Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy „legális” imaszándék-e Isten előtt, ha valaki azért imádkozik, hogy amikor majd Isten úgy dönt, hogy meg kell halnia, ilyen vagy olyan módon halhasson meg? Magyarán szabad-e egy „szimpatikus” halálnemért imádkozni, természetesen azzal együtt, hogy legyen meg az Ő akarata? Isten meghallgatja-e az ilyen imát, vagy ilyesmiért imádkozni bűn, szentségtörés?
Konkretizálva a kérdést: gyerekkorom óta csodáltam a történelemnek azokat az (akár névtelen, akár ismert) hőseit, akiket viharos, háborús időkben pusztán a meggyőződésükért, tágabb értelemben vett hitükért, álláspontjukért ítéltek halálra és végeztek ki, és az utolsó percig bátrak és hűek tudtak maradni ahhoz, amiben hittek, és tudatosan, büszkén vállalták a sorsukat a bitó alatt vagy a kivégzőosztag előtt is. Ezt nagyon nemes és szép halálnak gondolom, mert szerintem ez egy végső, nagy jellempróba az emberre nézve, és emiatt van értelme. A magyar történelem tele van ilyen hősökkel, s én a hosszú és soha véget nem érőnek hitt békekor szülötteként már-már kicsit irigyeltem is őket, amiért nekik, a saját történelmi korukban élve és halva részük lehetett benne.
Ma, amikor félő, hogy viharos idők köszöntöttek Európára, és talán eljön a sokszor megjövendölt III. világháború is, ez a fajta tudatos halál szöges ellentétben áll a tömegpusztító fegyverek névtelen és arctalan, totálisan értelmetlen pusztításával, ami ráadásul talán készületlenül, álmában, vagy méltatlan helyzetben éri az áldozatait.
Szabad-e úgy imádkozni, hogy habár, mint a legtöbb ember, élni szeretnék, ha az Úrnak nem terve velem, hogy megéljem a következő békekort, akkor ne ilyen névtelen-arctalan-értelmetlen halált adjon, hanem fordítsa úgy a sorsomat, hogy megtapasztalhassam a hősi halál vizsgáját, ami gyerekkorom óta vonzott? Avagy Isten haragszik ezért, és bűn, mert a nemes halál végső soron az emberi büszkeség és egoizmus kívánsága?
Kedves Levélíró! Különleges, ugyanakkor nagyon szép és értékes a levelében az, hogy vágyik a hősies halálra, a vértanúságra, életének bátor feláldozására. Úgy gondolom, hogy minden hiteles keresztény emberben, sőt igazából minden jóakaratú és erkölcsi értékek mentén élő emberben meg kell, hogy legyen a készség, hogy ha kell, feláldozza az életét a hitéért, a szeretteiért, a hazájáért vagy a legalapvetőbb emberi értékek védelmében. Örülök, hogy Önben ez a vágy, ez a készség megvan. Őrizze ezt, és igyekezzen nap mint nap megélni kis meghalásokban, amikor meg kell halni a kényelemnek, az önzésnek, a bűnnek, hogy szeretetben, Istenben élhessünk. A vértanúság vágya ne legyen felmentés a nap mint nap megélt valós, hiteles, szép élet alól!
A vértanúság ajándék. Nem lehet direkt módon törekedni rá. Kérheti néha ezt a kegyelmet, de ne ez legyen az imádságának fő hangsúlya! Sokkal inkább kérje a hűség, a nagylelkűség kegyelmét a mai napra!
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
