Kezdőlap Egyéb Színekről szintekre – beszélgetés Jankovics Marcell rajzfilmrendezővel

Színekről szintekre – beszélgetés Jankovics Marcell rajzfilmrendezővel

Beszélgetésünkben Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla- díjas rajzfilmrendező sokszínű pályaképébe nyerhetünk betekintést.

Milyen mondák, regék, élettörténetek vették körül kisgyermekként? Voltak kedvenc olvasmányai?

Benedek Elek Hazánk története című könyve rendkívül inspirált engem, amelyhez Mühlbeck Károly, az egyik kedvenc illusztrátorom készítette a képeket. Az első világháború előtt élt jeles grafikus az Új Idők című folyóiratnál dolgozott, s többek között a Mackós-könyvek képi megjelenítéseit is neki köszönhetjük. Alkotásai akkoriban nagy hatással voltak a fantáziámra.

Mindamellett a családunk nehéz helyzetben volt: Az ötvenes évek elején ugyanis megéltünk egy vagyonelkobzást, édesapámat letartóztatták, minket pedig kitelepítettek. Így sajnos sok régi emléket és iratot elveszítettünk… Nagyapámtól jó néhány ifjúsági sorozatot örököltem, az otthoni könyvtárból pedig főként a különböző lexikonok érdekeltek. A mondák és mesék világába csak később merészkedtem.

Reklámfilmek, Gusztáv-sorozat, rövidfilmek… A hatvanas évek „szárnypróbálgatásai” után, 1971-ben egy jelentős szakmai fordulóponthoz érkezett: a János vitéz filmbéli megformálásához. Hogyan találta meg a saját hangját, alkotói szabadságát ebben a narratívában?

– Tekintettel a szerző, Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára, 1973-ban készült el alkotásunk, az akkori kormány által meghirdetett pályázat kapcsán. Másik két munkatársam: Szabó Sipos Tamás és Szoboszlay Péter a forgatókönyvírásban is részt vállaltak, a rendezést viszont egyedül csináltam.

A támogatók részéről természetesen előfordult néhány külsős, amatőr kérés is, amelyek közül egyet azért kiemelnék: ragaszkodtak a zenei betétekhez, a megformázott karakterek énekeltetéséhez. Én ilyen sláger-gyártásokra magamtól nem vágytam volna, ám amikor ezt végképp rám kényszerítették, rögvest az Illés-együttesre gondoltam. Őket viszont éppen a hetvenes évek elején tiltották be, így a zeneszerző Gyulai Gaál János lett, aki énekesként közreműködésre Delhusa Gjont kérte fel.

Utólagos kritikákból olvastam vissza, hogy amint Petőfinél kettéválik a mű, úgy én se tudtam egyben tartani azt. Van ugyanis egy földi és egy túlvilági része a történetnek. (Megjegyzem, nem is állt szándékomban a szerző eme konstrukcióját átalakítani.)

Mikor belekezdtem, még fogalmam sem volt, hogy mit akarok az egészből kihozni. Egyszerűen a saját, belső ambíciómra hagyatkoztam. Színdramaturgiában gondolkoztam, mert akkortájt még nem voltam jártas a népművészetben. Hideg és meleg színek, Hold és Nap. Ha ilyen motívumokkal játszom, akkor a film biztosan működni fog.

Nagy segítséget jelentett számomra, hogy ez idő tájt az animációnak sikerült kimozdulnia a Disney börtönéből. Jó példa erre az 1968-ban bemutatott Sárga tengeralattjáró című zenés-animációs-fantasy film, amelyet sokszor felhoztak ellenem, tudniillik, hogy konkrét elemeket használtam belőle. Ezt én egyáltalán nem szégyellem, hiszen a kritikusok által sérelmezett használatnak két értelme is volt: az egyik az úgynevezett ptopos-grafika elsajátítása, ami divatosabbá tette az ábrázolást, s ezt a dekoratív eljárást a munkatársak könnyebben tudták rajzolni. A másik elem János hatalmas csizmája, melyben Heintz Edelmann német grafikus volt az ötletgazda. Az óriási lábbeli számomra is érdekes elképzelésnek tűnt. Ha úgy akarom megjeleníteni hősömet, Kukorica Jancsit, hogy felnézzenek rá, akkor alulnézetből kell mutatnom őt, vagyis nagy lábat (csizmát) és kis fejet kell rajzolnom neki.

A történelmi témájú filmek rendezésében – példaként említhetjük a Mondák a magyar történelemből című animációs sorozatot is – hogyan kapcsolódnak össze a mese, a láttatás és a hitelesség aspektusai?

– Az említett sorozatban csupán egy olyan rész szerepel, amelyben tulajdonképp nincsen mesés szál: ez pedig Szent István királlyá koronázása. Györffy György, híres történész István király és műve című munkájában a szertartás leírásakor a Mainzi Ordót idézi. Ennek a menetét én lépésről lépésre beépítettem. Fontos szempont volt, hogy a nézők átéljék azt az érzületet, amit az első magyar koronázási szertartás jelenthetett. Az újév akkoriban nálunk gyaníthatóan karácsonykor kezdődött – hiszen a hónapnév, karácsony hava nem december elejére, hanem a végére esik –, ezért Szent István, a püspökökkel megegyezve az év első napjára tette az ünnepséget. Így a szertartást, ami az új keresztény királyság születésnapja lett, Krisztus megtestesülésének ünnepén és egyben az új évezred első napján tartották meg. Ez a döntés tette emlékezetessé a koronázást.

A történelem nem csak a győztes csatákról, de az emberiség veszteségeiről is tanúskodik. Figyelembe véve korunk zűrzavaros állapotait, beszélhetünk-e a madáchi „falanszter-jóslat” beteljesedéséről?

– Mindenki fejlődést emleget, főként a kommunizmus idején volt ez divatban. Most is sokan hivatkoznak a haladásra, pedig saját szemünkkel látjuk a pusztulást. Technikai értelemben természetesen van fejlődés, ami kényelmesebbé teszi az életünket, de nagy árat kell fizetnünk érte, amiből az átlagember egyelőre keveset érez.

Az ember tragédiája című filmes adaptációm falanszter-jelenete egy olyan állapotot sugall, amelyben vannak ugyan aktuálisan is értelmezhető politikumok, ám én ezt a részt elsődlegesen az előző évszázad diktatúráira hegyeztem ki. Ami a hazai, rendszerváltást követő „szabad és demokrata” gondolkodásmódot illeti, manapság is sok esetben találkozunk ezzel a kifordított eszményiséggel: „Szabad vagy… úgy, ahogyan mi akarjuk.” Ez a jelenség, az úgynevezett központi eszmék és ideológiák erőszakos terjesztése benne van az említett jelenetben. Ha nem is szóról szóra, de Az ember tragédiája egyes részleteiben fel lehet ismerni korunk súlyos tüneteit és problémáit.

Haramza Kristóf

A cikk a Keresztény Élet hetilap február 28-i lapszámában jelent meg.

Ha érdekesnek találta a Jankovics Marcell díjas rajzfilmrendezővel készült beszélgetésünket, ne felejtse el megosztani ismerőseivel!

Egyéb ajánlott cikkeink a Jankovics Marcell interjú utánra

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek

Jankovics Marcell, Jankovics Marcell