Tisztelt Lelkiatya! Én egy Istent kereső 18 éves fiú vagyok. Mindenképpen az ősi keresztény irányzatok valamelyikéhez szeretnék csatlakozni. Dilemmába kerültem, hogy az ortodoxiát vagy a katolicizmust válasszam-e. Katolikus dogma, hogy az Egyházon kívül nincs üdvösség, de a konzervatívabb ortodoxok ugyanezt mondják az ő részükről. Kétségbe vagyok esve, hogy ne rosszat válasszak. A főbb témák, amelyek jobban érdekelnek: A filioque valóban a hitvallás megváltoztatása? Miben áll a dogmafejlődés? A pápa egyetemes hatalma és tévedhetetlensége hogyan értendő? Szűz Mária társmegváltósága (co-redemptix) mit jelent?
Kedves Levélíró! Nagyon örülök, hogy ilyen alaposan végig akarja gondolni, hogy melyik egyház az, amit valóban Krisztus alapított, és amely megőrizte az Ő tanításának és kegyelmi ajándékainak teljességét.
Mind a katolikus, mind az ortodox egyházak birtokolják az üdvösség legfontosabb eszközeit (a tiszta tanítást és a szentségeket), ezért mindkettő az üdvösség igaz és helyes útja.
1. Filioque
A „Filioque” („Hiszek a Szentlélekben… aki az Atyától és a Fiútól származik”) valóban hozzátétel a Nícea-Konstantinápolyi Hitvalláshoz. Azonban a keleti egyházatyák is beszéltek arról, hogy a Szentlélek a Fiútól kap mindent (Atanáz, Szent Epifániosz; vö.: Jn 16,14: „az enyémből veszi). Alexandriai Szent Cirill: Az Atya a forrás, a Fiú a folyó. „A Szentlélek az Atyáé, és hasonlóan a Fiúé. Kettő-jükből folyik lényege szerint, azaz az Atyától a Fiú által.” Krisztus a sajátjából adja a Lelket (vö. Jn 20,22). Szent Maximosz hitvalló szerint mindkét megfogalmazás (Nyugat: és a Fiútól; Kelet: a Fiú által) lehet ortodox (vagyis helyes és igaz). Szent Ágoston: Az Atya megadta a Fiúnak hogy a Lélek származzon Tőle is. „Ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy megadta, hogy Fiúnak is élete legyen önmagában” (Jn 5,26). „Az enyémből veszi… Minden, ami az Atyáé, az enyém is.” (Jn 16,13).
Hispániában már az V. században sokfelé befűzik a Filoque-t a credo-ba. Az ariánusok és a priszcilliánusok ellen így erősítik a Fiú istenségének állítását: a Szentlélek Tőle is származik, mint az Atyától.
A III. Toledói zsinat (589) hivatalosan befűzi a credo-ba. Átterjed Galliába és Itália egyes részeire. Nagy Károly nyomására a Frioul-i zsinat (796/7) elrendeli. Az Aix-la-Chapelle-i zsinat ezt megerősíti. A karoling teológia támadja a keletieket, hogy náluk ez a hitigazság hiányzik. Jeruzsálemben a frank szerzetesek éneklik: emiatt zűrzavar támad. Küldöttség megy Aachen-ből Rómába (809), kérik a „Filioque” beiktatását a credo-ba. III. Leó nem engedi Rómában bevezetni (a keletiek miatt): „Non cantamus, sed legimus” (vagyis: nem énekeljük a liturgiában, de hisszük, tanítjuk).
A vita kirobbanása. Photiosz elődjét, Ignácot vitatott módon teszik le a Konstantinápolyi pátriárkai székből (858). I. Miklós pápa nem ismeri el Photioszt. Róma iurisdictio-t követel Bulgáriába területe fölött (mint Dél-Itáliában és Illíriában is). I. Borisz (852-889) eleinte Rómában érdeklődik, végül Konstantinápoly mellett dönt. Photiosz levelet ír (867) a keleti pátriárkákhoz Nyugat tévedéseiről (szakáll nem viselése; böjt hosszúsága; papok házasságát tiltják; kovásztalan kenyér az eukharisztiában; Bulgária; Filioque: „szörnyű eretnekség és istenkáromlás”). Photiosz szerint: „A Lélek csak az Atyától származik.” Egy Konstantinápolyi zsinat ezután kiközösíti I. Miklós pápát. A Filioque Kelet szemében szimbóluma lesz a primátus káros voltának. A zsinatok (pl. Efezus) ugyanis tiltották, hogy valamit a hitvallásukhoz hozzátegyenek.
II. Henrik császár kérésére VIII. Benedek pápa Rómában bevezeti a credo-ban a Filioque imádkozását (1014).
Összefoglalás: A Filioque vita elsősorban nem teológiai. A Szentháromság titkát csak tapogatózva tudjuk leírni, megközelíteni. Valóban helytelen volt 1014-ben a Nícea-Konstantinápolyi Hitvallás szövegéhez bármit is hozzátenni egy egyetemes zsinat döntése nélkül. Ugyanakkor látni kell, hogy ezt nem elsősorban a pápa tette, hanem az V. századtól kezdve a hispániai keresztények a priszcilliánusok elleni küzdelmük miatt. A Hitvallás mindkét formája (Filioque-val és a nélkül) helyes. A katolikus és az ortodox egyházaknak ezt kellene elismerniük, elfogadniuk.
2. Dogmafejlődés
A hitigazságok meghaladják az ember megismerő képességét. Az egyház ezért csak lassan bontja ki a hitigazságok teljes értelmét. Így a Szentháromság-tan és a Krisztológia pontos megfogalmazásához is 4-500 év kellett (Níceai, Konstantinápolyi, Efezusi, Kalkedoni zsinatok). A dogmák nem változnak, csak a megértésük fejlődik és mélyül.
3. A pápa
Ez a legfontosabb különbség a katolikus és az ortodox egyházak között.
Jézus nyilvánvalóan Pétert tette meg az apostoli kollégium fejévé. „Te Péter vagy, azaz kőszikla, és én erre a sziklára építem egyházamat… Neked adom a Mennyek Országa kulcsait. Amit te megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is…” (Mt 16,18-19) Péter minden felsorolásban az apostolok listájának élén áll (Mk 3,16), a többi apostol nevében ő szólal meg (Jn 6,68), az első Jeruzsálemi zsinaton döntő az ő szava (ApCsel 15,7-12).
Az Ősegyház ezért Róma püspökét, Péter utódát mindig is az egész kereszténység fejének tartotta. Ezért szólhat bele Róma püspöke a korintusiak vitáiba (Kelemen pápa levele a Korintusiakhoz), ezért dönt a pápa a húsvét időpontjáról szóló vitában a III. században, ezért a pápa követei az első aláírók a Níceai zsinat aktáiban, ezért kiáltanak így a Kalkedoni zsinat atyái Nagy Szent Leó pápa levelének felolvasása után: „Péter szólt Leró által!”
A keleti kereszténység később egyre inkább a Konstantinápolyi (Bizánci, Kelet-Római) császár befolyása alá került, egyre több a politikai jellegű vita támadt a Birodalom két része között (pl. Bulgária és Dalmácia egyházi hovatartozása), Kelet és Nyugat egyre kevésbé értették egymást: ez vezetett lassan az egyházszakadáshoz, ezért utasította el végül is az ortodoxia a pápaságot.
A pápa a püspöki kollégium feje. A püspöki kollégiummal egyetértésben és velük együtt dönt – elsősorban az egyetemes zsinatokon. Rendkívüli esetekben egyedül is kihirdethet egy döntést vagy tanítást. A II. Vatikáni zsinat óta egyetlen esetben tett ilyet egy pápa (II. János Pál – 1994-ben a nők pappá szentelésének lehetőségét zárta ki).
Az egyház egységének megőrzése miatt szükség van egy személyre, aki ezt az egységet megjeleníti és őrzi. Jézus ezért rendelte a péteri szolgálatot. A történelem Őt igazolta. Amelyik keresztény egyház vagy felekezet elszakadt a pápaságtól, az önmagában is megoszlott, képtelen volt az egységet megőrizni. Így az ortodoxia számtalan nemzeti egyházzá szakadt, amelyek egymással jelentős vitákban és sokszor a teljes elutasítás állapotában vannak, a protestantizmus pedig millió ágra szakadt szét.
A pápa főségének nem lényegi része az, hogy közvetlen kormányzati hatalma legyen (ahogyan pl. a Nyugati Egyházban ő nevez ki minden püspököt). Egy esetleges ökumené esetében a Keleti (ortodox) Egyházak megőrizhetnék az kormányzati önállóságukat.
4. Társ-megváltó
A katolikus egyház nem tette magáévá a Szűzanya társ-megváltói méltóságának tanítását. Egyetlen Megváltónk van: Krisztus. A Szűzanya is az Ő megváltói művének, kegyelmének befogadója, a megváltás gyümölcséből részesedő személy.
Kedves Levélíró! Gondolkodjon leginkább a 3. ponton! Jézus valóban Pétert tette meg az apostolkollégium fejének. Ha Krisztus szándékának teljességét akarja követni, akkor a péteri sziklára épülő, a péteri szolgálatot megőrző egyházat, a katolikus egyházat kell választania.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
