Nem tudom megérteni Istent…

Vallásos vagyok, mégis egyre távolabb kerülök Istentől, ugyanis sok mindent nem értek. Hogy lehet például, hogy Isten, aki a Szeretet, az Ószövetségben embereket öl meg, sőt népeket írt ki, majd ugyanez az Isten az Újszövetségben az erőszakmentességet hirdeti, az ellenség szeretetére szólít fel? Nem ellentmondás ez? A moabiták, a filiszteusok, vagy a fáraó nem az ő teremtményei? Számomra úgy tűnik, mintha tudathasadásos lenne.

Aztán, hogy lehet, hogy a Szeretet hagyja, hogy emberek szenvedjenek, haljanak meg. Mindenható, mégis a tökéletlen emberekre bízza mások életét. Ugyanez az Isten az őt szeretőknek különféle bajokat, betegségeket ad „jutalmul”, mondván: „az Isten szeretőknek minden a javukra válik”. Ez az Isten nem válaszol, néma marad, ha kérdezik, merthogy rejtőzködik. Az embert megteremti anélkül, hogy az akarná. Függetlenül attól milyen körülmények közé születik, elvárja, hogy szeresse és dicsőítse őt jóságáért, mert különben halála után örök szenvedés várja. Nagyon jól megvan nélkülünk: „mert a te boldogságod teljes a mi dicséretünk nélkül is”. Akkor minek teremtett? Csak szenvedünk, dolgozunk, sebeket kapunk és adunk, aztán meghalunk. Nem túl vonzó…

A természetet figyelve sem a szeretettel találkozik az ember. Az állatok egymást eszik, megölik a másik kölykeit, a növények a másikat elnyomva próbálnak minél jobb körülményeket biztosítani maguknak. Egyszóval akkor hol van az Isten? Számomra úgy tűnik, mintha nem nagyon törődne semmivel, és nem a szeretet lenne a mozgatója mindennek…

Kedves levélíró! A levelében nagyon sok és nem könnyen megválaszolható kérdést vetett fel. Engedje meg, hogy csak egészen röviden reagáljak egy-egy felvetésére.

Isten soha senkit sem ölt meg. Az Ószövetségben ezt csak leírták emberek vele kapcsolatban. A Biblia egyszerre isteni és emberi mű. A Bibliában olvasható erőszak jelenetei a Biblia emberi részéhez tartoznak. Isten lassan nevelte az embert, mint apa a gyermekét. A kinyilatkoztatás története során az ember csak lassan értette meg Isten igazi üzenetét. Az üzenetbe kezdetben nagyon sok emberi is keveredett. Ezért is fontos, hogy az Ószövetséget mindig Krisztus fényében és az Egyházban jelen lévő Szentlélek segítségével értelmezzük.

A Földön levő rossz nagy részének az oka az ember, az ember bűne, a világban jelen lévő Gonosz. A háború, milliók éhezése, a családok felbomlása, a gyűlölet mind az ember művei. Ezeket Isten soha nem akarta és nem akarja. Isten ezeket a vállaira vette Krisztus keresztáldozatában.

Isten alkothatott volna – elméletileg – olyan világot, amelyben semmi rossz nincs, amelyben az ember képtelen arra, hogy rosszat tegyen. Így az ember tökéletesen működő, olajozott, csillogó gépezet lenne. Ebben a világban nem volna rossz, de nem lenne benne egy szikrányi jó sem. Nem lenne benne mosoly, szeretet. Az ember pontosan azáltal tud boldog lenni, hogy átélheti azt, hogy szeret, és őt is szeretik: mégpedig nem azért, mert bárki így van beprogramozva, hanem önként, szabadon, örömmel, és még akkor is, ha ez áldozatba kerül.

A fizikai rossz (betegségek, halál, természeti katasztrófák) oka az, hogy az anyag romlandó. Ez a világ, a földi életünk nem végállapot, hanem csak arra való út, hogy megtanuljunk szeretni. Önálló egyéniséggé fejlődjünk, kezünkbe vehessük önmagunkat, és megtanuljuk önmagunkat odaadni egymásért, és odaadni az Istennek.

Az élővilágban az élet magasabb szintjei az alacsonyabbra támaszkodnak, és esetenként abból táplálkoznak. A növények magukba szívják a vizet, az ásványokat. Mintegy felélik azokat. A növényevő állatok megeszik a növényeket. A növények halála árán jöhet létre az állati élet. A húsevő állatok más állatokkal táplálkoznak. Ez nem erőszak. Nem gyűlölet hajtja az állatokat, semmiféle rossz szándék nincs bennük. Rossz a földi élőlények között csakis az emberben van. Csak az ember tud gyűlölni és gyilkolni.