Milyen mély az ember lelkivilága?

Tudatunk kiterjedése megdöbbentően kicsi: annak, ami a lelkünkben végbemegy, legnagyobb része a tudattalan réteghez kapcsolódik.

Benső énünk legjobban a jéghegyhez hasonlít, amelynek csak kis része látható. Van bennünk nagyrészt sok tudatalatti, hozzá nem férhető emlék. Azután tudat előtti felidézhető emlék, továbbá tudatkísérő tájékozódás (aki vagyok, amit csinálok), jön végül a tudat, a tudatosulás pillanata, amit most érzek, gondolok, beszélek.
Rettentő érdekes és fontos átgondolni: Mi határozza meg mindazt, ami bennünk, a személyiségünkben van? Nagyjából így lehet összefoglalni: Ki tudja, hány ősünk tulajdonsága, hajlama rejlik bennünk? Jön a fogantatás csodálatos eseménye: már akkor eldőlnek életünk fontos adottságai. Aztán a magzati életünk. Milyen szeretettel vártak? Hogyan vigyáztak ránk? Énekelt-e nekünk édesanyánk? Újszülöttkor. Hogyan éreztük édesanyánk testének a melegét, simogatását. Kisgyermekkor. Kicsi kortól a vallásos nevelés. Állítják, hogy már négyéves korára kész az ember beállítottsága. Jön a kamaszkor. Életkörülmények. Ezer benyomás a média részéről. Akkor jönnek az ember legfőbb képességei: az értelem és az akarat. Tanulni, és magunknak parancsolni tudni. Ehhez jön a legfontosabb: Isten kegyelme, a természetfölötti segítség.
Amit itt leírtam, annak igen nagy részére nem is emlékszünk, de bennünk van a tudatalattiban, hatással van viselkedésünkre. Így alakul ki az ember karaktere (személyiségünk rögzült alapvető szerkezete), vérmérsékletünk (temperamentumunk). Mindezen változtatni lehetséges, de csak korlátozott mértékben. Fontos mindezt tudni. Mert például ha őseim között voltak italosak, akkor erre jó lesz vigyáznom.

Erdődy Imre atya elmélkedése G. W. Allport: A személyiség átalakulása c. könyve alapján.