Kedves Lelkiatya! Beleszerettem egy nárcisztikus, személyiségzavarban szenvedő emberbe. Rá kellett jönnöm és megtapasztalnom, hogy képtelen érzelmeket táplálni, és csak én adok folyamatosan, de vissza nem kapok. Tudom, hogy ott kell hagynom, de kötődöm hozzá. Mit tegyek?
Kedves Levélíró! Az érzelmeknek igen nehéz parancsolni. Próbálja azt tudatosítani önmagában, hogy ezzel az emberrel nem fog tudni egy szép, harmonikus, kölcsönös szeretetkapcsolatot, életszövetséget kialakítani. Igen sok boldogtalanságot, nehézséget okozna mindkettőjüknek a házasság, hiszen a házasság lényege a kölcsönös önátadás, ám ez önök között nem tudna megvalósulni. (Ha az illető férfi esetében a nárcisztikus beállítottság súlyos, akkor ő nem is tud érvényes katolikus házasságot kötni.)
Valahol olvastam, hogy ahogyan valaki beleszeret (’belezúg’) valakibe, úgy meg lehet próbálni magát kizúgatni is. Menjen fel egy magas hegyre, kiáltsa, mondja ki a fájdalmát! Próbálja elevenen elképzelni azt a fájdalmat, amit egymás mellett éreznének 8-10 házasság után!
Imádkozzon azért, hogy találjon rá egy igazi férjre, aki valóban tudja önt szeretni, és akit ön is szeretni tud egy életen át!