Amikor 997-ben a művét befejezetlenül hagyó Géza fejedelem a sírba szállt, nagy teher nehezedett a fiatal keresztény fejedelem, István vállára. Hazát és keresztény vallást kellett adnia egy szétszórtságban élő, többnyire még pogány népnek.
Az állam- és egyházszervezés nem nélkülözhette az őszinte és mély vallásosságot, az európai műveltséget, az államférfihez illő méltóságot, bölcs életszemléletet, az őszinte keresztény külpolitikát és a diplomáciai kapcsolatok felvételét, kiszélesítését és általánossá tételét Európa országai között.
Az uralkodásra felkészített, az életszentségre mindvégig törekvő István fejedelem alkalmassá vált arra, hogy nemzetünk uralkodója és egyházunk apostola legyen.
A fiatal és valóban tehetséges fejedelem alig kezdte meg az uralkodását, amikor fegyverrel kellett megvédenie önmagát, családját és az országot Somogyország urával, a lázadó Koppány herceggel szemben. A nagyfejedelmi méltóságra törekvő lázadó leverése után a győztes fejedelem olyannyira megszilárdította az ország belső rendjét és olyan sikeres külpolitikát folytatott, hogy hazánk lassan kezdett beilleszkedni a keresztény Európa népeinek közösségébe. De ehhez az uralkodó számára szükség volt királyi koronára.
Szent István nem a német-római császártól, nem is a görög császártól, hanem Jézus Krisztus földi helytartójától, II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát. 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén megtörtént a fejedelem királlyá koronázása Esztergomban.
A kor államjogi felfogásában a koronázás szertartása a királyi jogok világi és egyházi törvényesítését jelentette. Nemzetközi kihatásában pedig nyomatékosan hangsúlyozta azt a szándékot, hogy hazánk a keresztény Európa egyik önálló és független állama akar lenni.
Uralkodói hatalma megszilárdítása után Szent István jó kapcsolatot épített ki Európa uralkodóival, hogy a népek és nemzetek egymásnak ne ellenségei, hanem barátai és a hitben testvérei legyenek.
Szent István király a nyugati egyház elkötelezett apostoli uralkodója lett, aki örömmel vette Ajtony fejedelem, Maros-vidék ura elhatározását, amikor 1002 után a bulgáriai Vidinben megkeresztelkedett és az uralkodási területén görög egyházi szervezetet kezdett kiépíteni.
1003-ban erős kézzel rendet teremtett Erdélyben, amikor leverte a lázongó Gyula fejedelmet.
1003-ban támogatásával lelkesítette a hazánkban hittérítő tevékenységet folytató Querfurti Brunó szerzetest (Bonifác atyát).
Hazánk és a Szentszék kapcsolata már 955 óta egyre jobb és virágzóbb lett. 1003 és 1009 között Szent István király és Gizella királyné egy szép, művészi kivitelezésű és igen értékes palástot adományozott XVIII. János pápának. Nagy szomorúságunkra a palást később a metzi Szent Arnulf-apátságba került, ahol megsemmisült.
Egyháztörténeti szempontból igen fontos dátum 1007. november 7-e, amikor Asztrik esztergomi érsek részt vett a Frankfurti Zsinaton.
1008-ban (más források szerint 1028-ban) a Bulgáriában kereszténnyé lett Ajtony fejedelmet, aki hűtlenné vált a királyhoz, Szent István Csanád vitéz fejedelmével legyőzte. A lefoglalt uradalmat Csanád kapta meg, mely területen Szent István megalapította a csanádi püspökséget. Az egyházmegye első főpásztorává Szent Imre herceg nevelőjét, Szent Gellért bencés apátot nevezték ki.
1009-ben az uralkodó kiadta a II. Törvénykönyvét, mely szervesen illeszkedett az európai jogrendszerhez.
1116. május 6-án az a kitüntetés érte hazánkat és a magyar egyházat, hogy Asztrik esztergomi érseket kérték fel, hogy szentelje meg a bambergi székesegyház egyik oltárát. A bambergi dómban láthatjuk napjainkban is a fiatal Szent István királyt ábrázoló lovasszobrot.
1118-ban komoly harcok dúltak a lengyelek és magyarok között a Morva és a Vág folyók mentén. A két ország közti ellentét békekötéssel ért véget, melynek következtében visszakaptuk a lengyelek által elfoglalt területet.
1018 és 1026 között István király hírneve és keresztény uralkodóhoz illő életszentsége és áldozathozatala túllépte az európai országok határát, amikor a Szentföldre utazó zarándokok számára fölépítette a ravennai, római, konstantinápolyi és a jeruzsálemi zarándokházakat, és megnyitotta a Nyugatról Magyarországon keresztül Jeruzsálembe vezető zarándokutat.
Amikor 997-ben a művét befejezetlenül hagyó Géza fejedelem a sírba szállt, nagy teher nehezedett a fiatal keresztény fejedelem, István vállára. Hazát és keresztény vallást kellett adnia egy szétszórtságban élő, többnyire még pogány népnek.
Az állam- és egyházszervezés nem nélkülözhette az őszinte és mély vallásosságot, az európai műveltséget, az államférfihez illő méltóságot, bölcs életszemléletet, az őszinte keresztény külpolitikát és a diplomáciai kapcsolatok felvételét, kiszélesítését és általánossá tételét Európa országai között.
Az uralkodásra felkészített, az életszentségre mindvégig törekvő István fejedelem alkalmassá vált arra, hogy nemzetünk uralkodója és egyházunk apostola legyen.
A fiatal és valóban tehetséges fejedelem alig kezdte meg az uralkodását, amikor fegyverrel kellett megvédenie önmagát, családját és az országot Somogyország urával, a lázadó Koppány herceggel szemben. A nagyfejedelmi méltóságra törekvő lázadó leverése után a győztes fejedelem olyannyira megszilárdította az ország belső rendjét és olyan sikeres külpolitikát folytatott, hogy hazánk lassan kezdett beilleszkedni a keresztény Európa népeinek közösségébe. De ehhez az uralkodó számára szükség volt királyi koronára.
Szent István nem a német-római császártól, nem is a görög császártól, hanem Jézus Krisztus földi helytartójától, II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát. 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén megtörtént a fejedelem királlyá koronázása Esztergomban.
A kor államjogi felfogásában a koronázás szertartása a királyi jogok világi és egyházi törvényesítését jelentette. Nemzetközi kihatásában pedig nyomatékosan hangsúlyozta azt a szándékot, hogy hazánk a keresztény Európa egyik önálló és független állama akar lenni.
Uralkodói hatalma megszilárdítása után Szent István jó kapcsolatot épített ki Európa uralkodóival, hogy a népek és nemzetek egymásnak ne ellenségei, hanem barátai és a hitben testvérei legyenek.
Szent István király a nyugati egyház elkötelezett apostoli uralkodója lett, aki örömmel vette Ajtony fejedelem, Maros-vidék ura elhatározását, amikor 1002 után a bulgáriai Vidinben megkeresztelkedett és az uralkodási területén görög egyházi szervezetet kezdett kiépíteni.
1003-ban erős kézzel rendet teremtett Erdélyben, amikor leverte a lázongó Gyula fejedelmet.
1003-ban támogatásával lelkesítette a hazánkban hittérítő tevékenységet folytató Querfurti Brunó szerzetest (Bonifác atyát).
Hazánk és a Szentszék kapcsolata már 955 óta egyre jobb és virágzóbb lett. 1003 és 1009 között Szent István király és Gizella királyné egy szép, művészi kivitelezésű és igen értékes palástot adományozott XVIII. János pápának. Nagy szomorúságunkra a palást később a metzi Szent Arnulf-apátságba került, ahol megsemmisült.
Egyháztörténeti szempontból igen fontos dátum 1007. november 7-e, amikor Asztrik esztergomi érsek részt vett a Frankfurti Zsinaton.
1008-ban (más források szerint 1028-ban) a Bulgáriában kereszténnyé lett Ajtony fejedelmet, aki hűtlenné vált a királyhoz, Szent István Csanád vitéz fejedelmével legyőzte. A lefoglalt uradalmat Csanád kapta meg, mely területen Szent István megalapította a csanádi püspökséget. Az egyházmegye első főpásztorává Szent Imre herceg nevelőjét, Szent Gellért bencés apátot nevezték ki.
1009-ben az uralkodó kiadta a II. Törvénykönyvét, mely szervesen illeszkedett az európai jogrendszerhez.
május 6-án az a kitüntetés érte hazánkat és a magyar egyházat, hogy Asztrik esztergomi érseketkérték fel, hogy szentelje meg a bambergi székesegyház egyik oltárát. A bambergi dómban láthatjuk napjainkban is a fiatal Szent István királyt ábrázoló lovasszobrot.
1118-ban komoly harcok dúltak a lengyelek és magyarok között a Morva és a Vág folyók mentén. A két ország közti ellentét békekötéssel ért véget, melynek következtében visszakaptuk a lengyelek által elfoglalt területet.
1018 és 1026 között István király hírneve és keresztény uralkodóhoz illő életszentsége és áldozathozatala túllépte az európai országok határát, amikor a Szentföldre utazó zarándokok számára fölépítette a ravennai, római, konstantinápolyi és a jeruzsálemi zarándokházakat, és megnyitotta a Nyugatról Magyarországon keresztül Jeruzsálembe vezető zarándokutat.
1018-ban Baszileiosz bizánci császár szövetségében megtorló háború zajlott Sámuel bolgár cár ellen, mely fényes győzelemmel végződött. A nagy hadizsákmányból alapította meg Szent István király a székesfehérvári prépostságot, és megkezdték a királykoronázó székesegyház építését. A háború lezárását jelentő békeszerződés által hazánk határos lett a hatalmas bizánci birodalommal.
1026-ban II. Konrád német király, a későbbi császár elűzte Velencéből Szent István sógorát, Ottó Orseolo dózsét és fiát, Pétert, a későbbi magyar királyt. A dózse elűzését István király azzal torolta meg, hogy nem engedte hazánkon átutazni Werner strassburgi püspököt, II. Konrád német-római császár követét.
1030 júliusában elérkezettnek látta az időt II. Konrád császár, hogy nagy és korszerű hadseregével hazánkra támadjon és uralma alá hajtsa Dunántúl jelentős részét. Az ellenség Esztergomig nyomult előre. Szent István – főleg Szent Imre vezetésével – a magyar sereg kiverte hazánk területéről a betolakodókat. Egészen Bécsig üldözték őket. A békekötés értelmében a Lajta és a Fischa folyó köze, valamint a Morva folyó partja Magyarországhoz került.
1031-ben nagy siker koronázta a magyar király diplomáciai kapcsolatát és béketörekvését, amikor II. Konrád császár nevében a fia, III. Henrik német király békét kötött Szent Istvánnal. Joggal vallhatjuk, hogy Szent István állam- és egyházalapító tevékenysége hazánkban és Európában minden tekintetben a fejlődést és népünk számára az életet, a biztos jövőt jelentette. Olyan kiváló uralkodó volt, akinek tettei kitörölhetetlenek magyar nemzetünk emlékezetéből. A földrajzi adottságainkból eredő alapokra az ő bölcsessége, uralkodói zsenialitása és életszentsége építette föl Európában magyar államiságunk és kereszténységünk szilárd és erős országát.
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")