Kezdőlap Kiemelt Szentgyónás

Szentgyónás

Nagyon boldogok lehetünk, hogy az első húsvét napján Jézus nekünk ajándékozta ezt a csodálatos, lelki békét adó szentséget. Nagy íróinktól (pl. a református Jókai és Móricz) olvashatjuk, hogy a gyónást nagyra értékelik, és hiányolják a többi felekezetnél. Míg az egyéni bűnbánat ingoványos talajon áll szubjektív volta miatt, addig a szentgyónás, ha őszinte, akkor teljes tisztuláshoz, lelki békéhez vezet.

A házasságkötések csökkenése és a válások miatt sokan hangoztatják, hogy válságban a házasság. Nem a házasság szentsége van válságban, hanem maguk az emberek. Egyre kevesebben gyónnak, de ez se a szentgyónás szentségének válságát mutatja, hanem a mai emberek lelki válságát, a megfogyatkozott hitű és a gyónás szentségét nem értő megkereszteltek válságát.

A bűnbánat szentsége óriási kincs és nagy öröm kiváltója. Nézzük csak a Bibliát! Minden megtérést, „gyónást” nagy öröm kísér, nagy lakoma kapcsolódik hozzá. Első helyre kívánkozik a tékozló fiú megtérését, „gyónását” ünneplő lakoma; Lévi, a vámos is lakomára hív sokakat a megtérése után; Mária Magdolna egy lakoma közben nyilvánítja ki megtérését, utána pedig asztalánál látja vendégül az Urat. Zakeus az esti lakomán jelenti ki megrendítő „elégtételét”. Napjainkban, sajnos, sok plébánián alig van gyónó. Azt is látom olykor a gyóntatószékből kilépőkön, hogy savanyú arccal lépnek ki, majd úgy vonulnak oda áldozni – Beöthy Tamás jezsuita atya szavai szerint –, mint akik vágóhídra sorakoztak fel. Pedig túlcsorduló örömnek kellene szívükben lenni!

Az evangélium görög szó. Jelentése: örömhír. Vajon örömhírré válik-e a bűnbánat szentsége, mely éppen azt a szenzációs örömhírt hirdeti, hogy van bocsánat a bűnre? Figyeljünk csak meg egy ilyen templomi hirdetést: „holnap du. 5-kor gyóntatás!” Egészen biztos, hogy csak nagyon kevés arcon fog felvillanni boldog mosoly. Nem fogják a papot megrohanni…

Akik még gyónnak, azoknál is gyakori a kis és nagy bűn közötti különbség fel nem ismerése, vagy a nagy bűneiket nem is veszik észre. Volt valaki az egyik faluban, akiről szinte az egész falu tudta, hogy haragban van a fiával, mégis, amikor bejött gyónni, állította, hogy nincs semmi bűne. Erre – a feloldozhatóság végett is – legalább egy bűnt akarok belőle kiszedni, és megkérdezem, hogy haragszik-e valakire. Mire ez a válasz: „Még arra is haragszom, aki haragszik.” Viszont más hívőknél van ennek olyan variációja, hogy jelentéktelen bűnt vall be (pl. ima közben elaludt), akkor, amikor súlyos bűnét képtelen észrevenni önmagában. Hasonló eset az, hogy valaki nyugodtan és rendszeresen áldozik, s közben valamelyik családtagját gyűlöli, semmi szeretet nincs benne irányába. Anthony De Mello ezt szellemesen fogalmazta meg a Kapcsolat című könyvében: „Ha a szexualitáson kívül van valamilyen érzés, amit mi, papok különösen hajlamosak vagyunk elfojtani magunkban, akkor az a neheztelés érzése. Találkozhatunk olyan papokkal, akik a legőszintébben azt állítják magukról, hogy senkire sem haragudnak, és mindenkit szeretnek, de akik beszédükkel és cselekedeteikkel öntudatlanul is elárulják a keserűségüket, sértődöttségüket és neheztelésüket.” Persze, ez nemcsak papoknál van így, hanem igényesebb lelki életet élő híveknél is.

Nemegyszer találkoztam egy nagy tévedéssel, amit könnyen ki lehetne küszöbölni. Vannak sokan, akik soha nem gyónnak, de minden vasárnap áldoznak. Közülük kérdeztem meg múlt héten valakit: „Talán más faluban szokta végezni a gyónását?” Sejtettem, hogy megint ilyen választ fogok kapni: „De hát én minden mise elején gyónok a többiekkel.”

Megfigyelhetjük, a vallást azok szokták elvetni, lenézni, sőt gyűlölni, akik nem ismerik vagy félreismerik. Ez áll a gyónásra is, mely megtapasztaltatja velünk Istenünk hatalmas jóságát. Aki jól ismeri a gyónás funkcióját, aki tud jól gyónni, akinek lelki vezetésre is szolgál, aki érezte már többször is, hogy egy súlyos bűnöktől megszabadító gyónás után milyen édes béke és öröm tud költözni a lélekbe, az örül, hogy katolikusnak született. Mert még mázsás terhektől is meg tud szabadulni a gyónásban. Az nem fogja mondani ezt az igazságtalan sületlenséget: „Az a rossz a katolikus vallásban, hogy van gyónás.” Az ugyan igaz, hogy nehéz egy szintén gyarló papnak elmondani bűneinket, és benne Jézus helyettesét látni. A sátán visszaadja ilyenkor, amit a bűn elkövetésekor elvett: a szégyenérzetet.

Jár a falunkba egy természetgyógyász, akinek az állításán érdemes elgondolkodni. Azt állítja, hogy azoknál sikeres, tökéletes az ő gyógyító munkája – akár rákbetegség esetén is –, akik életgyónást is végeznek. Azért, mert a teljesen megtisztult lélek a beteg testet hozzásegíti a gyógyuláshoz. Hiszen test és lélek egybecseng. Ahogyan „ép testben ép lélek”, hasonlóképpen az ép lélek ép testhez segít. Ezt a hasonlatot használja: mikor a rozsdás kaput kifestjük, akkor nem a rozsdára mázoljuk azonnal az új festéket, hanem előbb lekaparjuk a rozsdát. És csak a rozsda eltávolítása után kezdjük a festést.

Amikor egy papi gyűlésen panaszkodtunk arra, hogy a gyerekek unják, nem szeretik a hittanórát, az egyik atya ekképp védte meg a hittanosokat: „Ne csodálkozzunk azon, hogy a gyerekek unják a hittant. Mert ha mi, hitoktatók sem örömmel és lelkesen megyünk hittanórát tartani – amit látnak és megéreznek a gyerekek rajtunk –, hanem olykor kényszeredetten, kedvetlenül, sűrűn az óránkra pillantva, akkor importáljuk közéjük a vallástól való viszolygást és a Jézustól való távolság növelését.

Erre is gondolva legyen meg az a szándékunk, hogy az eddiginél nagyobb buzgalommal és szeretettel üljünk be mi, papok a gyóntatószékbe. Ha nem is vagyunk képesek Vianney Szent János vagy Pio atya hősiességével, türelmességével beülni a gyóntatószékbe (naponta 16–18 órákat gyóntattak), legalább hasonló segíteni akarással tegyük meg ezt. Hiszen ott nem akárkit helyettesítünk: magát Jézust. Ég és föld királyát.

Pribitek László plébános

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek