Kezdőlap Egyéb Példamutató keresztény házaspár – Szent Louis és Zélie Martin

Példamutató keresztény házaspár – Szent Louis és Zélie Martin

Lisieux-i Kis Szent Teréz szüleit, Louis Martint és Zélie Guérint 2015. október 18-án iktatta a szentek sorába Ferenc pápa. Ők lettek az első házaspár, akiket együtt avatott szentté az Egyház. Isten, egymás és gyermekeik iránti igaz szeretetük, amelyet egyszerű, hétköznapi körülmények között éltek meg, ma is példaként szolgálhat minden keresztény házaspár számára.

Louis Martin 1823. augusztus 22-én született Bordeaux-ban. Családja katonai pályára szánta, ő azonban az órásmesterséget választotta. Fiatalon a szerzetesi hivatás gondolata is foglalkoztatta. Huszonkét éves korában jelentkezett a Nagy Szent Bernát-monostorba. Kérelmét azonban elutasították, mivel nem tudott latinul. 1850-ben költözött Alençonba, ahol egy óra-ékszer üzletet nyitott. Bár a szerzetesi életről idővel lemondott, továbbra is mélyen hívő, elkötelezett katolikusként élt, és naponta részt vett a szentmisén. Napjait a munka töltötte ki. Szabad idejében sokat olvasott. Szeretett utazni, horgászni.

Azélie-Marie Guérin 1831. december 23-án született Gandelainben. Saját visszaemlékezése szerint gyermekkora nem volt boldog. Különösen édesanyja szigorúsága miatt szenvedett sokat. Aggályosságra való hajlama bizonyára neveltetésével magyarázható. Az intelligens és mélyen vallásos Zélie azonban képes volt úrrá lenni szorongásain. Tudatosan vágyott az életszentségre, és ezért áldozatokra is kész volt. Fiatal lányként benne is felmerült a szerzetesi hivatás, de ezen a téren őt is csalódás érte. A kudarc után egészen a munkának élt. Huszonkét évesen már önálló csipkeverő műhelyt nyitott.

Zélie Guérin és Louis Martin 1858. július 13-án esküdtek egymásnak örök hűséget, három hónappal első találkozásuk után. Kezdettől megértő, bensőséges, érzelmekben gazdag viszony uralkodott közöttük. Házaséletüket azonban az Isten és egymás iránti igaz szeretetre alapozták. Kölcsönösen tisztelték, segítették egymást, és ami a legfontosabb, házasságukban is megőrizték mély hitüket. Mindennap részt vettek a szentmisén. Az Egyház által előírt böjtöt szigorúan megtartották, a vasárnapokat hűségesen megünnepelték, állapotbeli kötelességüket maximálisan teljesítették. Mindennapjaikat is egészen áthatotta a vallásos szellem.

Louis és Zélie a XIX. századi francia kispolgárság életét élték. Mindketten szorgalmas és tehetséges emberek voltak, szerették a munkájukat. A megkeresett pénzzel ügyesen gazdálkodtak, így anyagi gondjaik nem voltak. Hívő keresztényekként szívesen adakoztak is a rászorulók és a missziók javára.

Házasságukból kilenc gyermek született, hét lány és két fiú. A felnőtt kort azonban csak öt lányuk érte meg.

Nagy figyelmet fordítottak gyermekeik nevelésére is. Őszinte szeretetükkel és buzdításukkal a keresztény élet legnehezebb követelményeit is vonzóvá tudták tenni gyermekeik számára, képesek voltak megfékezni negatív hajlamaikat, lelkesíteni őket a jóra és a nagylelkűségre. A gyerekek személyiségének alakulására azonban elsősorban a bensőséges családi légkör, a szülők jó példája volt pozitív hatással. „A legnagyobb kegyelemnek életemben azt tartom, hogy keresztény szüleim voltak, és alapos nevelést kaptam tőlük” – vallotta Celine lányuk már felnőtt korában.

A család életébe nagy változást hozott az édesanya korai halála. Zélie évekig szenvedett mellrákban. Betegsége ellenére tovább folytatta munkáját, és anyai feladatait is lelkiismeretesen ellátta.1877. augusztus 28-án örökre lehunyta a szemét.

Zélie betegsége és halála súlyos próbatételt jelentett mind férje, mind gyermekei számára. Nem sokkal ezután költözött a család Lisieux-be, ahol Zélie öccse élt feleségével és gyerekeikkel. Ők jelentették a legfőbb támaszt ezekben a nehéz időkben a gyászoló özvegy és öt gyermeke számára.

Bár fájt a szíve, amikor lányai egymás után kolostorba léptek, nem akadályozta őket. Boldog volt, és nagy kegyelemnek tekintette, hogy minden gyermekét saját szolgálatára hívta az Úr.

Élete utolsó éveiben Louis is megtapasztalta a betegség kínjait. Súlyos mentális betegségben szenvedett, később pedig szívrohamot kapott, és egyik oldalára lebénult. A betegségével járó megaláztatások lányai számára is súlyos szenvedést okoztak, különösen mivel, Celine kivételével, nem lehettek mellette. Halálos ágyán azonban, a szemtanúk vallomása szerint, a sokat szenvedett férfi tekintetéből ismét értelem, hála és boldogság sugárzott. 1894. július 29-én fejezte be földi életét.

Isten különös módon teljesítette a Martin házaspár álmát. Fiatal korukban mindketten szerzetesi életre vágytak, de ez a vágyuk nem teljesült. Öt lányuk viszont, akiket felneveltek, valamennyien apácák lettek.

Zélie és Louis Martint 2008-ban avatta boldoggá XVI. Benedek pápa, 2015-ben Ferenc pápa pedig a szentek sorába iktatta őket.

Koncz Éva

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek