Móricz Zsigmond: Siker és bukás

Móricz Zsigmond egy gyakran fájdalmas, ám annál is fontosabb igazságra világít rá versében, melynek mondanivalóját minden ember át tudja érezni.

Szép az, mikor szabadon szökken ki a sugár!
Mikor sudárfa lobban s lombja keres eget!
Mikor egek hasadnak a fénylő nyíl előtt!

Óh szép a siker!

Az édes légben édes érzések nyilanak,
lelkek illatja árad és boldogan özön
s ezernyi szem felragyogó lángján
és ezer sziv kirobbanó vágyán
följebb, följebb repülni
azur ég drága tükrén,
föl a Napba, a Napba!
a megdicsőülésbe!…

Óh siker édes kéje!…

De szörnyű ha a rügyre rög borul sulyosan,
ha sustorgó örvényszáj a mély felé sodor,
ha botor sors viharral söpri el a Reményt:

Óh szörnyű a bukás!

Mert tudtam volna én is lobogni fényesen!
szivemben ég a láng és erő zúg rejtekén!
De ördögök suhognak fölöttem véresen
és nem tudom kiszórni szivemnek kincseit
és nem tudom kizengeni
mert hangom fénytelen
akaratom lebénult…
mert minden ellenség…
mert vad világ…
mert meg kell semmisülni…

Szörnyű, szörnyű bukás…

Ám a siker árnyában elszunnyad az erő…
És a Bukás kohóján megacélosodik…

És a Siker-felhőből esőzik a bukás,
ám a Bukás mélyéből fel feltör a siker!…

A szép Sikernek fattya a Fekete Bukás:
és a nyomorult Bukás leánya Szüz Siker!

Mert fulladt tüz röpiti magasba a sugárt
és a sudárfát a rög börtöne lobbja ki,
és lappangó ijj repit nyilat az ég felé!…

Miért is lehetek hálás?

Ha az adott helyzetben nehezen is vesszük észre, megpróbáltatásaink gyakran csomagolt áldások, és többé teszik az életünket.

Kép: Pixabay