Napjainkban, amikor Földünk klímaváltozását tapasztaljuk, szomorúan látjuk, hogy egyes növényeink mennyit szenvednek a szárazságtól, a forróságtól vagy az árvízszerű felhőszakadásoktól. Nagy feladat hárul az akadémikusokra, a növénynemesítőkre és mezőgazdászokra, hogy olyan növényfajtákat hozzanak létre, melyek jól tűrik majd a Földünk felmelegedését és az éghajlati változásokat.
Olyan európai hírű növénynemesítő katolikus papra emlékezünk, akinek híre és munkájának gyümölcse Amerikába is eljutott.
Száz éve, 1923. augusztus 6-án, életének 71. évében hunyt el Holicson Agnelli József katolikus plébános, a város lelkipásztora, a híres mezőgazdász és növénynemesítő, aki munkásságával gazdagította a magyar felfedezők hírét, és tevékenyen járult hozzá a hasznosabb és bőven termő új haszonnövények elterjedéséhez.
Agnelli József 1852. február 23- án született Szakolcán, hazánk egykor legnyugatibb fekvésű, híres városában. A határt jelentő Morva folyó melletti városban az utca porában, játszva tanulták meg a gyerekek a magyar, a tót és a német nyelvet. Diáktársa volt Csernoch János bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek (1852–1927.
Szakolcán született Álmos herceg fia, II. (Vak) Béla (1108–1141). A város középkori templomát 1397-ben szentelték fel Szent Mihály főangyal tiszteletére. A mai plébániatemplomát 163l-ben építették.
Szakolca város lelki buzgóságával és a szerzetesek sokrétű, színes életével méltán vált híressé hazánkban. A ferencesek 1467-ben telepedtek le a városban. A jezsuiták 1660-tól 1773-ig, a rend feloszlatásáig eredményesen működtek Szakolcán. A pálosok 1660-tól 1786-ig, a karmeliták 1669-től 1786-ig, a szerzetesek feloszlatásáig éltek a városban.
Az irgalmas szerzetesek 1796- ban találtak otthonra Szakolcán. Átvették a jezsuiták templomát, a rendházat és a híres patikát.
Szakolcán, a híres Királyi Katolikus Gimnáziumban (1684–1918) tanított Ádám Jenő zenetudós, zeneszerző, és nagy költőnk, Juhász Gyula.
Agnelli József, aki feltehetőleg együtt ministrált Csernoch Jánossal, középiskolai tanulmányait Szakolcán, a teológiát Esztergomban végezte. 1876-ban szentelték pappá.
Káplánként működött 1876– 1877-ig Laksárújfaluban, 1877–1883- ig Holicson.
Már káplán korában elmélyült a növények nemesítésében és az új fajták kialakításában.
Példaképe volt a világhírű ágostonrendi szerzetes, a brünni kolostor apátja, Johann Georg Mendel (1822– 1884), aki az örökléstan alaptörvényeit fedezte fel.
Amikor Agnelli atya 1883-ban egy kis település, Csári plébánosa lett, a lelkipásztori szolgálat buzgó teljesítése mellett még jobban elmélyült a növénynemesítés érdekes, izgalmas és látványos világában.
Hosszú évek alatt több gabonafajtát, kukoricát, dinnyét és 20 burgonyfajtát hozott létre, melyek közül a Magyar Kincs és a Parasztkedvelő fajta Ausztriában, Németországban és Franciaországban is a földművesek kedvence lett.
Agnelli atya igen komolyan foglalkozott az ipari növények és a gyógynövények nemesítésével és hasznosításával. Életében komoly változást jelentett az 1914-es esztendő, amikor az egykori diáktársa, Csernoch János esztergomi érsek Holics város plébánosává nevezte ki. A korábbi káplán örömmel foglalta el új állomáshelyét, ahol a szintén háromnyelvű városban két káplánjával buzgón és eredményesen lelkipásztorkodott.
Holics városban, a 18. század derekán a Czobor család kastélyát és birtokát Mária Terézia királynő vette meg. A férje, Ferenc császár mintagazdaságot hozott létre, és európai hírű majolikagyárat alapított, melynek termékei híressé tették Holicsot.
Agnelli atya kutatási munkái és eredményei számos hazai és külföldi lapban – német és magyar nyelven – megjelentek. A maga korában méltán felzárkózott hazánkban és Európában Johann Mendel apát mögé.
A buzgó plébános és tudós mezőgazdász igen szerény ember volt annak ellenére, hogy érdemeit már saját korában is elismerték. 1896-ban a budapesti milleniumi kiállításon a magyar kormány díszoklevéllel tüntette ki. Sokkal nagyobb kitüntetést is megérdemelt volna, és jellemző, hogy kitüntetéséről a magyar lapok mellett külföldi – német, francia és angol nyelvű – folyóiratok is megemlékeztek. Európában és Amerikában hosszasan méltatták a magyar nemesítő tudományos és eredményes munkásságát.
A szántóföldek, rétek és konyhakertek ismerője saját gazdag mezőgazdasági eredményeit két könyvében is közkinccsé tette.
1893-ban Szakolcán, német nyelven jelent meg növénynemesítő kutatásainak összegezése.
Sopronban, 1915-ben A gyógy és műszaki növények termesztése c. műve jelent meg, melyben szorgalmazta az egészségügy és az ipar érdekében a fontos növények ismeretét, termelését és felhasználását.
Halálának 100. évfordulóján szeretettel emlékezzünk az elfeledett, de korának híres, tudós papjára, aki tehetségével és szorgalmával önzetlenül szolgálta a korszerű mezőgazdaság ügyét.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")