Mindenkinek a maga keresztje

Mindenki úgy érzi, az ő keresztje a legnehezebb, míg a környezetében lévők jóval könnyebb, hozzá képest szinte gondtalan életet élnek.

Egy középkori legenda beszámol arról, hogyan könyörült meg Isten egy emberen, aki sokat panaszkodott a nehéz keresztje miatt.

Elvezette őt egy nagy terembe, ahol az emberiség összes keresztje ki volt állítva, s így szólt hozzá: „Válassz ezek körül”. Talált egy egészen keskeny keresztet, de az nagyon hosszú volt. Aztán talált egy másikat is, amelyik nagyon kicsi volt, de olyan nehéz, mintha ólomból készült volna. Végül kiválasztott egyet, felvette, s akkor érezte, hogy hogy éppen azon a helyen, ahol felfekszik a vállára, egy hegyes tüske van, mely belemélyed a húsába. Valahogy minden keresztben van valami kellemetlen! Miután valamennyit végignézte, még mindig nem talált magának valót. Egyszer csak felfedezett egyet, melyet eddig észre sem vett, annyira el volt dugva a szeme elől. Ez a kereszt nem volt sem nagyon nehéz, sem nagyon könnyű, éppen olyan kézre való, mintha csak neki készítették volna. Ezt választotta magának. S mikor közelebbről megvizsgálta kiderült, hogy ez az a kereszt, amit ő eddig hordozott.

Hogy személyes hozzáállásunknak mennyire fontos szerepe van abban, hogyan tudunk megbirkózni megpróbáltatásainkkal, remekül bemutatja ez a rövid, tanulságos történet a lelkünkben lévő két farkasról.