Kezdőlap Az év minden napjára Rendezett szeretet

Rendezett szeretet

Rendezett szeretet
A Biblia nem általában beszél a szeretetről, és nem a szeretetet nevezi istennek, hanem Istent szeretetnek (1Jn 4,16). Akik a házasság újradefiniálását a bibliai szeretetparancsokra és Jézus tanítására hivatkozva igyekeznek igazolni, úgy tűnik, istenítenek valamit, amit szeretetnek neveznek.

A Biblia a szeretetről szól, de nem különbségtevés nélkül. A Tóra megkülönbözteti az Isten és a felebarát iránti szeretetet. A Második törvénykönyvben megtaláljuk az istenszeretet parancsát: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!” (6,4), a Leviták könyvében pedig a felebaráti szeretetét: „Szeresd felebarátodat, mint te magadat!” (19,18)
Jézus erre a két helyre hivatkozik a főparancsról adott válaszában: „Melyik a legelső az összes parancs közül? Jézus így felelt „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” (Mk 12, 28-31; vö. Mt 22,37-39, Lk 10,26-27).

A felebaráti szeretet hasonló az istenszeretethez, de nem azonos vele. Istent teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből és minden erőből kell szeretni. A felebarátot nem így. A felebarátot úgy kell szeretni, mint önmagunkat. Tehát háromféle szeretet jelenik meg itt: az istenszeretet, a felebaráti szeretet és az önszeretet.
Sehol nem olvassuk a Bibliában az önszeretet parancsát. Az önszeretet természetes, nem kell parancsba adni. Annál inkább az ellenségszeretetet, hiszen az korántsem természetes. Jézus azonban nem kér teljesíthetetlent, nem azt mondja, hogy szeresd ellenségedet teljes szívedből, teljes erővel, egész lelkeddel. Azt sem mondja, hogy szeresd ellenségedet úgy, mint önmagad. Egyszerűen azt mondja: „szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért” (Mt 5,44). Ez sem könnyű, de legalább nem lehetetlen.

A szeretetnek tehát a Biblia szerint van mértéke, módja és iránya.

A legteljesebb szeretet az istenszeretet, azután a felebarát iránti szeretet, és végül, az előbbitől módjában és mértékében is eltérő az ellenségszeretet. Isten egy, de a felebarát és az ellenség sokféle, ezért a felebaráti szeretet és az ellenségszeretet is változatos. Van egy általános szeretet, amellyel minden egyes, Isten képmására teremtett embert szeretünk, de ehhez az általános szeretethez hozzájárul valami többlet, valami különleges az egyes szeretteink esetében. Másként szeretjük gyermekeinket, szüleinket, barátainkat, házastársunkat, munkatársainkat, szomszédainkat stb., és ezeket a szereteteket nem keverjük össze. A Biblia legalábbis nem teszi, és ha a felebaráti szeretet valamely sajátos esetéről részletesebb útmutatást ad, akkor az éppenséggel a hitvesi szerelem. E tanítás szerint a hitvesi szerelem a férfi és nő közötti kölcsönös, teljes, kizárólagos és hűséges testi, lelki, szellemi önátadás, amely nyitott az élet továbbadására.

Isten és Izrael kapcsolatát többféle képpel érzékelteti a Szentírás. Az egyik legszebb hasonlat szerint Isten a szerelmes vőlegény és Izrael az ő szerelmes menyasszonya. Az Énekek Énekét a meghatározó zsidó írásmagyarázati hagyomány ennek a menyegzői szeretetmisztikának a fényében értelmezi, az erre épülő keresztény exegézis pedig kezdettől fogva Krisztus és az Egyház, valamint Krisztus és a lélek kapcsolatára érti. A keresztények által használt görög fordításban a menyasszony egy helyütt azt kéri: „Rendezzétek el bennem a szeretetet!” (Én 2,4). Órigenész (Kr. u. 3. század) szerint a kérés a következőt jelenti:

„Kétségkívül minden ember szeret valamit, és nincs senki, aki ne szeretne valamit, ha már elérte azt a kort, amikor képes szeretni. … Ez a szeretet vagy szerelem azonban egyesekben megfelelő rendben és módon növekszik, sokakban viszont rendellenesen. Akkor mondjuk, hogy valakiben rendellenes a szeretet, ha azt szereti, amit nem szabad, vagy azt szereti ugyan, amit szabad, de vagy jobban, vagy kevésbé, mint ahogy kell. Az ilyen emberben tehát rendezetlen a szeretet; csak abban rendezett és csak abban őrzi meg rendjét, aki az élet útját járja és nem tér le sem jobbra, sem balra. Az ilyenek, úgy hiszem, nagyon kevesen vannak. (…)
Bár a szeretet lényege egy, oka és rendje sok van, ezért mondja a menyasszony: „Rendezzétek el bennem a szeretetet”, vagyis tanítsátok meg a szeretet különböző rendjeit. És ha valaki úgy gondolja, hogy ehhez még hozzá kell fűzni valamit, akkor felidézhetjük az Apostol szavait: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, mint saját testeteket, ahogy Krisztus szerette az Egyházat” (Ef 5,25.28). A férfiaknak tehát szeretniük kell ugyan saját feleségüket, más asszonyokat viszont egyáltalán nem szabad szeretniük, a legteljesebb tisztaságban és szentségben sem? Nem tartoznak azok is a felebarátok közé? Mégis, a szeretetnek a feleségre, vagy az anyára vagy a nővérre kell- irányulnia, legalábbis ha hívők és ragaszkodnak Istenhez, más asszonyra viszont semmi szeretet sem irányulhat, hiába felebarát? Ha pedig ez nyilvánvaló képtelenség, akkor a parancsolat rendelése szerint feléjük is tiszta szeretettel kell fordulnunk, továbbá természetesen rendet és megfelelő különbséget kell tennünk a szeretetben azon asszonyok között, akiket szeretnünk kell. És nagyobb tiszteletadással kell kimutatni szeretetünket édesanyánk felé, kisebb mértékben, de továbbra is tisztelettel nővéreink felé. A házastársi szeretet megnyilvánulásának sajátságos és ezektől különböző törvényei vannak. Ezen személyek után szeretettel kell lennünk minden egyes nő iránt, teljes tisztaságában, ahogyan mondtuk, érdemeinek és az okoknak megfelelően. Ugyanez a szabály vonatkozik az apára, a fivérre és a többi rokonra. ….” (Kommentár az Énekek Énekéhez, Pesthy Monika fordítása)

Heidl György
Forrás: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Unsplash