogy baj van a hallásával, beszédével, vagy mások is meghallanák bűnbevallását. Elég jelezni melléhez ért kezével, hogy őszintén bánja a bűneit. A pap megadja a feloldozást. Csak arra köteles, ha majd alkalma nyílik arra, hogy őszintén bevallja bűneit, akkor ezt meg is tegye utólag. Ez a szabály érvényes nemcsak a nagyothallókra, hanem azokra is, akik kórházban gyónnak. Tehát kár volt azon tépelődnie, nem hallván a penitenciát, milyen imát mondjon el, áldozhatott-e ezután a gyónás után, a szentgyónása, szentáldozása nem volt-e szentségtörés.
Viszont hogy őszintén kibeszélhesse magát, azt megteheti, hogy a sekrestyében vagy a lelkiatya szobájában szépen, nyugodtan, megtárgyalhat mindent. Esetleg néhány szóval le is írhatja. A pap nem veszi ezt zaklatásnak. Szívesen fordít rá időt, hiszen azért van a hívek között, mint pásztor. Tehát egyáltalán nincs gond a szentgyónással, sem a gyakori szentáldozással. Isten mentse attól, hogy a süketülő füle miatt elmaradjon az Élet forrásától, így még szomorúbb legyen!
Ami a szentmisét illeti, tudom, hogy keserves ott ülni, és semmit sem érteni. Tudom tapasztalatból, még az is rossz, ha az ember nem hall mindent. A megoldás többrétű, de semmiképpen nem az, hogy a harang szavára nem indul a templomba. Lehet panaszkodni a papnak, hogy ha lehet, a hangosító berendezésen próbáljon javítani. Az is előfordulhat, hogy a prédikáló pap nincs figyelemmel a mikrofonra, nem beszél bele. Lehet segíteni a fülbe dugható hangerősítővel is.
A legrosszabb megoldás, ha nem vesz részt a szentmisén. Arra kell gondolnia, hogy önmagában a jelenlét: ott lenni a megszentelt falak között, felnézni úrfelmutatáskor a Szent Testre és a Szent Vérre, egyesülni szentáldozáskor az Úr Jézussal, együtt lenni a hívekkel, akiket biztos szeretünk, ismerünk, óriási dolog akkor is, ha rest a hallásunk. Bízni kell abban, hogy előbb-utóbb születik valami megoldás, ami valamilyen mértékben pótolja a hallást.
Végül meg kell jegyeznem, hogy a jelenlétet a rádió vagy a tévé nem pótolja. Biztos, hogy valamit nyújt, de megvan annak a súlyos oka, amiért az Egyház ragaszkodik a személyes jelenléthez.
Arra is gondoljunk, hogy az Úr Jézus nagyon szerette és szereti a siketeket és a némákat.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
