Uram! Fogalmam sincs róla, merre tartok.
Nem látom az utat magam előtt.
Nem tudhatom bizonyosan, hol fog végződni.
Magamat sem ismerem igazán:
úgy gondolom, a te akaratodat követem,
ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg azt is teszem.
De kívánok neked tetszeni,
és hiszem, hogy ez a kívánság valóban tetszik neked.
S remélem, hogy mindenben, amit csak teszek, ez a vágy vezet.
Remélem, sohasem fogok ettől a vágytól függetlenül bármit is tenni,
és tudom: ha így cselekszem, te a helyes úton fogsz vezetni még akkor is,
ha talán semmit sem tudok róla.
Bízni akarok benned, még ha úgy is látszik, hogy eltévedtem,
és a halál árnyékában járok.
Nem akarok félni, mert te mindig velem vagy, és sohasem fogod hagyni,
hogy egyedül szálljak szembe a rám leselkedő veszedelmekkel.
Ámen.